-Szia.-köszöntem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Bementem a konyhába, de apa nem volt egyedül. Az asztalnál ültek, apa mellett egy nő, velük szemben pedig Ross. Jajj!
-Viki! Mégis mit jelentsen ez?-mutatta felém apa az egyik újság címlapját, majd egy másikat, és mégegyet...
Ennek nem lesz jó vége..
-Én csak...-kezdtem volna magyarázkodni, de Ross félbe szakított.
-Nem ő tehet róla! Egyikünk sem tudta, hogy követhetnek...
-Tudjátok, hogy mekkora bajban vagyunk? Ross, nem engedheted meg magadnak, hogy ilyen pletykák keringjenek rólad! Ez a bandának is árt. Viki, te pedig a lányom vagy. Nem hittem volna, hogy ilyen vagy...-mondta apa, köztem és Ross között váltva csalódott pillantásait. A számomra idegen nő (gondolom Alisha), próbálta nyugtatgatni apát, nem sok sikerrel. Persze, megértem apát, mert ő a menedzsere a bandának és így most terjengenek a szörnyű pletykák Rossról. De azért előbb megkérdezhetett volna minket, hogy igaz-e. Mert egyáltalán nem igaz. Annyi igaz az egészből, hogy együtt vagyunk...Vagyis hát nem tudom. Nagyon összevesztünk, és nem akarok vele beszélni. Még nem...Persze kedves tőle, hogy próbál védeni ebben a sztoriban...De akkor sem!-El kell mondanotok egy interjúban az igazságot...Hogy nem igaz...Mert ugye nem igaz?-folytatta, és közben idegesen az asztalt kopogtatta ujjával.
-Nem.-vágtuk rá egyszerre Rossal. Apu bólintott egyet és bement a szobába, Alisha pedig utána ment. Kettesben maradtunk Rossal. Hurrá...
-Szóval...Meg kellene beszélnünk, hogy mit mondunk az interjúba..Meg ilyenek..-törte meg az 5 perces csendet. Ami elég kínos volt.
-Mit kell ezen megbeszélni? Azt mondod, hogy semmi komoly, és kész. Le van tudva...
-Csak ez így nem igaz. Viki, én szeretlek! Én komolyan gondolom veled a dolgokat..Nem akartam, hogy így legyen. Ne haragudj..-sütötte le a szemeit, és az asztalt kezdte nézegetni. Nagyon jól estek a szavai, és el is hittem, amit mondott. De nem ugorhatok egyből a nyakába...Még csak egy nap telt el.
-Kérlek, ne nehezítsd meg. Majd...mondunk valamit.
Ross még mindig nem nézett rám. Mintha félne a szemembe nézni. Tényleg nagyon bűntudata lehet.
-Hallom Rikerrel mész Magyarországra.-mondta érzelemmentes hangon, és rám nézett. Bár ne tette volna...Szemében látszott, hogy fáj neki, amiért mással megyek. Ráadásul a bátyjával. De nem szabad elgyengülnöm! Erős leszek.
-Igen. Nem akartam olyannal menni, akinek egyáltalán nem vagyok fontos.-vágtam vissza szemrebbenés nélkül.
Ross újra lesütötte szemét, de nem sokáig.
-Király..-emelte magasba két hüvelykujját. Nem titok, hogy nem erre a válaszra számítottam. Persze az arckifejezése mindent elárult...
Nem válaszoltam semmit, csak felmentem a szobámba. Sok volt ez így egy napra. Még csak este 6 van, de nem érdekel. Nincs kedvem sehová menni, senkivel. Még Rikerrel sem, pedig ő mindig felvidít. Én csak egyedül szeretnék lenni. Mikor felértem a szobámba, még hallottam egy nagy ajtócsapódást. Ezek szerint Ross elment. Mondjuk nem is vártam, ezek után, hogy utánam jön. Most nem is akartam volna. Csak egy forró fürdőre van szükségem. Igen, az jót fog tenni.
Miután végeztem a fürdéssel (megjegyzem, legalább másfél óráig tartott), lementem a nappaliba, hogy megnézzem azt a pandás filmet, amit felvettem. Nagy "mázlimra" apu is a nappaliban volt, de már Alisha nélkül. Nem szóltam semmit, csendben lehuppantam a kanapéra.
-Alisha elment. Szörnyű, hogy sose tudsz normálisan viselkedni amikor itt van.-fordult felém apa egész testével. Nem tudok viselkedni?! Életem eddigi legrosszabb 2 napja volt most, szóval nem mondhat ilyet. Nem tehetek róla, hogy mindig akkor jön, amikor magam alatt vagyok, és nincs lelki erőm akár egy szót kinyögni. Nemhogy még jópofizni...
-Ezért nem hibáztathatsz. Semmit nem csináltam, és ezt te is jól tudod.-néztem mélyen a szemébe. Láttam egy filmet amiben azt mondták, hogy ha egy ember hazudik, akkor nem néz a másik szemébe. Remélem ő is látta azt a filmet.
-Még hogy nem tehetsz semmiről? Akkor mi az a kép az összes újság címlapján? Konkrétan elüldözted szegény Alishát...Én nem ilyennek ismerlek.
-Engem meg se kérdeztél, hogy igaz-e, csak a közölted velem, hogy csalódtál. Nyilván ha együtt vagyok valakivel, akkor csókolózunk, de ezt gondolom te is tudod. És azon kívül semmi nem történt, de te erről se kérdeztél meg. Gratulálok...
-Velem nem beszélhetsz így, az apád vagyok!-érvelt, elég jó indokkal. De engem nem tud meggyőzni. Nekem van igazam és kész!
-Igen, én pedig pár hét múlva 18 leszek, szóval el tudom dönteni, hogy mi a helyes és mi nem.-mondtam és felálltam a kanapéról. Nem érdekel a pandás film, majd megnézem ha egyedül leszek. Elindultam az ajtó felé, de apu közbeszólt.
-Mégis hová mész? Pizsamában vagy.
-Tudom. Sétálni. Szia.-ezzel be is csaptam magam mögött az ajtót. Tényleg nem érdekelt, hogy pizsiben vagyok. Nem sokan járnak erre ilyenkor. Mindenki a strandon van, vagy valami szórakozó helyen. Csak én sétálgatok egyedül, pizsamában az utcába. Elég szánalmasnak érzem magam.
Csak sétáltam és nem érdekelt, hogy néhány nénike megbámult a pizsim miatt. Van ennél nagyobb gondom is...Apa engem hibáztat mindenért...De miért? Mikor lett ennyire elfogult? Az a nő teljesen elcsavarta a fejét. Ez volt az első vitánk apuval. Remélem hamar megbékél és rájön, hogy én tényleg nem csináltam semmi rosszat. Biztos Alisha beszélte tele a fejét, hogy a "mai fiatalok" csak buliznak és mindenkivel kavarnak. Csakhogy én nem vagyok olyan, mint a többi velem egykorú. Nem szeretek bulizni, és én nem "kavarok" mindenkivel. Sőt, igazából senkivel se. Mindegy, ez részletkérdés. A lényeg az az, hogy nem hisz nekem. Pedig én sose hazudnék senkinek se...Nem értem.
Annyira elgondolkodtam, hogy észre se vettem, hogy éppen a Lynch ház előtt állok. Miért jöttem ide? És hogyan? Nem is figyeltem az utat...Mindegy. Becsöngessek? Vagy rossz ötlet? Ez biztos, hogy rossz ötlet. De nem is biztos, hogy Ross nyit ajtót...Jézusom, én magammal beszélgetek. Tuti, hogy nem vagyok normális. De inkább becsöngetek...Ha már eljöttem. Miután megnyomtam a csengőt, szinte azonnal nyílt is az ajtó. Hát asszem ma nincs szerencsém, ugyanis Ross nyitott ajtót.
-Viki? Mit keresel itt?-kerekedett el a szeme, amint meglátott.
-Hát..Én..Fogalmam sincs. Mindegy, igazából...
-Nem akarsz bejönni? Pizsamában vagy...-szakított félbe.
-De, igen.-mondtam, és akaratlanul is elmosolyodtam. Láttam, hogy Ross is elmosolyodott, és amikor már nem láttam mert előtte sétáltam, hallottam ahogy azt mondja "Igen!". Hát ez aranyos...Ennyire örülne nekem? Ha tudná, hogy ez nem változtat semmin...
-Sziasztok!-köszöntem vidáman.
-Szia!-viszonozták mind a köszönést. Rydel és Riker azonnal felpattant, hogy megöleljenek engem. Először Rydel jött oda hozzám, azzal indokolva ölelését, hogy régen látott. Igen, ez igaz, és jól esik, hogy hiányoztam neki. Utána Riker jött.
-Mit csinálsz itt?-kérdezte ölelésünk közben.
-Fogalmam sincs. Sétáltam és valahogy itt kötöttem ki.-mondtam majd elengedtem, mert egy "kicsit" hosszúra sikerült az ölelés. Kezdett már kínos lenni, és a többiek is furán néztek ránk. Főleg Ross...Upsz!
-Ömm...És miért jöttél? Mármint...Este van, és már pizsiben vagy.-emlékeztetett Rocky, de feleslegesen. Tudom, hogy késő van már...
-Hát, én...Ööm...-kerestem egy jó indokot, de sehogy sem tudtam volna kimagyarázni.
-Mivel tegnap én voltam ott, ezért ma ő jött boldogítani.-segített ki Riker. Ránéztem és a számmal formáltam egy "köszi"-t, hálás pillantással kísérve. Mosolyogva bólintott, jelezve, hogy tudomásul vette.
-Oké...Viki! Kérlek segíts nekem ruhát választani holnapra.-mondta Rydel, és már meg is fogta a csuklómat, és húzott maga után. Nem értettem ezt, de nem ellenkeztem. Mikor becsukta maga mögött a szobája ajtaját, felém fordult, olyan "magyarázatot várok" stílusban. Sejtettem...
-Gondolom a ruha csak kifogás volt.
-Nem..Majd arra is sor kerül. De most beszéljünk Rólatok...Rólad és Rossról. Mi ez az egész? Igaz?
-Nem. Csak elmentünk a tóhoz és lefotóztak. Ennyi...Aztán túlszínezték a történetet. De ez miatt összevesztünk...-hatottam le a fejem.
-Tudom...Ross elmondta. És amit mondott neked akkor...Nem gondolta komolyan. Csak nem akarta, hogy így tudja meg mindenki, mert tudta, hogy ez lesz. Tudta, hogy téged is megrohamoznak. Nem akart rosszat...Csak téged próbált védeni.-erre felemeltem a fejem.-Szereted nem?-kérdezte.
-Mindennél jobban!-válaszoltam gondolkodás nélkül.
-Akkor nem értem a ma délutáni viselkedésedet.-mondta inkább magának, mint nekem. Erre én értetlenül néztem rá.-Igen, elmondta.-magyarázkodott. Oké, mi mindent mondott még el neki? Mindegy, most nem ez a lényeg.
-Nem tudom, hogy miért csináltam. Nagyon rosszul esett az amit mondott... Talán azt akartam, hogy tudja, nem fogok könnyen megbocsájtani.
-Rájött volna magától is.
-Inkább válasszunk neked ruhát. Egyébként mi lesz holnap?
-Hát..Izé..Randim lesz, de ne mondd el a tesóimnak.-hadarta el a végét.
-Úristen! De jó! Kivel?-érdeklődtem a srác felől.
-Olivernek hívják. Ma ismertem meg, amikor a stúdióhoz mentem. Aztán szó szerint egymásba ütköztünk, és amint ránéztem, úgy éreztem, hogy helybe elolvadok. Olyan volt, mint a filmekben. Bocsánatot kért, elkérte a számom..és még egy csomót beszélgettünk. Csak megérkezett Ell...És szörnyen furcsán viselkedett.-meredt a távolba, mintha a fejében is felidézte volna.
-Hmm...Szóval Ratliff furcsán viselkedett.-néztem rá sokat sejtően.-Nem gondolod, hogy esetleg...Tudod...Már nem csak barátként tekint rád?
-Mi? Nem, biztos, hogy nem. Nem hiszem, hogy tetszenek neki az olyan lányok, mint én...-mondta szomorúan.
-Delly! Gyönyörű vagy, okos és vicces. Melyik pasi ne szeretne egy ilyen lányt? És amúgy is...Ha Ratliff féltékeny volt, akkor tuti érez valamit..-löktem meg a vállát, mire felnevetett.-Biztos, hogy el akarsz menni erre a randira?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem.-mondta teljes komolysággal, de ez után mindkettőnkből kitört a röhögés. Kicsit nevetséges volt a helyzet, hogy igent mondott egy randira, mikor nem is igazán akar elmenni. Főleg úgy, hogy a jelek szerint mást szeret. Legalább nem kell ruhát választani. Amúgy se vagyok olyan hangulatban.
-Na menjünk le a többiekhez.-mondtam, amint abba tudtam hagyni a nevetést.
-Jó, de halkan. Lehet, hogy valami titkos ügyről beszélnek, és szeretem őket kihallgatni.-mosolyogva megforgattam a szemem, majd halkan kinyitottam az ajtót, nehogy meghallják a fiúk. Először semmit nem hallottam, de aztán meghallottam a nevem. Rémülten fordultam Delly felé, majd újra a srácok hangjára koncentráltam.
-Nem akarom elveszíteni.-mondta Ross. Az ő hangját akármikor felismerem.
-Nem fogod, hidd el!-nyugtatta meg, talán Riker.
-Te ne szólalj meg! A kelleténél többet vagy vele, és ráadásul mellette aludtál. Ja és egy "kicsit" tovább ölelted, mint ahogy szokás.-kiabált Ross Rikernek.
-Ő a legjobb barátom, annyit vagyok vele amennyit szeretnék. Megölelem, mert szeretem, mint barátot, és mert szüksége van rám.-válaszolt teljesen nyugodt hangnemben. Egyébként amit mondott, az teljesen igaz. Szükségem van a legjobb barátomra, főleg most. Viszont Ross féltékeny rá...Pedig semmi oka nincsen...Én Őt szeretem, és nem Rikert!
-Na persze...Tudod, rohadtul idegesít, hogy nem érdekel téged, hogy mindennél jobban szeretem. Soha nem éreztem hasonlót, senkinél se, de ezt te nem veszed figyelembe.-csapott az asztalra Ross. Tényleg nagyon ideges Rikerre...
-Ross, fogd már fel, hogy én csak a barátomnak tartom! És ő is engem! Mindent elmondd nekem, ezért is tudom, hogy nem veszítetted el, és nem is fogod! Térj már észhez!-förmedt rá, majd felállt, és a szobák felé indult. Azaz arra, ahol mi álltunk. Szörnyen ideges voltam, ha észrevesz akkor engem is lecsesz amiért hallgatóztam. Sajnos nem volt időm elbújni, ezért amint befordult Riker a folyosóra, meglátott minket. Jajj!
-Mennyit hallottatok?-dörzsölgette a halántékát Riker.
-Onnantól, hogy Ross azt mondta, hogy nem akarja elveszteni Vikit.-válaszolt Delly.
-Remek. Legalább már tudod, hogy az idióta öcsénk tényleg szeret téged. Még velem is összeveszett.-nézett rám, kicsit dühösen. Én ezt nem akartam! Nem akartam, hogy miattam vesszenek össze, vagy ilyesmi. Mindenről én tehetek.
Riker már ment volna tovább, de még időben a kezéhez kaptam.
-Várj! Sajnálom. Minden az én hibám. Én nem akartam, hogy összevesszetek!-mondtam könnyeimmel küszködve.
-Nem a te hibád. Ross szeret téged, te is őt. És ez a vége, ha nem vagytok együtt. Katasztrófa.-simított végig arcomon, majd elment. Igazából teljesen egyet értettem vele, de nem adhatom be a derekam ilyen könnyen. Közben lépteket hallottam felénk közeledni. Hamarosan megláttam azt, aki közeledett. Ross volt az. Már csak ez hiányzott...Most ő is jól leüvölti a fejem, hogy ezeket nem kellett volna hallanom. Klassz. Hamar kiderült, hogy rosszak voltak az előérzeteim. Nem szólt hozzám, csak rám nézett. Viszont ez is épp elég volt. Szemében láttam a fájdalmat, amit én okoztam. De én nem akartam, hogy miattam összevesszenek! Ez így nem jó...Nagyon nem! Nem is kéne itt lennem....Miért vagyok itt? Nem hívtak. Mindenkinek csak a terhére vagyok. Sokkal jobb lenne az egész Lynch családnak nélkülem.
-Én...Jobb lesz ha most elmegyek. Szia Delly.-intettem, majd az ajtó felé siettem. Delly megpróbált még visszatartani, sikertelenül. Nem akartam maradni, senki társaságára nem vágytam, csak egyedül akartam lenni. Gondolkodni akartam, hogy mi lenne a legjobb nekem, és persze nekik. Ha továbbra is velük leszek, akkor az nekem jó, viszont Riker és Ross haragban lesznek. Ha inkább békén hagyom őket, akkor jobb lesz nekik. Nem fognak miattam vitázni, boldogan élhetik az életüket, ahogy eddig tették. Nélkülem. Talán az egész világnak jobb lenne nélkülem. Apa nyugodtan lehetne Alishával, anélkül hogy velem kéne foglalkoznia és a "tiszteletlen" viselkedésemmel. Anya több ezer kilométerre van tőlem. Valószínűleg ugyan úgy éli az életét nélkülem, mint mielőtt eljöttem. Senkinek nem hiányoznék. Viszont mama temetésére muszáj elmennem, el kell tőle búcsúznom.
Remélem Riker még mindig el akar kísérni. Mondjuk lehet, nem lenne jó ötlet, Ross így is azt hiszi, hogy együtt vagyunk, pedig nem. Én Rosst szeretem, azt az idiótát. Holnap beszélnem kell vele... Igen, hiszen nem bírok nélküle élni. Képtelenség!
Sziasztok! Kinek hogy telt a suli első hónapja? Nekem személy szerint borzalmasan...Mindegy, itt a 9.rész, remélem tetszeni fog!:) Komizzatok és iratkozzatok fel! Jó olvasást.:)
Meg fogok neki bocsájtani, hiszen az lenne a helyes döntés, legalábbis ha a lelki állapotomról beszélünk. Csak nem most. Ezek voltak az utolsó gondolataim, éreztem ahogy pilláim egyre nehezebbek, majd elnyomott az álom.
Reggel nagyon furcsa érzésem volt. Lehet, hogy az miatt, hogy nem Ross ölelt, hanem Riker. Nem tudom. Végül is másképp tekintek Rikerre, mint Rossra. Mindegy, ezzel most nem foglalkozok. Inkább azon kellene gondolkodnom, hogy milyen programmal fogom eltölteni ezt a 2 napot az utazásig. Az biztos, hogy Rosst inkább elkerülöm. Lehet, hogy fel kéne hívnom Logant. Bocsánatot fogok tőle kérni Ross miatt. Igen, ezt fogom tenni! Viszont előbb fel kéne kelni. De ha most kimegyek, akkor Riker felkel, azt pedig nem akarom. Megérdemli az alvást, végül is ő nyerte a Chuppy Bunny versenyt, és díjat nem kapott. Elégedjen meg azzal, hogy nem úgy keltem, hogy a nyakába öntök egy vödör vizet. Vicces lenne. Nekem. Neki kevésbé, és utána tuti megbosszulna. Jó, akkor inkább fekszek tovább.
Így is tettem, de ez szörnyen unalmas volt. Kezembe vettem telefonomat, hátha leköt pár percig. Felnéztem twitterre...Nem kellett volna. Az egész oldal annyiból állt, hogy "Ross újabb futó kapcsolata" vagy, hogy "Vajon meddig lesznek együtt?" és hasonló posztokat találtam, amibe megjelöltek. Lövésem sincs, hogy honnan tudták meg a nevem. Mindegy, elolvastam a kommenteket is. Hihetetlen, hogy mennyi rosszindulatú rajongó van. Elhordtak mindennek, mintha én lennék a legrosszabb ember a világon. A legviccesebb az egészben, hogy nem is ismernek...Közben egyre érdekesebb kommenteket találok, például, hogy "Ross csak azért van vele, hogy ágyba vigye" . Hmm, érdekes. Nem is feküdtünk le, de ők már kombinálnak. Jó persze, ők ezt nem tudhatták, de akkor is..Nem is tartoznak rájuk. Mindegy, inkább úgy döntöttem, hogy kilépek, mert így is egyre idegesebb lettem, és egyben szomorú is. Rosszul esett, hogy a rajongók ennyire utálnak, pedig nem is ismernek. Közben Riker mozgolódni kezdett, hála isten, már nem bírtam volna tovább feküdni. Riker halkan nyöszörögni kezdett, majd megdörzsölte szemeit.
-Na végre, azt hittem, hogy soha nem kelsz fel!
-Neked is jó reggelt!-köszöntött egy ásítás közben.
-Mit csinálunk ma? Nem akarok unatkozni.
-Jézusom, hogy tudsz így pörögni?-hüledezett hiperaktivitásomon. Egyébként megértem, én is csodálkozom magamon.-Amúgy mi a srácokkal stúdiózni megyünk. Nem jössz velünk?
-Nem...Inkább elkerülöm Rosst.
-Egyszer úgyis meg kell beszélnetek és nem halogathatod örökké. És ez őt is megviselte, láttam rajta.-mondta, nekem pedig lelkiismeret furdalásom lett. Lehet, hogy nem kellett volna kiakadnom? Miket beszélek?! Hiszen teljesen jogosan hagytam ott. Hiszen konkrétan megmondta, hogy szégyell engem. "Én csak egy átlagos lány vagyok." Nem vagyok híres, de azért felfogtam, hogy miért ideges és azt is észrevettem, hogy Ő reagálta túl.
-Hahóóó!-legyintette meg Riker a kezét a fejem előtt. Igen, egy kicsit elgondolkodtam. Hoppá.
-Bocsi. És..Ömm..Nem fogok még vele beszélni. Elhiszem, hogy megviselte, viszont engem megbántott. Sajnálom.
-Rendben, igazából téged is megértelek. És az öcsém tényleg egy barom volt.-mondta kínosan nevetve.
-Igen, az. De mégis szeretem...-mondtam halkan, szinte suttogva. Persze Riker meghallotta és elmosolyodott. Nem tudom, hogy ezen mi a vicces.-Menjünk le kajálni! Éhen halok..-tereltem gyorsan a témát, mielőtt még tovább feszegetné a dolgokat. Egyetértően bólintott és már indultunk is le a konyhába. A ház furcsa módon csendes volt. Apa még biztosan alszik..Vagy dolgozik, amit kétlek. Mondjuk már 11 óra van, szóval az is lehetséges.
Amint beértünk a konyhába Riker megrohamozta a fiókokat, én pedig a hűtőt, amin találtam egy cetlit:
"Jó reggelt kicsim! Ne haragudj, de el kellett mennem dolgozni. Nem vártalak meg, gondoltam, úgy is későn fogtok felkelni. Hűtőben találsz kaját, Rikernek is csinálj. Csak este jövök haza.
Puszi, Apa"
-Akkor megint egyedül leszek...-jelentettem ki, közben pedig Rikerre néztem, aki a hűtő mellett állt. Hamar észbe kaptam és félre álltam, hogy kipakolhassa a reggelihez szükséges dolgokat. Szinte kipakolta a hűtőben lévő összes tárgyat. Oké, hogy ketten eszünk, de igazából ez a mennyiség egy ünnepi reggelihez is elég lenne...Ha létezik ünnepi reggeli egyáltalán...
-Ezt mind megesszük?-kérdeztem döbbenten a pultra pakolt ételmennyiséget nézve.
-Hát én ezt eszem, azt nem tudom, hogy te mit szeretnél.-közölte, mintha tök normális lenne, hogy egy ember ennyit eszik. Jó, akkor én maradok a jól bevált müzlinél. Levettem az egyik polcról egy tálat és öntöttem bele müzlit, majd öntöttem rá tejet is. Riker pedig már ette a 4 tükörtojást, 2 virslit jó sok kenyérrel. Kent magának pár mézes és nutellás kenyeret is, és előre elkészítette müzlijét. Innivalónak egy bögre teát és egy bögre tejeskávét ivott. Hogy lehet ennyit enni? Jó, én is szeretek enni, de ennyi kajától szétszakadna a gyomrom.
-Jézusom...-ámuldoztam miközben ettem a müzlimet. Mintha meg se hallotta volna, evett tovább. Vagyis inkább zabált. Inkább nem néztem tovább, mert elég undorítóan ette a különböző ételeket, és nem akartam, hogy elmenjen az étvágyam. Csak a tálkámban lévő, tejtől áztatott müzlire koncentráltam.
Viszonylag hamar végeztem a reggelivel, és meglepő módon Riker még előbb kész lett, mint én. Hogy csinálja? Mindegy, már nem agyalok ezen.
Mivel ő evett többet, és nyilván ő mocskolt össze több edényt, ezért sikerült meggyőznöm, hogy neki kell elmosogatni. Igazából, ha kevesebbet evett volna, akkor is ráveszem. Utálok mosogatni.
-Jó, én elkészülök és hazamegyek, hogy időben indulhassunk a stúdióba. Te elleszel?-kérdezte, miközben megtörölte a kezét.
-Persze. Felhívom Logant, remélem nem haragszik nagyon...
-Logan?-kérdezett vissza Riker , a szemöldöke pedig az egekben volt.-Jaaa, persze. Tudom ki ő!-emelte fel mutatóujját, majd elégedetten elvigyorodott.-De miért haragudna? Mi történt?
-Beállított akkor, amikor Ross itt volt és hát...Volt egy kis nézeteltérésük és azt hiszem Logan haragszik. Legalábbis elment, és nem tűnt éppen boldognak.-vázoltam fel a helyzetet, és egyből megvilágosodott. Legalábbis remélem, hogy a bólogatása azt jelentette, hogy érti.
Mivel már csak ültünk a konyhába és nem csináltunk semmit, Riker úgy döntött, hogy felmegy és felöltözik. Én pedig leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Semmi érdekes nem volt, csak a szokásos thopshop reklámok. Utálom, hogy ilyenkor az összes csatornán ez megy. Otthon is, itt is, mindenhol. És végre találtam egy adót, ahol nem ez a baromság ment. Valami természetfilm ment ezen az adón, ami elég érdekes volt. A pandákról volt szó, szóval ha nem is figyeltem volna, akkor is érdekesnek találnám, mert imádom a pandákat. Legaranyosabb állatok az egész világon! Gondolkodtam rajta, hogy hozok popcornt, de abban a pillanatban jött le Riker, így megzavarta elmélkedésemet. Odajött a kanapéhoz, én felálltam, hogy meg tudjam ölelni. Nyomott egy puszit a fejem búbjára, és az ajtó felé indult.
-Sok sikert Logannel. Majd beszélünk, szia!-köszönt el, majd nagy lendülettel becsapta maga mögött az ajtót. Már nem is tudtam vissza köszönni. Mindegy, ez most a legkisebb problémám. Most inkább azon gondolkozom, hogy a pandás filmet nézzem tovább, vagy felhívjam Logant...Melyik legyen? Felhívom Logant, a pandás filmet meg felveszem. Igen, ez egy tökéletes ötlet. Odamentem a tévéhez, beállítottam a felvevőt, közben pedig a telefonomba kerestem Logan számát. Hamar meg is találtam és tárcsázni kezdtem. Már 5 perce csöngettem, amikor végre egy ismerős hangot hallottam meg a vonal túlsó végén.
-Szia!-köszönt vidáman Logan. Huu, akkor nem haragszik annyira.
-Szia! Csak bocsánatot szeretnék kérni Ross miatt...Nem tudta, hogy van barátnőd, és féltékeny lett...-kezdtem a szabadkozást, de ő felnevetett. Ebben semmi vicces nincs!
-Nem haragszom. Egyébként láttam pár cikket. Szinte az összes újság veled és életed szerelmével van tele. Az internetről meg ne is beszéljünk! Tudod te, hogy miket írnak rólad?
-Igen, tudom.-mondtam majd sóhajtottam egyet.-Igazából erről szeretnék veled beszélni. De nem telefontéma.-célozgattam arra, hogy találkoznunk kéne.
-Ráérsz ma? Én is mondani szeretnék valamit. Szintén nem telefontéma.
-Persze. Hol találkozzunk? Mint legutóbb?
-Rendben, 2-re legyél ott.
-Jó, akkor megyek készülődni, majd találkozunk, szia!-köszöntem el, majd bontottam a vonalat. Hihetetlen sebességgel kezdtem el kapkodni, ugyanis már 1 óra volt. Igen, elég gyorsan elment az idő a reggelizéssel és a pandák bámulásával. Persze amint hazaértem, megnézem a filmet, hiszen a pandák fontosak! Mindegy, inkább készülődök. A ruhámmal nem fogok bajlódni, csak Logannel találkozok. Igaz, hogy sokan fognak még látni, de nem érdekel. Nem raktam túl sok sminket magamra, igazából csak a szempillámat spiráloztam ki. Nem is volt kedvem ilyennel időzni és időm se lett volna rá. Furcsa módon már kész is voltam. Ma folyamatosan meglepődök magamon...Reggel is pörögtem és most is elkészültem 15 perc alatt. Ez csodának számít. Már épp nyitottam volna az ajtót, amikor megcsörrent a telefonom. Logan neve villogott a kijelzőn. Most vagy türelmetlen, vagy lemondta. Remélem, inkább az első.
-Szia, mindjárt ott vagyok, nyugi!-hadartam el miután elhúztam a zöld ikont.
-Nem azért hívlak. El akartam menni eléd, de tele van a környék fotósokkal. Igazából csak a te házad előtt vannak. Hogy fogsz kijutni?
-Mi? Nem igaz...-túrtam idegesen a hajamba.-Mindegy, várj a strandon, megoldom!-folytattam és közben kiagyaltam egy kiváló tervet. Szépen kisétálok és nem szólalok meg. Igazán összetett és bonyolult terv, nem? Nem. Mindegy, nem ez a lényeg. Újra odamentem az ajtóhoz és félve kinyitottam. Logan nem viccelt, amint nyílt az ajtó, legalább 20 fotós bombázott ezernyi kérdéssel aminek a lényege ugyan az: Ross. Nehezen sikerült pár lépést haladnom, de a fotósok, riporterek ugyan úgy követtek.
-Mióta vagytok együtt Rossal? Miért nem mutatkoztatok nyilvánosan eddig? Csak egy futó kapcsolat volt?-hallottam kérdések sokaságát az engem körülvevő riporterektől.
-Én...Nem nyilatkozom!-közöltem határozattan, majd kihúztam magam és erőszakosan utat törtem magamnak. A firkászok még egy darabig követtek, de aztán rájöttek, hogy belőlem semmit nem szednek ki. Büszkén könyveltem el, hogy ilyen simán lerendeztem őket. Már majdnem a strandra értem, amikor megszólalt a telefonom. Biztos megint Logan az, hogy hol vagyok már.
-Logan ne türelmetlenkedj, mindjárt ott vagyok!-szóltam bele a készülékbe nevetve.
-Ööömm..-hallottam egy ismerős férfi hangot, ami egyáltalán nem Logané volt. Jajj!
-Ross! Bocsi, én azt hittem...-kezdtem szabadkozásba, de Ő félbeszakított.
-Mindegy.-mondta, és hangján érezhető volt a szomorúság, és a csalódottság. Szörnyen érzem magam.
-Miért hívtál?
-Láttalak a tévében. Sikerült őket lerázni?-utalt a sok riporterre és fotósokra.
-Könnyebben, mint gondolnád. De, ha megbocsájtasz, én nem érek rá. Szia.-köszöntem el, a választ meg sem várva. Most biztos még jobban maga alatt lesz. Leráztam, pedig felhívott és gondolt rám. Még mindig szörnyű ember vagyok. Hogy lehetek vele ilyen? Hiszen bocsánatot kért, még aznap...Lehet, hogy vissza kellene mennem hozzá. Akkor én is boldog lennék, mert újra vele lehetnék....Nem! Még nem. Talán pár hét múlva...
Közben annyira elgondolkoztam, hogy megérkeztem a találkozóhelyre, ahol Logan már várt rám.
-Szia.-köszönt, majd széles mosolyra húzta száját.
-Huu, szia! Túléltem a fotósokat!
-Igen, azt látom. Na, de igazán elmondhatnád, hogy mi ez az egész...
-Hát jó..Tegnap Ross elvitt egy tóhoz. Csak mi voltunk ott sokáig, de aztán a fotósok valahogy megtaláltak minket és lefotóztak, Ross ideges lett és a fejemhez vágott elég durva dolgokat, amivel megbántott.-hadartam el a sztorit egy szuszra.
-Woow...-mondta Logan, miközben kikerekedett szemekkel bámult rám.
-Igen...Na...Mondj valamit!
-Hát mondanék, ha tudnék mit...-Logan "gondolkodós" fejet vágott majd folytatta.-És akkor most hogy álltok?
-Otthagytam a tónál. Megbántott...Nagyon! Nem fogok egyből a nyakába ugrani.
-Ezt mondjuk megértem.
-És te mit akartál mondani, ami nem telefontéma?
-Szakítottunk a barátnőmmel. Tegnap...Ezért kerestelek akkor is.-mondta, de hangjában semmi szomorúságot nem éreztem. Még az arca is boldognak tűnt. Most vagy nem is rázta meg, vagy csak jól színészkedik.
-Sajnálom.-Erre Logan kínosan felröhögött.
-Ne tedd! Közös döntés volt, és szerintem egyikünket se viselte meg. Engem legalábbis nem. Már nem szerettem úgy, mint régen. Nem voltam boldog...-világosított fel, én meg hevesen bólogatni kezdtem. Így már értem, hogy miért ilyen boldog, még most is. Mikor kezdett kicsit kínossá válni, hogy nem szólalok meg (igazából nem tudtam mit reagálni), eszembe jutott, hogy még mindig a parton vagyunk, és csinálni kellene valamit.
-Na és, mit fogunk csinálni?
-Hmm...Ettél ebédet?
-Nem, időm se volt rá. 11-kor keltem.-tártam szét a karom, olyan "ez van" stílusban, miközben felnevettem.
-Jó, akkor átjössz hozzánk.-indult el, de előtte megfogta a csuklómat, így maga után húzott. Felőlem. Úgyse voltam még nála. Jó, mondjuk 1 hete ismerem, szóval nem olyan gáz. Nem válaszoltam, csak hagytam, hogy húzzon maga után. De ez egy idő után idegesítővé vált, mintha félne, hogy ha elenged, elfutok.
-Oké, most már elengedhetsz.-rántottam ki a csuklóm, Logan keze közül. Rám nézett, és persze bocsánatot kért, és arra fogta, hogy ő éhen hal. Jó igazából én is. Kevés volt a müzli reggel. Út közben rengeteg dologról beszéltünk, például, hogy ő is arra az egyetemre jár, ahova jelentkeztem. Csak ő egy évvel feljebb van, mivel idősebb. Örülök, hogy van egy felsőbb éves barátom, sose árt ilyenkor. Nem tudom, hogy itt hogy működik, de otthon szívatni szokták a legkisebbeket. Legalábbis pár embertől ezt hallottam. Aztán ki tudja? Mindegy, remélem sokszor összefutunk majd az egyetemen.
Beszélgetésünk közben, szóba került Ross is. Például, hogy amikor legutóbb találkoztunk, akkor még azt mondtam, hogy egyáltalán nem jön be. Most meg együtt vagyok vele. Vagy olyasmi. Igen, ez tényleg furcsa, most hogy így belegondolok. Vagyis nem. Hiszen hazudtam Logannek, amikor azt mondtam, hogy nem érzek Ross iránt semmit. Ezt ő nem tudja, de mindegy.
Logan megállt egy kétszintes, kávé színű háznál. Rengeteg ablaka volt, és mind hatalmas. Elővette a kulcsát és a zárral kezdett szerencsétlenkedni. Nem viccelek, legalább 10 percig bíbelődött vele. Néha felnevettem, amikor idegesen szidni kezdte a zárat és a kulcsot is. Aztán amikor végre kinyitotta, megkönnyebbülten sóhajtott. Előre engedett, én pedig egyből körülnéztem a házban. A konyhában egy anyával egy idős nő és férfi sürgölődött. Gondolom ők Logan szülei.
-Jó napot! Viki vagyok, Logan egyik barátja.-mutatkoztam be illedelmesen, mosolyogva.
-Szia. Nagyon örülünk, már sokat hallottunk rólad! Tegezz nyugodtan.-mondták és eszelősen vigyorogni kezdtek. De úgy vettem észre, hogy ez őszinte mosoly volt. Vagy vigyor. Tökmindegy, a lényeg, hogy kedvesnek tűnnek. Persze szegény Logant beégették azzal a mondattal, hogy "sokat hallottunk rólad" , de ez nem az én problémám. Szerintem aranyos volt. Logan elmagyarázta, hogy melyik az ő szobája és én már mentem is megkeresni. Az emeleten volt, balra az első ajtó. Benyitottam és tudtam, hogy nem tévedtem el. Tipikus fiú szobában találtam magam. Ledobtam a kistáskámat és visszamentem a konyhába a többiekhez.
-Mi lesz a kaja?-kérdezte Logan a szüleitől, miközben próbált belesni a lábasokba.
-Gulyásleves. Mivel tudjuk, hogy Viki magyar származású, ezért meglepetés lett volna.-hallottam a választ Logan anyukájától.
-Tudták, hogy jövök? Logan te ezt eltervezted?-néztem először anyukájára, majd rá.
-Persze.-felelték egyszerre, amin elmosolyodtam. Szóval így készültek. Milyen kedvesek. Remélem, hogy finom lesz a gulyás, mert ez az egyik kedvenc ételem. Viszont ha rossz lesz, nem mondhatom meg, hiszen úgy készültek. És amúgy is, a szándék a fontos.
-10 perc múlva kész az ebéd. Logan teríts meg!-szólt anyukája, fakanállal a kezében, a másik kezét pedig a csípőjére tette. Ez olyan "anyukás" beállás volt. Logan engedelmeskedett, szó nélkül ment oda a szekrényekhez, majd kihalászta belőle a tányérokat, egy másikból evőeszközöket. Lepakolta az asztalra és visszament, hogy hozzon poharakat is. Amikor már el volt rendezve az asztal, abban a pillanatban lett kész a leves. Mivel vendég voltam, rám parancsoltak, hogy elsőként merjek az ételből. Nem ellenkeztem, elsőként mertem és teli is raktam a tányéromat. Az illata jó volt, szóval az íze se lehet olyan rossz.
Belekóstoltam, és persze sikeresen leégettem a számat és az egész nyelőcsövemet. De a leves finom!
-Hmm, ez nagyon finom.-dicsértem meg az ételt, mire mindenkitől kaptam egy mosolygós arcot. Gondolom ezt vehetem egy "köszi"-nek.
Mikor mindenki befejezte a család összes tagja beszélgetni kezdett. Csöndben, mosolyogva hallgattam Logan kiskori történeteit, amikor egyszer a nevemet hallottam. Mindenki kérdőn nézett rám, én pedig legszívesebben elástam volna magamat, ugyanis fogalmam sincs, hogy ki és mit kérdezett.
-Mi?-kérdeztem, mire mindenki felnevetett. Persze, röhögjenek ki amiért ilyen szerencsétlen vagyok.
-Mikor mész haza látogatóba?-kérdezte Logan, én pedig még mindig szégyelltem magam.
-2 nap múlva Rikerrel. Temetésre megyek és ő elkísér...A mamám miatt.-mondtam ki nehézkesen és mindenki döbbenten meredt maga elé.
-Sajnálom.-törte meg a csendet Logan.
-Ki az a Riker?-kérdezte Logan apukája. Na igen, megragadta a "lényeget".
-Csak egy nagyon jó barátom. Eredetileg nem vele mentem volna, de változott a terv.-Logan apukája értetlen fejet vágott, nyilván nem segítettem ki ezzel.-Az R5 egyik tagja.-tettem hozzá, hátha így jobban érti. Az arcvonásai egyből megváltoztak, lehetett látni ahogy megvilágosult. De tényleg, még a nap is kisütött.
-Ismered az R5 tagjait?-kérdezte lepődötten Logan anyukája.
-Igen, jó barátok vagyunk. Főleg Rikerrel.-válaszoltam, és elnevettem magam, mert eszembe jutott a tegnap este és a hajnal, hogy mennyit hülyéskedtünk. Persze a többiek semmit sem tudtak erről, ezért furcsán néztek rám, elég buta fejet vágtak. Mindegy. Annyiban hagyták a dolgot és nem kérdeztek rá.
Még legalább 1 óráig beszélgettünk, amikor Logan ránézett az órájára, majd ijedten rám pillantott.
-Viki, nekem 4-re be kell mennem az egyetemre, mert nekem ma van könyvosztás. Nem gond?
-Elkísérlek.-válaszoltam egyszerűen, és láttam Loganen, hogy megkönnyebbült. Gondolom nem szívesen hagyna itt a szüleivel egyedül, nehogy rémciki sztorikat kezdjenek el mesélni róla. Tipikus.
Elköszöntem a szülőktől, megköszöntem a vendéglátást és indultunk is az egyetemre. Logan kocsijával mentünk, hogy időben odaérjünk.
-Oké, 3:23 van. Simán odaérünk időben, talán még sor sem lesz.-magyarázott inkább magának, mint nekem. Mondjuk nem tudom, hogy miért stresszel, kocsival talán negyed óra az egyetem, talán kevesebb. Beindította a BMW-t és már indultunk is. A házuk egyre távolodott és az ablakból integető szülőket is csak homályosan láttam. Hihetetlenül gyorsan mentünk, nem tudom, hogy miért sietett ennyire.
-Logan, lassíts. Oda fogunk érni.
-Nem ez a lényeg. Nem akarok összefutni az exemmel. Ő is oda jár, és neki is ma van könyvosztás, 4-től. Viszont ha előbb odaérek, akkor valószínűleg nem lesz sor, hamar megkapom a könyveket és nem találkozok vele.-vázolta fel tervét, amit nem igazán értettem. Vagyis értettem, csak azt nem hogy miért kell ekkora felhajtás. Állítólag közösen döntöttek, szóval nem lehetett akkora balhé. Mindegy, inkább rá hagyom. Megvontam a vállam és nézegettem az előttünk lévő utat. Az egyetemhez hihetetlen gyorsasággal odaértünk, amin nem csodálkozok. Ha a rendőrök most mértek volna sebességet, tuti megbüntették volna Logant. Tényleg nagyon nem akart találkozni az exével... Viszont az egyetemnél már elég sok diák várt. Gondolom ők is könyvosztásra jöttek. Hát...Mégis lesz sor. Szegény Logan...Semmihez nem tudom hasonlítani azt a kétségbeesett arcot, amilyen az övé volt, amikor meglátta a rengeteg embert.
-Na jó, talán ő nincs itt...-túrt idegesen a hajába, majd kiszállt a kocsiból. Utána siettem, és próbáltam vele tartani a lépést.
-Szia Viki! Vagyis sziasztok!-hallottam egy vidám, ismerős hangot. Megpördültem, és Lucyval találtam szembe magam.-Logan!-kiáltottam utána, hogy álljon meg, mert ő közben elsietett. Szerencsére meghallotta és visszafordult.
-Szia! Ő itt Logan, egy barátom. Ő is ide jár suliba csak eggyel feljebb.-mutattam be a mellettem álló fiút, aki megállás nélkül mosolygott Lucyra. Komolyan, magára ragasztotta? Mindegy, majd rákérdezek. Mire észbe kaptam, már együtt nevetgéltek, és Lucy zavartan csavargatta a haját. Na jó, én is lány vagyok, tudom, hogy ez mit jelent! Most már tuti rákérdezek Logannél is és Lucynál is. Mondjuk Logan talán 2 napja esett túl egy szakításon, szóval nem tudom...Mindegy.
-Logan?!-állt meg mellettünk egy elég dekoratív öltözetű lány. Ráadásul a hangja...Olyan vékony, hogy fülsüketítő.-Kik ezek?-sipárgott tovább. Most még az sem érdekelt, hogy annyira nem vesz emberszámba, hogy azt mondja "ők". Amint jobban megnéztem az arcát, egyből felismertem. Pamela! Az a ribanc, aki Rossra is rámászott! Riadtam Loganre néztem, és a tekintete azt sugallta, hogy ő bizony a volt barátnője. Na, akkor megértem, hogy miért nem akart vele találkozni. Meg azt is, hogy ilyen hamar túltette magát ezen.
-Pamela. Ő itt egy barátom, Viki. És ő itt Lucy, nagyon rendes lány.
-Téged ismerlek!-kiáltotta el magát, felém mutogatva.-Te vagy Ross ágyasa!
-Mi van?-kerekedtek el a szemeim a mondat hallatán. Reménykedem, hogy csak rosszul hallok.
-Jajj, ugyan már...Tele van vele az internet.-legyintett hanyagul. Arcomat a tenyerembe temetve hallgattam tovább Pamela rikácsolását. Mi az, hogy "ágyasa"? Ehhez senkinek semmi köze, és még nem is történt meg. Miért kell ennyire kiszínezni a valóságot? Ezt sose fogom megérteni. Közben Logan és Lucy döbbent pillantásait figyeltem. Logan már tudja az igazságot, de Lucy nem. Ő azt se tudja, hogy együtt vagyunk Rossal...Voltunk...Nem tudom.
-Na jó, én ezt nem hallgatom tovább! Logan, egyedül is tudsz sorban állni. Szia Lucy.-intettem feléjük, majd elindultam hazafelé. Eddig se kedveltem Pamelát, de most végleg elásta magát nálam. Mindegy, történt azért jó dolog is ma. Logan szülei tök jó fejek, találkoztunk Lucyval is. Tényleg, majd felhívom Logant, hogy meséljen. Remélem lesz valami köztük. Logan rendes srác és Lucy is aranyosnak tűnik, szóval álompár!
Mikor hazaértem, furcsa módon nyitva volt az ajtó. Igazából nem olyan furcsa, apu biztos itthon van már.
-Szia.-köszöntem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Bementem a konyhába, de apa nem volt egyedül. Az asztalnál ültek, apa mellett egy nő, velük szemben pedig Ross. Jajj!
-Viki! Mégis mit jelentsen ez?-mutatta felém apa az egyik újság címlapját, majd egy másikat, és mégegyet...
Ennek nem lesz jó vége..
