9.rész

Sziasztok! Kinek hogy telt a suli első hónapja? Nekem személy szerint borzalmasan...Mindegy, itt a 9.rész, remélem tetszeni fog!:) Komizzatok és iratkozzatok fel! Jó olvasást.:)

Meg fogok neki bocsájtani, hiszen az lenne a helyes döntés, legalábbis ha a lelki állapotomról beszélünk. Csak nem most. Ezek voltak az utolsó gondolataim, éreztem ahogy pilláim egyre nehezebbek, majd elnyomott az álom.

Reggel nagyon furcsa érzésem volt. Lehet, hogy az miatt, hogy nem Ross ölelt, hanem Riker. Nem tudom. Végül is másképp tekintek Rikerre, mint Rossra. Mindegy, ezzel most nem foglalkozok. Inkább azon kellene gondolkodnom, hogy milyen programmal fogom eltölteni ezt a 2 napot az utazásig. Az biztos, hogy Rosst inkább elkerülöm. Lehet, hogy fel kéne hívnom Logant. Bocsánatot fogok tőle kérni Ross miatt. Igen, ezt fogom tenni! Viszont előbb fel kéne kelni. De ha most kimegyek, akkor Riker felkel, azt pedig nem akarom. Megérdemli az alvást, végül is ő nyerte a Chuppy Bunny versenyt, és díjat nem kapott. Elégedjen meg azzal, hogy nem úgy keltem, hogy a nyakába öntök egy vödör vizet. Vicces lenne. Nekem. Neki kevésbé, és utána tuti megbosszulna. Jó, akkor inkább fekszek tovább.
Így is tettem, de ez szörnyen unalmas volt. Kezembe vettem telefonomat, hátha leköt pár percig. Felnéztem twitterre...Nem kellett volna. Az egész oldal annyiból állt, hogy "Ross újabb futó kapcsolata" vagy, hogy "Vajon meddig lesznek együtt?" és hasonló posztokat találtam, amibe megjelöltek. Lövésem sincs, hogy honnan tudták meg a nevem. Mindegy, elolvastam a kommenteket is. Hihetetlen, hogy mennyi rosszindulatú rajongó van. Elhordtak mindennek, mintha én lennék a legrosszabb ember a világon. A legviccesebb az egészben, hogy nem is ismernek...Közben egyre érdekesebb kommenteket találok, például, hogy "Ross csak azért van vele, hogy ágyba vigye" . Hmm, érdekes. Nem is feküdtünk le, de ők már kombinálnak. Jó persze, ők ezt nem tudhatták, de akkor is..Nem is tartoznak rájuk. Mindegy, inkább úgy döntöttem, hogy kilépek, mert így is egyre idegesebb lettem, és egyben szomorú is. Rosszul esett, hogy a rajongók ennyire utálnak, pedig nem is ismernek. Közben Riker mozgolódni kezdett, hála isten, már nem bírtam volna tovább feküdni. Riker halkan nyöszörögni kezdett, majd megdörzsölte szemeit.
-Na végre, azt hittem, hogy soha nem kelsz fel!
-Neked is jó reggelt!-köszöntött egy ásítás közben.
-Mit csinálunk ma? Nem akarok unatkozni.
-Jézusom, hogy tudsz így pörögni?-hüledezett hiperaktivitásomon. Egyébként megértem, én is csodálkozom magamon.-Amúgy mi a srácokkal stúdiózni megyünk. Nem jössz velünk?
-Nem...Inkább elkerülöm Rosst.
-Egyszer úgyis meg kell beszélnetek és nem halogathatod örökké. És ez őt is megviselte, láttam rajta.-mondta, nekem pedig lelkiismeret furdalásom lett. Lehet, hogy nem kellett volna kiakadnom? Miket beszélek?! Hiszen teljesen jogosan hagytam ott. Hiszen konkrétan megmondta, hogy szégyell engem. "Én csak egy átlagos lány vagyok." Nem vagyok híres, de azért felfogtam, hogy miért ideges és azt is észrevettem, hogy Ő reagálta túl.
-Hahóóó!-legyintette meg Riker a kezét a fejem előtt. Igen, egy kicsit elgondolkodtam. Hoppá.
-Bocsi. És..Ömm..Nem fogok még vele beszélni. Elhiszem, hogy megviselte, viszont engem megbántott. Sajnálom.
-Rendben, igazából téged is megértelek. És az öcsém tényleg egy barom volt.-mondta kínosan nevetve.
-Igen, az. De mégis szeretem...-mondtam halkan, szinte suttogva. Persze Riker meghallotta és elmosolyodott. Nem tudom, hogy ezen mi a vicces.-Menjünk le kajálni! Éhen halok..-tereltem gyorsan a témát, mielőtt még tovább feszegetné a dolgokat. Egyetértően bólintott és már indultunk is le a konyhába. A ház furcsa módon csendes volt. Apa még biztosan alszik..Vagy dolgozik, amit kétlek. Mondjuk már 11 óra van, szóval az is lehetséges.
Amint beértünk a konyhába Riker megrohamozta a fiókokat, én pedig a hűtőt, amin találtam egy cetlit:
"Jó reggelt kicsim! Ne haragudj, de el kellett mennem dolgozni. Nem vártalak meg, gondoltam, úgy is későn fogtok felkelni. Hűtőben találsz kaját, Rikernek is csinálj. Csak este jövök haza.
Puszi, Apa"
-Akkor megint egyedül leszek...-jelentettem ki, közben pedig Rikerre néztem, aki a hűtő mellett állt. Hamar észbe kaptam és félre álltam, hogy kipakolhassa a reggelihez szükséges dolgokat. Szinte kipakolta a hűtőben lévő összes tárgyat. Oké, hogy ketten eszünk, de igazából ez a mennyiség egy ünnepi reggelihez is elég lenne...Ha létezik ünnepi reggeli egyáltalán...
-Ezt mind megesszük?-kérdeztem döbbenten a pultra pakolt ételmennyiséget nézve.
-Hát én ezt eszem, azt nem tudom, hogy te mit szeretnél.-közölte, mintha tök normális lenne, hogy egy ember ennyit eszik. Jó, akkor én maradok a jól bevált müzlinél. Levettem az egyik polcról egy tálat és öntöttem bele müzlit, majd öntöttem rá tejet is. Riker pedig már ette a 4 tükörtojást, 2 virslit jó sok kenyérrel. Kent magának pár mézes és nutellás kenyeret is, és előre elkészítette müzlijét. Innivalónak egy bögre teát és egy bögre tejeskávét ivott. Hogy lehet ennyit enni? Jó, én is szeretek enni, de ennyi kajától szétszakadna a gyomrom.
-Jézusom...-ámuldoztam miközben ettem a müzlimet. Mintha meg se hallotta volna, evett tovább. Vagyis inkább zabált. Inkább nem néztem tovább, mert elég undorítóan ette a különböző ételeket, és nem akartam, hogy elmenjen az étvágyam. Csak a tálkámban lévő, tejtől áztatott müzlire koncentráltam.
Viszonylag hamar végeztem a reggelivel, és meglepő módon Riker még előbb kész lett, mint én. Hogy csinálja? Mindegy, már nem agyalok ezen.
Mivel ő evett többet, és nyilván ő mocskolt össze több edényt, ezért sikerült meggyőznöm, hogy neki kell elmosogatni. Igazából, ha kevesebbet evett volna, akkor is ráveszem. Utálok mosogatni.
-Jó, én elkészülök és hazamegyek, hogy időben indulhassunk a stúdióba. Te elleszel?-kérdezte, miközben megtörölte a kezét.
-Persze. Felhívom Logant, remélem nem haragszik nagyon...
-Logan?-kérdezett vissza Riker , a szemöldöke pedig az egekben volt.-Jaaa, persze. Tudom ki ő!-emelte fel mutatóujját, majd elégedetten elvigyorodott.-De miért haragudna? Mi történt?
-Beállított akkor, amikor Ross itt volt és hát...Volt egy kis nézeteltérésük és azt hiszem Logan haragszik. Legalábbis elment, és nem tűnt éppen boldognak.-vázoltam fel a helyzetet, és egyből megvilágosodott. Legalábbis remélem, hogy a bólogatása azt jelentette, hogy érti.
Mivel már csak ültünk a konyhába és nem csináltunk semmit, Riker úgy döntött, hogy felmegy és felöltözik. Én pedig leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Semmi érdekes nem volt, csak a szokásos thopshop reklámok. Utálom, hogy ilyenkor az összes csatornán ez megy. Otthon is, itt is, mindenhol. És végre találtam egy adót, ahol nem ez a baromság ment. Valami természetfilm ment ezen az adón, ami elég érdekes volt. A pandákról volt szó, szóval ha nem is figyeltem volna, akkor is érdekesnek találnám, mert imádom a pandákat. Legaranyosabb állatok az egész világon! Gondolkodtam rajta, hogy hozok popcornt, de abban a pillanatban jött le Riker, így megzavarta elmélkedésemet. Odajött a kanapéhoz, én felálltam, hogy meg tudjam ölelni. Nyomott egy puszit a fejem búbjára, és az ajtó felé indult.
-Sok sikert Logannel. Majd beszélünk, szia!-köszönt el, majd nagy lendülettel becsapta maga mögött az ajtót. Már nem is tudtam vissza köszönni. Mindegy, ez most a legkisebb problémám. Most inkább azon gondolkozom, hogy a pandás filmet nézzem tovább, vagy felhívjam Logant...Melyik legyen? Felhívom Logant, a pandás filmet meg felveszem. Igen, ez egy tökéletes ötlet. Odamentem a tévéhez, beállítottam a felvevőt, közben pedig a telefonomba kerestem Logan számát. Hamar meg is találtam és tárcsázni kezdtem. Már 5 perce csöngettem, amikor végre egy ismerős hangot hallottam meg a vonal túlsó végén.
-Szia!-köszönt vidáman Logan. Huu, akkor nem haragszik annyira.
-Szia! Csak bocsánatot szeretnék kérni Ross miatt...Nem tudta, hogy van barátnőd, és féltékeny lett...-kezdtem a szabadkozást, de ő felnevetett. Ebben semmi vicces nincs!
-Nem haragszom. Egyébként láttam pár cikket. Szinte az összes újság veled és életed szerelmével van tele. Az internetről meg ne is beszéljünk! Tudod te, hogy miket írnak rólad?
-Igen, tudom.-mondtam majd sóhajtottam egyet.-Igazából erről szeretnék veled beszélni. De nem telefontéma.-célozgattam arra, hogy találkoznunk kéne.
-Ráérsz ma? Én is mondani szeretnék valamit. Szintén nem telefontéma.
-Persze. Hol találkozzunk? Mint legutóbb?
-Rendben, 2-re legyél ott.
-Jó, akkor megyek készülődni, majd találkozunk, szia!-köszöntem el, majd bontottam a vonalat. Hihetetlen sebességgel kezdtem el kapkodni, ugyanis már 1 óra volt. Igen, elég gyorsan elment az idő a reggelizéssel és a pandák bámulásával. Persze amint hazaértem, megnézem a filmet, hiszen a pandák fontosak! Mindegy, inkább készülődök. A ruhámmal nem fogok bajlódni, csak Logannel találkozok. Igaz, hogy sokan fognak még látni, de nem érdekel. Nem raktam túl sok sminket magamra, igazából csak a szempillámat spiráloztam ki. Nem is volt kedvem ilyennel időzni és időm se lett volna rá. Furcsa módon már kész is voltam. Ma folyamatosan meglepődök magamon...Reggel is pörögtem és most is elkészültem 15 perc alatt. Ez csodának számít. Már épp nyitottam volna az ajtót, amikor megcsörrent a telefonom. Logan neve villogott a kijelzőn. Most vagy türelmetlen, vagy lemondta. Remélem, inkább az első.
-Szia, mindjárt ott vagyok, nyugi!-hadartam el miután elhúztam a zöld ikont.
-Nem azért hívlak. El akartam menni eléd, de tele van a környék fotósokkal. Igazából csak a te házad előtt vannak. Hogy fogsz kijutni?
-Mi? Nem igaz...-túrtam idegesen a hajamba.-Mindegy, várj a strandon, megoldom!-folytattam és közben kiagyaltam egy kiváló tervet. Szépen kisétálok és nem szólalok meg. Igazán összetett és bonyolult terv, nem? Nem. Mindegy, nem ez a lényeg. Újra odamentem az ajtóhoz és félve kinyitottam. Logan nem viccelt, amint nyílt az ajtó, legalább 20 fotós bombázott ezernyi kérdéssel aminek a lényege ugyan az: Ross. Nehezen sikerült pár lépést haladnom, de a fotósok, riporterek ugyan úgy követtek.
-Mióta vagytok együtt Rossal? Miért nem mutatkoztatok nyilvánosan eddig? Csak egy futó kapcsolat volt?-hallottam kérdések sokaságát az engem körülvevő riporterektől.
-Én...Nem nyilatkozom!-közöltem határozattan, majd kihúztam magam és erőszakosan utat törtem magamnak. A firkászok még egy darabig követtek, de aztán rájöttek, hogy belőlem semmit nem szednek ki. Büszkén könyveltem el, hogy ilyen simán lerendeztem őket. Már majdnem a strandra értem, amikor megszólalt a telefonom. Biztos megint Logan az, hogy hol vagyok már.
-Logan ne türelmetlenkedj, mindjárt ott vagyok!-szóltam bele a készülékbe nevetve.
-Ööömm..-hallottam egy ismerős férfi hangot, ami egyáltalán nem Logané volt. Jajj!
-Ross! Bocsi, én azt hittem...-kezdtem szabadkozásba, de Ő félbeszakított.
-Mindegy.-mondta, és hangján érezhető volt a szomorúság, és a csalódottság. Szörnyen érzem magam.
-Miért hívtál?
-Láttalak a tévében. Sikerült őket lerázni?-utalt a sok riporterre és fotósokra.
-Könnyebben, mint gondolnád. De, ha megbocsájtasz, én nem érek rá. Szia.-köszöntem el, a választ meg sem várva. Most biztos még jobban maga alatt lesz. Leráztam, pedig felhívott és gondolt rám. Még mindig szörnyű ember vagyok. Hogy lehetek vele ilyen? Hiszen bocsánatot kért, még aznap...Lehet, hogy vissza kellene mennem hozzá. Akkor én is boldog lennék, mert újra vele lehetnék....Nem! Még nem. Talán pár hét múlva...
Közben annyira elgondolkoztam, hogy megérkeztem a találkozóhelyre, ahol Logan már várt rám.
-Szia.-köszönt, majd széles mosolyra húzta száját.
-Huu, szia! Túléltem a fotósokat!
-Igen, azt látom. Na, de igazán elmondhatnád, hogy mi ez az egész...
-Hát jó..Tegnap Ross elvitt egy tóhoz. Csak mi voltunk ott sokáig, de aztán a fotósok valahogy megtaláltak minket és lefotóztak, Ross ideges lett és a fejemhez vágott elég durva dolgokat, amivel megbántott.-hadartam el a sztorit egy szuszra.
-Woow...-mondta Logan, miközben kikerekedett szemekkel bámult rám.
-Igen...Na...Mondj valamit!
-Hát mondanék, ha tudnék mit...-Logan "gondolkodós" fejet vágott majd folytatta.-És akkor most hogy álltok?
-Otthagytam a tónál. Megbántott...Nagyon! Nem fogok egyből a nyakába ugrani.
-Ezt mondjuk megértem.
-És te mit akartál mondani, ami nem telefontéma?
-Szakítottunk a barátnőmmel. Tegnap...Ezért kerestelek akkor is.-mondta, de hangjában semmi szomorúságot nem éreztem. Még az arca is boldognak tűnt. Most vagy nem is rázta meg, vagy csak jól színészkedik.
-Sajnálom.-Erre Logan kínosan felröhögött.
-Ne tedd! Közös döntés volt, és szerintem egyikünket se viselte meg. Engem legalábbis nem. Már nem szerettem úgy, mint régen. Nem voltam boldog...-világosított fel, én meg hevesen bólogatni kezdtem. Így már értem, hogy miért ilyen boldog, még most is. Mikor kezdett kicsit kínossá válni, hogy nem szólalok meg (igazából nem tudtam mit reagálni), eszembe jutott, hogy még mindig a parton vagyunk, és csinálni kellene valamit.
-Na és, mit fogunk csinálni?
-Hmm...Ettél ebédet?
-Nem, időm se volt rá. 11-kor keltem.-tártam szét a karom, olyan "ez van" stílusban, miközben felnevettem.
-Jó, akkor átjössz hozzánk.-indult el, de előtte megfogta a csuklómat, így maga után húzott. Felőlem. Úgyse voltam még nála. Jó, mondjuk 1 hete ismerem, szóval nem olyan gáz. Nem válaszoltam, csak hagytam, hogy húzzon maga után. De ez egy idő után idegesítővé vált, mintha félne, hogy ha elenged, elfutok.
-Oké, most már elengedhetsz.-rántottam ki a csuklóm, Logan keze közül. Rám nézett, és persze bocsánatot kért, és arra fogta, hogy ő éhen hal. Jó igazából én is. Kevés volt a müzli reggel. Út közben rengeteg dologról beszéltünk, például, hogy ő is arra az egyetemre jár, ahova jelentkeztem. Csak ő egy évvel feljebb van, mivel idősebb. Örülök, hogy van egy felsőbb éves barátom, sose árt ilyenkor. Nem tudom, hogy itt hogy működik, de otthon szívatni szokták a legkisebbeket. Legalábbis pár embertől ezt hallottam. Aztán ki tudja? Mindegy, remélem sokszor összefutunk majd az egyetemen.
Beszélgetésünk közben, szóba került Ross is. Például, hogy amikor legutóbb találkoztunk, akkor még azt mondtam, hogy egyáltalán nem jön be. Most meg együtt vagyok vele. Vagy olyasmi. Igen, ez tényleg furcsa, most hogy így belegondolok. Vagyis nem. Hiszen hazudtam Logannek, amikor azt mondtam, hogy nem érzek Ross iránt semmit. Ezt ő nem tudja, de mindegy.
Logan megállt egy kétszintes, kávé színű háznál. Rengeteg ablaka volt, és mind hatalmas. Elővette a kulcsát és a zárral kezdett szerencsétlenkedni. Nem viccelek, legalább 10 percig bíbelődött vele. Néha felnevettem, amikor idegesen szidni kezdte a zárat és a kulcsot is. Aztán amikor végre kinyitotta, megkönnyebbülten sóhajtott. Előre engedett, én pedig egyből körülnéztem a házban. A konyhában egy anyával egy idős nő és férfi sürgölődött. Gondolom ők Logan szülei.
-Jó napot! Viki vagyok, Logan egyik barátja.-mutatkoztam be illedelmesen, mosolyogva.
-Szia. Nagyon örülünk, már sokat hallottunk rólad! Tegezz nyugodtan.-mondták és eszelősen vigyorogni kezdtek. De úgy vettem észre, hogy ez őszinte mosoly volt. Vagy vigyor. Tökmindegy, a lényeg, hogy kedvesnek tűnnek. Persze szegény Logant beégették azzal a mondattal, hogy "sokat hallottunk rólad" , de ez nem az én problémám. Szerintem aranyos volt. Logan elmagyarázta, hogy melyik az ő szobája és én már mentem is megkeresni. Az emeleten volt, balra az első ajtó. Benyitottam és tudtam, hogy nem tévedtem el. Tipikus fiú szobában találtam magam. Ledobtam a kistáskámat és visszamentem a konyhába a többiekhez.
-Mi lesz a kaja?-kérdezte Logan a szüleitől, miközben próbált belesni a lábasokba.
-Gulyásleves. Mivel tudjuk, hogy Viki magyar származású, ezért meglepetés lett volna.-hallottam a választ Logan anyukájától.
-Tudták, hogy jövök? Logan te ezt eltervezted?-néztem először anyukájára, majd rá.
-Persze.-felelték egyszerre, amin elmosolyodtam. Szóval így készültek. Milyen kedvesek. Remélem, hogy finom lesz a gulyás, mert ez az egyik kedvenc ételem. Viszont ha rossz lesz, nem mondhatom meg, hiszen úgy készültek. És amúgy is, a szándék a fontos.
-10 perc múlva kész az ebéd. Logan teríts meg!-szólt anyukája, fakanállal a kezében, a másik kezét pedig a csípőjére tette. Ez olyan "anyukás" beállás volt. Logan engedelmeskedett, szó nélkül ment oda a szekrényekhez, majd kihalászta belőle a tányérokat, egy másikból evőeszközöket. Lepakolta az asztalra és visszament, hogy hozzon poharakat is. Amikor már el volt rendezve az asztal, abban a pillanatban lett kész a leves. Mivel vendég voltam, rám parancsoltak, hogy elsőként merjek az ételből. Nem ellenkeztem, elsőként mertem és teli is raktam a tányéromat. Az illata jó volt, szóval az íze se lehet olyan rossz.
Belekóstoltam, és persze sikeresen leégettem a számat és az egész nyelőcsövemet. De a leves finom!
-Hmm, ez nagyon finom.-dicsértem meg az ételt, mire mindenkitől kaptam egy mosolygós arcot. Gondolom ezt vehetem egy "köszi"-nek.
Mikor mindenki befejezte a család összes tagja beszélgetni kezdett. Csöndben, mosolyogva hallgattam Logan kiskori történeteit, amikor egyszer a nevemet hallottam. Mindenki kérdőn nézett rám, én pedig legszívesebben elástam volna magamat, ugyanis fogalmam sincs, hogy ki és mit kérdezett.
-Mi?-kérdeztem, mire mindenki felnevetett. Persze, röhögjenek ki amiért ilyen szerencsétlen vagyok.
-Mikor mész haza látogatóba?-kérdezte Logan, én pedig még mindig szégyelltem magam.
-2 nap múlva Rikerrel. Temetésre megyek és ő elkísér...A mamám miatt.-mondtam ki nehézkesen és mindenki döbbenten meredt maga elé.
-Sajnálom.-törte meg a csendet Logan.
-Ki az a Riker?-kérdezte Logan apukája. Na igen, megragadta a "lényeget".
-Csak egy nagyon jó barátom. Eredetileg nem vele mentem volna, de változott a terv.-Logan apukája értetlen fejet vágott, nyilván nem segítettem ki ezzel.-Az R5 egyik tagja.-tettem hozzá, hátha így jobban érti. Az arcvonásai egyből megváltoztak, lehetett látni ahogy megvilágosult. De tényleg, még a nap is kisütött.
-Ismered az R5 tagjait?-kérdezte lepődötten Logan anyukája.
-Igen, jó barátok vagyunk. Főleg Rikerrel.-válaszoltam, és elnevettem magam, mert eszembe jutott a tegnap este és a hajnal, hogy mennyit hülyéskedtünk. Persze a többiek semmit sem tudtak erről, ezért furcsán néztek rám, elég buta fejet vágtak. Mindegy. Annyiban hagyták a dolgot és nem kérdeztek rá.
Még legalább 1 óráig beszélgettünk, amikor Logan ránézett az órájára, majd ijedten rám pillantott.
-Viki, nekem 4-re be kell mennem az egyetemre, mert nekem ma van könyvosztás. Nem gond?
-Elkísérlek.-válaszoltam egyszerűen, és láttam Loganen, hogy megkönnyebbült. Gondolom nem szívesen hagyna itt a szüleivel egyedül, nehogy rémciki sztorikat kezdjenek el mesélni róla. Tipikus.
Elköszöntem a szülőktől, megköszöntem a vendéglátást és indultunk is az egyetemre. Logan kocsijával mentünk, hogy időben odaérjünk.
-Oké, 3:23 van. Simán odaérünk időben, talán még sor sem lesz.-magyarázott inkább magának, mint nekem. Mondjuk nem tudom, hogy miért stresszel, kocsival talán negyed óra az egyetem, talán kevesebb. Beindította a BMW-t és már indultunk is. A házuk egyre távolodott és az ablakból integető szülőket is csak homályosan láttam. Hihetetlenül gyorsan mentünk, nem tudom, hogy miért sietett ennyire.
-Logan, lassíts. Oda fogunk érni.
-Nem ez a lényeg. Nem akarok összefutni az exemmel. Ő is oda jár, és neki is ma van könyvosztás, 4-től. Viszont ha előbb odaérek, akkor valószínűleg nem lesz sor, hamar megkapom a könyveket és nem találkozok vele.-vázolta fel tervét, amit nem igazán értettem. Vagyis értettem, csak azt nem hogy miért kell ekkora felhajtás. Állítólag közösen döntöttek, szóval nem lehetett akkora balhé. Mindegy, inkább rá hagyom. Megvontam a vállam és nézegettem az előttünk lévő utat. Az egyetemhez hihetetlen gyorsasággal odaértünk, amin nem csodálkozok. Ha a rendőrök most mértek volna sebességet, tuti megbüntették volna Logant. Tényleg nagyon nem akart találkozni az exével... Viszont az egyetemnél már elég sok diák várt. Gondolom ők is könyvosztásra jöttek. Hát...Mégis lesz sor. Szegény Logan...Semmihez nem tudom hasonlítani azt a kétségbeesett arcot, amilyen az övé volt, amikor meglátta a rengeteg embert.
-Na jó, talán ő nincs itt...-túrt idegesen a hajába, majd kiszállt a kocsiból. Utána siettem, és próbáltam vele tartani a lépést.
-Szia Viki! Vagyis sziasztok!-hallottam egy vidám, ismerős hangot. Megpördültem, és Lucyval találtam szembe magam.-Logan!-kiáltottam utána, hogy álljon meg, mert ő közben elsietett. Szerencsére meghallotta és visszafordult.
-Szia! Ő itt Logan, egy barátom. Ő is ide jár suliba csak eggyel feljebb.-mutattam be a mellettem álló fiút, aki megállás nélkül mosolygott Lucyra. Komolyan, magára ragasztotta? Mindegy, majd rákérdezek. Mire észbe kaptam, már együtt nevetgéltek, és Lucy zavartan csavargatta a haját. Na jó, én is lány vagyok, tudom, hogy ez mit jelent! Most már tuti rákérdezek Logannél is és Lucynál is. Mondjuk Logan talán 2 napja esett túl egy szakításon, szóval nem tudom...Mindegy.
-Logan?!-állt meg mellettünk egy elég dekoratív öltözetű lány. Ráadásul a hangja...Olyan vékony, hogy fülsüketítő.-Kik ezek?-sipárgott tovább. Most még az sem érdekelt, hogy annyira nem vesz emberszámba, hogy azt mondja "ők". Amint jobban megnéztem az arcát, egyből felismertem. Pamela! Az a ribanc, aki Rossra is rámászott! Riadtam Loganre néztem, és a tekintete azt sugallta, hogy ő bizony a volt barátnője. Na, akkor megértem, hogy miért nem akart vele találkozni. Meg azt is, hogy ilyen hamar túltette magát ezen.
-Pamela. Ő itt egy barátom, Viki. És ő itt Lucy, nagyon rendes lány.
-Téged ismerlek!-kiáltotta el magát, felém mutogatva.-Te vagy Ross ágyasa!
-Mi van?-kerekedtek el a szemeim a mondat hallatán. Reménykedem, hogy csak rosszul hallok.
-Jajj, ugyan már...Tele van vele az internet.-legyintett hanyagul. Arcomat a tenyerembe temetve hallgattam tovább Pamela rikácsolását. Mi az, hogy "ágyasa"? Ehhez senkinek semmi köze, és még nem is történt meg. Miért kell ennyire kiszínezni a valóságot? Ezt sose fogom megérteni. Közben Logan és Lucy döbbent pillantásait figyeltem. Logan már tudja az igazságot, de Lucy nem. Ő azt se tudja, hogy együtt vagyunk Rossal...Voltunk...Nem tudom.
-Na jó, én ezt nem hallgatom tovább! Logan, egyedül is tudsz sorban állni. Szia Lucy.-intettem feléjük, majd elindultam hazafelé. Eddig se kedveltem Pamelát, de most végleg elásta magát nálam. Mindegy, történt azért jó dolog is ma. Logan szülei tök jó fejek, találkoztunk Lucyval is. Tényleg, majd felhívom Logant, hogy meséljen. Remélem lesz valami köztük. Logan rendes srác és Lucy is aranyosnak tűnik, szóval álompár!

Mikor hazaértem, furcsa módon nyitva volt az ajtó. Igazából nem olyan furcsa, apu biztos itthon van már.
-Szia.-köszöntem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Bementem a konyhába, de apa nem volt egyedül. Az asztalnál ültek, apa mellett egy nő, velük szemben pedig Ross. Jajj!
-Viki! Mégis mit jelentsen ez?-mutatta felém apa az egyik újság címlapját, majd egy másikat, és mégegyet...
Ennek nem lesz jó vége..