Sziasztok! Először is tartozom egy bocsánatkéréssel, amiért ennyi ideig nem írtam! Tényleg nagyon nagyon nagyon sajnálom! A lelki állapotomról nem beszélnék, legalábbis amilyen az elmúlt hónapokban volt... De a jó hír, hogy már minden rendben, és újra jönnek az új részek! Ígérem, soha nem kell többet ennyit várni rá.:) Remélem tetszeni fog, ennyi idő után is, jó olvasást!:)
Anya több ezer kilométerre van tőlem. Valószínűleg ugyan úgy éli az életét nélkülem, mint mielőtt eljöttem. Senkinek nem hiányoznék. Viszont mama temetésére muszáj elmennem, el kell tőle búcsúznom.Remélem Riker még mindig el akar kísérni. Mondjuk lehet, nem lenne jó ötlet, Ross így is azt hiszi, hogy együtt vagyunk, pedig nem. Én Rosst szeretem, azt az idiótát. Holnap beszélnem kell vele... Igen, hiszen nem bírok nélküle élni. Képtelenség!
Sokáig sétálgattam még este, ezért későn értem haza. Apa még a nappaliban pötyögött a laptop előtt, és az érkezésemre felkapta a fejét.
-Kisétáltam magam - mondtam a lehető legnyugodtabb hangon. Nem mondtam el neki, hogy a Lynch családnál jártam, mert biztos kiakadna.
Apa nem reagált semmit, csak a szemével végig követett, ahogy felmegyek a lépcsőn a szobámba. Nagyon késő van már és aludnom kéne, de egyáltalán nem vagyok álmos. Hát így jár az, aki 11-kor kel. Felnéztem Twitterre és egy kicsit rendbe tettem az oldalam, ugyanis túlpörgött. Letiltottam a sok cikket és pletykákat, amikben megjelöltek, nem kell, hogy a követőim ezt lássák. Mondjuk valószínűleg már hallottak a sztoriról, de azért jobb ha eltüntetem őket az oldalamról. Nézegettem, hogy kik de semmi érdekes nem volt. Régi sulistársak, akiket csak látásból ismerek, de azért elég sokan vannak, apa (nem tudom, hogy miért követ), az egész Lynch család, plusz Ell, Logan, Lucy és... Anya?! Neki van Twittere? Mióta? Mikor történt ez a nagy áttörés?
Jajj, most jut eszembe! Szólni kéne anyunak, hogy hozom az egyik barátomat is. Elővettem a telefonom és megkerestem amyu számát.
-Anyu! Szia. Csak azt szeretném kérdezni...- kezdtem, de anya félbeszakított.
-Te miért nem alszol? Nálatok úgy számolom, hogy éjfél körül lehet- hát igen, akárhol vagy, és akárhány éves, az anyukád 100% hogy ugyan úgy aggódik, mintha 7 éves lennél.
-Igen, mindjárt alszok, de kérdezni szeretnék valamit.
-Kérdezz gyorsan.
-Szóval azt szerettem volna kérdezni, hogy nagy baj lenne, ha a temetésre vinnem az egyik barátomat?- összeszorítottam a szemeim, félve a választól, és csak remélni tudtam, hogy anyu se bánja. Hiszen már meg van a 2 repjegy.
-Nem gond. De hogy fog beszélgetni akárkivel? Tud magyarul?- na ez jogos kérdés. És nem. Nem tud. :)
-Hááát, köszönni tud magyarul.- szépítettem azt a tényt, hogy Riker még életében egy magyar szót se hallott/mondott.
-Rendben, de te felelsz érte. Egyébként hogy hívják?
-Riker. Ő a legjobb barátom.
-Riker.. Szóval fiú.- számítottam erre a "mindent túlkombinálok" hangra, ezért egyből megvédtem magam, és Rikert.
-Tényleg csak barát. Nem tudnék rá máshogy nézni.
-Elhiszem. És ki az a másik szőke, akivel egy csomó újság címlapján szerepeltek? Nem éppen...Khm. Szóval elég durva szöveggel.
-Ő Ross. És semmi nem igaz, amit ott leírtak, ne aggódj! Csak annyi igaz, hogy együtt vagyunk.- nem mondtam neki, hogy most elég bonyolult a kapcsolatunk, van elég baja. Anyával még legalább háromnegyed órát beszéltem (éljen a magas telefonszámla), aztán elmentem tusolni, és utána aludtam, mert hulla voltam.
*Reggel*
Mondtam már, hogy mennyire utálom, ha reggel 7-kor arra kelek, hogy valaki hív? Nem tudnának később zaklatni? Alig aludtam 5 órát, meg vagyok halva. Ráadásul holnap lesz a temetés, és fel kell készülnöm a sajnálkozó tekintetekre. Így is szarul vagyok, de a sok aggódó embertől, akiket szinte nem is ismerek, még szánalmasabban érzem magam. Csak még jobban sírnom kell.
Végül felvettem a telefont, mert az ember nagyon kitartó volt, és újra csengetett.
-Haló?-szóltam a készülékbe rekedtes hangon.
-Húú, valaki nagyon kómás. Most keltél fel?-halottam Riker szórakozott hangját. Na, persze, ők hajnalban is a toppon vannak. Pfff.
-Felkeltettél. Ezért minimum egy dobozos jégkrém jár.
-Mindenképp.-nevette el magát.-Na, azért hívtalak, mert kérdezni szeretnék. Szóval, holnap hányra menjek érted? Összepakoltál már?-azt hiszem Riker nincs tisztában azzal, hogy 5 óra alvással, hajnalban nem működik az agyam. Egyáltalán.
-Riker, ezzel ráértél volna felhívni délután 3-kor. Most pedig alszok. Majd hívlak.-és bontottam is a vonalat. Kikapcsoltam a telómat, hogy ha mégis fel akarna hívni, akkor ne tudjon. Aludni szeretnék! Újra betakaróztam, a fél fejemet eltakarta a takaró. De így olyan kényelmes volt. Sikeresen visszaaludtam, és reméltem, hogy apa nem fog bejönni felkelteni.
Amikor felébredtem, már 11 óra is elmúlt pár perccel. Csörömpölést hallottam lentről, biztos apa reggelit csinál. Vagyis hát inkább már ebédet, ő tuti reggelizett már. Felhúztam a mamuszom és lecsoszogtam a lépcsőn a konyhába, de nem apa volt ott, hanem Alisha. Miért van itt állandóan? Nagyon nem szimpatikus.
-Jó reggelt.-mormogtam az arcomat dörzsölve.
-Viki, ez már nem reggel. Nem állapot, hogy mindig éjfélkor érsz haza, és majdnem délig alszol!-kezdett sipárogni. Mi van? Ez hülye? Mi az, hogy mindig? Tegnap volt az első, és valószínűleg az utolsó alkalom! És mit képzel magáról, idejön és egyből osztja az észt? Ő nem lakik itt, én viszont igen, és ő nem ismeri olyan jól apát, mint én! Nincs joga, hogy megmondja, mit csináljak.
-Aha, hát persze. Ezzel beszélted tele apa fejét is? Csodálom, hogy elhitte, okos ember, nem gondoltam volna róla.-kivettem a hűtőből a tejet, és a polcról levettem a zabpelyhet és visszamentem a szobába. Még láttam Alisha döbbent arcát, gondolom azt hitte, hogy lelkiismeret furdalásom lesz. Tévedett, engem nem tud manipulálni.
A szobámba reggeliztem, mert nem volt kedvem a nő észosztását hallgatni. Utána fogat mostam, és bekapcsoltam a tévémet. Nem szándékozok kimozdulni ma. Csak feküdni akarok az ágyamba és filmeket nézni, vagy olvasni. Elkezdtem lapozgatni a csatornák között, de sehol nem volt semmi érdekes. Inkább kerestem a könyveim között olyat, amit még nem volt időm elolvasni. El is kezdtem Jodi Picoult-tól a Sorsfordítókat. Még Magyarországon vettem, mert sok jót hallottam róla, és kíváncsi voltam. Elkezdtem olvasni és már az első pár oldal is tetszett.
Már másfél órája olvastam, amikor kopogtak az ajtómon. Remélem nem Alisha!
-Gyere!-kiáltottam ki. A szobámba apa lépett be.
-Szia. Alisha mondta, hogy voltál lent. És azt is, hogy tiszteletlen voltál. Miért csinálod ezt?-ült le mellém, az ágyra.
-Nem voltam tiszteletlen. Ő az, aki tisztelhetne legalább minimális szinten. Ő az, aki csak úgy idejött és felforgat mindent. Amióta megismerted, máshogy bánsz velem, meg se hallgatod a véleményem. Most is elkezdett arról beszélni, hogy mit képzelek magamról, hogy mindig éjfélkor jövök haza. Már ne is haragudj, de mi köze hozzá? És egyébként is, most először aludt itt tudtommal, és most először fordult elő, és nem tervezem, hogy többször megtörténik. Nagyon magam alatt vagyok, mert mindenki rossz dolgokat feltételez róla, pedig engem meg sem kérdeztek, a mamám meghalt. összevesztem Ross-szal, szóval szerintem meg lehetne érteni, hogy elegem van.-lassan kifújtam a levegőt és lecsuktam a szemem, Jól esett ezt így kimondani végre. Remélem apa megért, szükségem lenne rá.
-Viki... Csak próbál jobb útra terelni. Nem akar rosszat, hidd el! De ezeket elmondhattad volna előbb is.-megfogta a kezem és biztatóan rám mosolygott.
-Nem hagytad.-mondtam suttogva. Lehajtotta a fejét és nagyon halkan megszólalt.
-Sajnálom. Tényleg.-rá mosolyogtam és megöleltem.-Egyébként már negyed 1 lesz mindjárt, nem akarsz ebédelni?
-Nem, nemrég reggeliztem. Látod, ott a tej meg a zabpehely. Nem vinnéd le? Én nem szeretnék még felkelni.-bociszemekkel néztem rá, ez mindig beválik.
-Hát persze. Ezért vagyok én a legjobb apuka.-mutatott magára, én pedig csak megforgattam a szemem. De igaza van, ő a legjobb.
-Haló?-szóltam bele félénken.
-Szia. Viki te vagy az?-szólt vissza egy ismerős hang. Lucy! Honnan tudja a számom?
-Lucy, szia! Kitől tudod a számom?
-Logan adta meg, remélem nem baj. A tanácsodra van szükségem, kérlek segíííííts!-nagyon kétségbeesett hangja volt. De én most nem nagyon érek rá, össze kéne pakolnom, és Rikerrel is meg kéne beszélni a dolgokat. Aztán eszembe jutott valami...
-Át tudnál jönni? Pakolnom kellene, mert holnap elutazok. Ha ide jönnél, beszélhetnénk és segítek akármiről legyen szó.-ajánlottam fel. Lucy egyből belement, megadtam neki a címét és bontottam a vonalat. Lehet, hogy akkor fel kéne öltözni, csak nem fogadhatok vendéget pizsamában. Az öltözködést nem vettem túlzásba, csak felvettem egy melegítőt, hozzá illő pulcsival és kész. Nem akartam kiöltözni, csak annyi a lényeg, hogy ne pizsiben legyek. Rikert is fel kell hínom lassan. Áhh, felhívom most, mert később elfelejtem. Meg is kerestem Riker nevét és hívni kezdtem. Kihangosítottam, hogy közben el tudjam kezdeni a pakolást.
-Szia! Most keltél fel? Csomószor hívtalak de nem voltál elérhető.-kezdte kicsit dühösen.
-Bocsi, kikapcsoltam a telóm, mert tudtam, hogy zaklatni fogsz. Amúgy már 11 óta fent vagyok, csak olvastam. Na mindegy. Szóval a temetés 11-kor kezdődik, ottani idő szerint. A gépünk hajnalban indul, szóval gyere ide a gép indulása előtt 2 órával. Mire odaérünk a reptérre, meg becsekkolunk meg ilyenek, az eltart egy darabig.
-Igen, igaz. Elég messze van tőlünk a reptér. 1 órára legalább. Jó, akkor legyél kész addigra. Amúgy, ugye tudod, hogy hullák leszünk a temetésen? Tudod, az időeltolódás.
-Tisztában vagyok vele, Riker. De nyugi, időben ott leszünk, annyira, hogy lesz pár óránk pihenni mielőtt elindulnánk a temetőbe. Nem vagyok hülye.
-Háááát, ezzel vitatkoznék.-Riker elnevette magát, és mielőtt én is röhögni kezdek, bontottam a vonalat.
-Hogyne Riker, szia!-még hogy ő vitatkozna vele. Azért ő is eléggé nem normális. De ezért szeretem. Folytattam a pakolást, de nem jutottam sokra, mert csengettek. Biztos Lucy az. Lementem ajtót nyitni, és beengedtem a lányt.
-Hű, nagyon szép házatok van. Mit dolgozik apukád? Ha szabad kérdezni...-nézett körbe Lucy a házban. Na igen, először én is így reagáltam.
-Köszi. A Hollywood Records igazgatója.
-Azta! Nem is tudtam. Ez nagyon menő.-ámult tovább Lucy.
-Általában mindenki ezt mondja, de nem tudom. Engem annyira nem érdekel, csak az számít, hogy foglalkozzon velem.-gondolkodtam el. Lucy erre elmosolyodott, biztos azt gondolta, hogy kihasználom, hogy híres az apám.-Na menjünk fel, aztán mesélj!-fogtam meg a karját és a szobám felé kezdtem húzni. Ez a helység is tetszett neki, főleg a kilátás és a saját fürdőszobám.
-Szóval.. Tudod, az egyetemnél bemutattál Logannek.-kezdte zavartan, és közben egyik hajtincsét csavargatta.
-Igen, jó barátok vagyunk. Csak nem tetszik nekeeed?-böködtem meg a vállát. Olyan aranyosak lennének együtt, de tényleg! Logan is normális srác, nem a nagyképű fajta, és Lucy pedig olyan tipikus imádni való lány, nem lehet nem szeretni. Mondjuk Pamela nem hiszem hogy kedveli, de az a ribanc egy külön kategória...
-Hát ööö.. Izé.. Szóval..Ahj, igen, nagyon tetszik, de nem tudom, hogy ő mit gondol rólam. Mi van ha én nem tetszek neki és visszautasít?-nyögte ki végül egy szuszra.
-Először is. Nem tudja, hogy te mit érzel, szóval nem kell félned a visszautasítástól. Meg alapba se kell tőle félned, mert ha engem kérdezel, tuti bejössz neki! Látszott rajta, már amikor bemutattalak titeket egymásnak. Szóval ne aggódj, beszélj vele és hidd el, minden szuper lesz!
-Hú, remélem igazad van. Köszönöm!-mondta és megölelt.-Egyébként hova készülsz? Csak mert látom, hogy pakolsz.-mutatott a bőröndre és a szanaszét heverő ruhákra.
-Holnap megyek vissza, Magyarországra Rikerrel, mert a nagymamám temetése lesz. Hajnalban indulunk, 3 napot leszünk ott.
-Ó, részvétem. De hogyhogy Rikerrel mész és nem Rossal?-ráncolta a homlokát. Hát, megértem, ha nem érti.
-Hosszú történet. De egy részét tudhatod az újságokból. Mondjuk abból csak annyi igaz, hogy együtt vagyunk...Vagy voltunk. Nem tudom. Összevesztünk, mert olyat mondott, amivel nagyon megbántott. Szeretem, és lehet, hogy ő is engem, de akkor is szarul esett. Mindegy, bonyolult.
-Akkor inkább hagylak ezzel. Segítsek pakolni? Legalább hamarabb végzel.-ajánlotta fel kedvesen.
-Azt igazán megköszönném.-és elkezdtünk közösen pakolni, közben beszélgettünk, zenét hallgattunk és persze hülyéskedtünk. Miután Lucy elment, már este 6 körül lehetett, mert a pakolás után egy filmet is megnéztünk. Utána egyből megfürödtem és bedőltem az ágyba. Rikerrel még utoljára egyeztettük az időpontokat és aludtam is. Szükségem van minden energiámra, a következő 3 nap tuti meg fog viselni.
