5.rész

Sziasztok! Sok pozitív visszajelzést kaptam, aminek nagyon örülök.:) Ennek a résznek a felét Ross szemszögéből írtam, így több mindent megtudtok vele kapcsolatban.:) Nem is akarok regényeket írni, remélem nektek is tetszeni fog:) Jó olvasást!:) Ja és iratkozzatok fel, és komizzatok!!:)
Jól betakaróztam (hiába volt meleg) és lecsuktam szemeim. Egész végig csak Rossra gondoltam. Na meg Loganre. Remélem jó barátok leszünk. Hiszen Magyarországon az utóbbi néhány évben egy barátom se volt. De nem is agyaltam tovább, inkább hagytam, hogy elaludjak.

*Ross szemszöge*

Amióta megismertem Vikit, teljesen más vagyok. Furcsa érzést érzek a gyomromba, amikor a közelben van, magaménak akarom tudni. Lehet, hogy őrült vagyok, de azt hiszem beleszerettem. Hihetetlen, hiszen csak pár napja ismerem. Csodás volt mellette aludni, de reggel inkább leléptem, mert végül is az apjával dolgozunk együtt. Nem akarom, hogy balhé legyen. Forgatáson is csak rá tudtam gondolni. Apropó, forgatás. Nagyon furcsán viselkedett. Mintha kerülne, vagy ilyesmi. Mi baja lehet? Hiszen este még együtt aludtunk...Nem értem  nőket. Mindegy, úgy döntöttem, hogy inkább Hannával foglalkozok. Igazából egyáltalán nem tetszik, főleg a személyisége. Hosszú távon elviselhetetlen. Talán egy kicsit féltékennyé akartam tenni Vikit. Na jó, igazából ez volt a célom. Nem tudom, hogy sikerült-e, de hamar el is ment. Elég zaklatottnak tűnt..Remélem nem miattam. Azt nem bírnám elviselni. Riker kérdezgetett forgatás után, hogy miért csinálom ezt Vikivel. Tudom, hogy a bátyám, de semmi köze nincs ahhoz, hogy mit miért csinálok. Viszont ha ilyeneket kérdezget, akkor talán sikerült féltékennyé tennem Vikit, ami azt jelenti, hogy talán érez valamit irántam. Talán van nála esélyem. El kéne mennem hozzá...Beszélnem kell vele..Áh majd inkább holnap, már elég késő van. Elköszöntünk mindenkitől, majd a srácokkal hazamentünk. Mindenki elment a szobájába, csak Riker és én mentünk a nappaliba. Bekapcsoltuk a tv-t és bámulni kezdtük. Megmondom őszintén, nem nagyon érdekelt a film.

-Riker...Én azt hiszem, szeretem Vikit..-törtem meg a csendet.

-Akkor jó lenne, ha nem játszanál az érzéseivel.-válaszolt idegesen. Valahogy nem ezt a reakciót vártam volna. Na mindegy.

-Woow..Nem erre számítottam. Mégis mit jelentsen ez?

-Tudod, ez alatt a pár nap alatt nagyon jóba lettem vele, és nem szeretném, ha átvernéd. Az öcsém vagy, és persze örülök, hogy szerelmes vagy, de Ő meg a barátom, és féltem. Remélem megérted. És Viki...-elhallgatott, mintha nem mondhatna el valamit. Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok.

-Mi van vele?

-A lelkemre kötötte, hogy ne mondjam ezt el senkinek, mert ez neki bonyolult, de szeret téged.

-Komolyan mondod?-istenem...Szeret? Ez...ez fantasztikus! Életembe nem voltam még ennyire boldog. Óó, bárcsak itt lenne most. De várjunk csak...-Várj...Hogy érted azt, hogy bonyolult neki?

-Először nem igazán bírt téged..és most enyhén fogalmaztam, de aztán ahogy jobban megismert, beléd szeretett. És ez azért bonyolult, mert tudja, hogy milyen vagy, és fél, hogy csak kihasználod vagy átvered.-magyarázta Riker.

-Tudja, hogy...milyen vagyok?!-honnan tudhatná? Hiszen csak pár napja ismer, és nem értem mire gondol.

-Minden lánnyal kikezdesz...És lássuk be, ez igaz. Hiszen amikor először találkoztunk vele, akkor te nem voltál ott egy randi miatt, vagy mi.

-Jajj istenem....El se mentem arra a randira, pont miatta. Aznap találkoztam vele először, és tudtam, hogy kell nekem. És lehet, hogy ilyen voltam, de vele komolyan gondolom a dolgokat. Ő más...Nem olyan mint a többi lány.-Erre már nem tudott mit mondani, csak bámulta tovább a képernyőt. Végül én is annyiban hagytam a dolgot és elmentem fürödni, fogat mostam és bebújtam az ágyba. Az agyam legalább 1 óráig kattogott, természetesen Vikin. Szeret...Kimondhatatlanul boldog vagyok. Be kell neki bizonyítanom, hogy én tényleg szeretem Őt, és nem verném át. Sose voltam még ennyire szerelmes. Igen, mert az vagyok. Szeretem.

*Reggel*

Kivételesen most nem undorral álltam neki a napnak. Boldog voltam, hiszen megtudtam, hogy életem szerelme ugyan úgy szeret engem, mint én Őt. Gyorsan kikászálódtam az ágyból, és elvégeztem a szokásos reggeli tevékenységeket: reggeli, fogmosás, még le is zuhanyoztam, majd felvettem egy elfogadható ruhát. Este eldöntöttem, hogy ma elmegyek Vikihez. Muszáj vele beszélnem, nem akarom, minél későbbre hagyni, mert akkor már lehet, hogy késő lenne. Ránéztem az órára és egy "kicsit" ledöbbentem. Már délután 1 óra van. Pedig azt hittem, hogy sikerült 8 órakor felkelnem. Hát ez nem jött be. 

-Elmentem Vikihez, majd jövök.-kiáltottam a srácoknak, majd egy "oké" hangzott el kórusban. Próbáltam minél gyorsabban lépkedni, szinte már futottam. Nem is tudtam, hogy mit mondjak neki...Nem akarom túl nyálasra se, de bunkó paraszt se akarok lenni. Mindegy, majd valahogy csak elmondom. Mire odaértem a házhoz délután 1:43 volt. Odaléptem a ház ajtajához és kopogtam, pontosabban csak akartam volna, mert abban a szent pillanatban kinyílt az ajtó. Viki állt előttem, kicsit rémülten. Mindig csinos, de most még különösen az volt. 

-Én..épp most akartam kopogni..-kezdtem bele dadogva, de nem válaszolt.-De...ööm...Bocsi, készülsz valahová?

-Igen. Egy barátommal találkozom és késésben vagyok.-milyen barátjával? Ez nem lehet igaz...Tuti valami "jó pasi" ahogy a lányok mondanák. Na jó, azt hiszem, hogy rám jött valami féltékenységi roham. 

-Milyen...barátoddal?...

-Semmi közöd hozzá!-vágta hozzám idegesen. Most mi a baja? Ha szeret, akkor miért viselkedik így? Nem értem a nőket, bonyolult teremtések.-Menj inkább Hannácskához.-folytatta tovább.

-Óóó..Tudod...Nekem nem tetszik Hanna. Sőt, igazából elviselhetetlen, egy ribanc.-szóval ezért ilyen. Lehet, hogy rosszul esett neki, hogy az este után Hannával voltam? Igen, biztosan ez lesz a baja.-Ne haragudj, csak....Mindegy.-meg akartam neki, mondani, hogy csak féltékennyé akartam tenni, de inkább nem. Hiszen egy fiúval találkozik, biztosan túl van rajtam. 

-Ahogy mondod. Mindegy! De mondtam már, hogy késésben vagyok, szia.-le akar rázni. Biztos vagyok benne. De nem adom fel. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet. Követni fogom Vikit, hogy kivel találkozik. Lehet, hogy most azt gondoljátok, hogy egy beteg állat vagyok de nem tehetek róla. Szörnyen féltékeny vagyok, hogy valaki mással találkozgat. Mikor már eltűnt az utcából utána indultam, de óvatosan, nehogy észre vegyen. A strandra ment, a vízi mentősöknek kitett bódéhoz. Miért megy oda? Kérdésemre hamar választ is kaptam: ott állt egy magas, sötét hajú hapsi. Talán 1-2 évvel lehet idősebb Vikinél. Öleléssel köszöntek..Mi?! Ezt nem hiszem el...Nagyon erőlködtem, hogy ne menjek oda a baromhoz és beverjek neki egyet. Mondjuk senki nem értette volna a reakciómat, hiszen Rikerön kívül senki sem tudja, hogy mit érzek. És Viki nem az enyém (sajnos), szóval nem tehetem meg. Úgy döntöttem, hogy inkább nem nézem őket, mert egyre csak nőtt bennem a düh és persze a féltékenységem is fokozódott. Velem kéne randiznia, nem pedig ezzel az alakkal. Inkább haza megyek...

*Viki szemszöge*

Este átgondoltam mindent. Jobb lesz nekem Ross nélkül. Szeretem, de csak összetörné a szívem. Hiszen nem is vagyunk együtt, de már most megbántott. Ezért bunkóztam vele az ajtónkban. Nem akarom, hogy az életem részese legyen...Épp elég az, hogy apu miatt látom. De mindegy, inkább a Logannel való találkámra koncentrálok. Kicsit csinosabb ruhát vettem fel, a szokásosnál. Most az egyszer meg vagyok elégedve magammal. Nagyon nehezen tudtam elindulni, mert Ross utamat állta, de végül sikerült leráznom. Hamar oda is értem a megbeszélt helyre, ahol Logan már várt.

-Szia Logan.-köszöntem mosolyogva. Ez a mosoly most őszinte volt, hiszen örülök, hogy újra találkozunk.

-Szia!-mondta, majd magához húzott és megölelt. Először meglepődtem, hiszen még csak egy napja ismerem, de hamar visszaöleltem.
-Ééés mit terveztél mára?-kezdtem el kíváncsiskodni miután kibújtam ölelő karjai közül.
-Miket láttál eddig a városban?
-A vidámparkban voltam...És ennyi.-nevettem fel az utolsó mondatnál. Mondjuk ez szerintem normális, hiszen alig egy hete költöztem ide.
-Húú az jó hely, de van jobb is. Jó..akkor megnézzük a Walk of Fame "csillagrendszerét", tudod ahol a sztárok csillagjai vannak a járdába, és elmegyünk Beverly Hillsbe, mert ott rengeteg minden van.
-Ez meddig fog tartani? Csak mert 7-kor Rydellel találkozok....-lehet, hogy nem kellett volna elmondanom, hogy az R5 egyik tagjával találkozom, és igazából a többi taggal is jó viszonyban vagyok. Ross persze kivétel...Ő bonyolult.
-Rydel? Az R5-os Rydel?-hát igen, hamar rájött.
-Igen...Miért?
-Nagy rajongójuk vagyok. Te honnan ismered őket?-elmondjam, vagy ne? Ááh elmondom, egyszer úgy is elmondtam volna.
-Apukám a Hollywood Records igazgatója és ő forgatja a klippjeiket. És nagyon jóba lettem velük, különösen Rikerrel...Rossal annyira nem.-nem akartam elmondani neki a teljes igazságot, hogy halálosan belezúgtam, de megbántott, és biztos, hogy még egy párszor megcsinálja.
-Pedig belőled kinézném, hogy először Rossal "haverkodsz" össze.-mutatott nyuszifüleket a levegőbe.
-Nem bírom a stílusát.-vágtam rá egyszerűen.
-Pedig minden lány érte van oda. És tuti lenne nála esélyed, mert...-nem bírom ezt hallgatni.
-Hanyagoljuk ezt a témát.-vágtam közbe, mert nincs kedvem még vele is Rossról beszélni.-Inkább induljunk el.-nem válaszolt, csak mutatta az utat, hogy merre kell menni. A kocsijához mentünk, beültünk és elindultunk ahhoz a csillagos micsodához. Egész úton beszélgettünk, egészen addig, amíg megszólalt a kedvenc számom a rádióban, R5-Pass Me By. Utoljára akkor hallottam, amikor anya vitt ki a reptérre. Most is max hangerőre tekertem és hangosan énekelni kezdtem.
-Like damn, you could be the one that could mess me up......-azt vettem észre, hogy Logan is csatlakozik. Az egész számot végig énekeltük.
-Hát ez jó volt!-nevettem fel, és ő is így tett.
-Igen, habár egyikünknek sincs jó hangja.-mondta még mindig nevetve.
-Ebben igazad van.
-Ahogy minden másban is.-rám kacsintott és folytatta.-Na de megérkeztünk, figyelj hátha találsz parkolót.-így is tettem, és pár perc múlva meg is találtam a tökéletes helyet. Leparkoltunk, majd kiszálltunk és beszívtam a friss levegőt. Megvártam még Logan is kiszáll, hiszen én nem ismerem Los Angelest és semmi kedvem eltévedni. Végül átmentünk az úttesten, talán 10 percig sétálhattunk és már ott is voltunk. Nagyon szép volt ez a csillagos út. Rengeteg híresség csillagját láttuk, azt hittem, hogy kevesebb lesz. A kedvenc színészeim csillagával még képet is csináltam. Fél óráig nézegettük a ezeket, aztán körülnéztünk arra felé. Nagyon éhes voltam már, ezért hálás voltam Logannek, amikor egy étterem felé vettük az irányt. Csirkefalatokat kértem, erdei gyümölcsös öntettel és rizzsel, Logan pedig csak egy sima rántott halat, sült krumplival.
-Örülök, hogy bejöttünk ide, már nagyon éhes voltam.-törtem meg a csendet, miközben vártunk az ételükre.
-Szólhattál volna, és akkor előbb bejöttünk volna.
-De csak nemrég lettem ilyen éhes..Na jó igazából ha tehetném, egész nap csak ennék.-erre a mondatra mindkettőnkből kitört a nevetés, de abba kellett hagyni, mivel kihozták az ételt.
-Hmm, ez nagyon finom.-mondtam teli szájjal. Mit ne mondjak, elég gusztusos lehet, hogy egy nő teli szájjal próbál beszélni. Ő nem válaszolt, nyilván nem akarta azt csinálni, amit én.
Nagyon hamar elpusztítottuk mindketten a rendelt ételünket, Logan fizetett, mert nálam nem volt pénz, majd elindultunk a kocsihoz.
-Jó..4:15 van, szóval még van egy csomó időnk. Akkor elmegyünk Beverly Hillsbe.-vázolta fel a további programot. Válaszom egy bólintás volt, és beültem a kocsiba. Nem kellett sokat autókázni, hála isten és ott is voltunk.
-Igazából ez egy városrész. De a legklasszabb a világon.-mosolyodott el mondandója közben.
-Elhiszem.-nem tudtam mást mondani, mert csak bámultam. Tényleg csodálatos városrész. Habár nagyobbnak képzeltem, de így is fantasztikus. Végig néztünk minden utcát és házat. Rengeteg minden van itt, nem is értem, hogy eddig miért nem látogattam el ide. Talán lefoglalt Ross és az érzéseim helyrerakása.
1 órát voltunk itt, és indultunk vissza a kocsihoz. Még csak most tűnt fel, hogy Logannek egy gyönyörű BMW X5-ös autója van, az álomkocsim. Ráadásul fekete, belül krémszínű bőrüléssel. Imádom.
A hazafele vezető út csendesen telt, de nem nevezném kínos csöndnek, inkább megnyugtató. Ő az útra koncentrált, én pedig nézegettem ki az ablakon, és csodáltam Los Angeles utcáit. Gyönyörű város, nem bántam meg, hogy ide költöztem. Ráadásul 2 hónap múlva kezdődik az egyetem. Bevallom, már nagyon várom, de azért furcsa lesz újra korán kelni. Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy már otthon vagyunk. Viszonylag hamar hazaértünk...Na jó igazából 45 perc volt kb...
-Köszönöm ezt a napot, nagyon jól éreztem magam. És már nagyjából ismerem a várost is.-mosolyogtam Loganre.
-Örülök, hogy eljöttél.
-Én is...Viszont most megyek, mert hamarosan találkozok Rydellel. Majd hívlak valamikor, szia.-elköszöntem, majd egy puszit nyomtam arcára. Kiszálltam a kocsiból, és be is mentem a házba, ugyanis szinte az ajtó előtt állt meg. Gyorsan a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Lezuhanyoztam, gondoltam felveszek egy csinosabb szoknyát, de semmiképp nem feszülőset. Kifésültem hajam, raktam arcomra egy kis sminket, de nem vittem túlzásba. Esküszöm olyan vagyok, mint aki valami randira készül, pedig szó sincs róla. Már csak egy fiú hiányozna az életemből, persze.....
Mikor elkészültem, elindultam de most nem kiabáltam bele az óriási lakásba, hiszen apa megint nincs otthon. Nagyon sokat dolgozik....
Odaértem a megbeszélt helyre, azaz a strand bejáratához, de sehol sem láttam Rydelt. Oké, hogy ő is lány, de én se szoktam elkésni sehonnan. Már legalább 10 perce várok, amikor 2 kar fonódott a derekamra. Összerezzentem, hiszen nagyon megijedtem. Megfordultam és egy nem várt személlyel találtam szemben magam.
-Ross. Te mit keresel itt? Rydellel lenne találkozóm.-mondtam neki flegmán, hátha sikerül elérnem, hogy elmenjen.
-Neked is szia! El kell mondanom valamit...
-Ross, nem vagyok rád kíváncsi! Menj Hannácskához, biztos hiányol.-szakítottam félbe mondandóját. Lehet, hogy kicsit övön aluli volt, hogy megint Hannával jövök, de nem érdekelt.
-Istenem, befejeznéd már a bunkózást? A többiekkel rendes vagy, velem meg egyszer flegmázol, egyszer meg mellettem alszol. Rohadtul nem értelek.-szinte már kiabált, amitől ismét összerezzentem. Nem szoktam meg tőle ezt.
-Jó tök mindegy, hagyjuk!
-Viki ne hagyjuk, mert én......-próbálta befejezni, de valaki közbeszólt.
-Sziasztok!-köszönt vigyorogva Rydel.-Ááá szóval Ross is jön moziba.
-Szia, nem, Ő nem jön!-vágtam rá egyből, mert nem akartam, hogy egész végig az Ő fejét keljen néznem. Ránéztem Rossra és láttam a csalódottságot az arcán. Nagyon nem szeretem, ha valaki miattam szomorú, vagy ilyesmi. Ne törődj vele Viki. Megbántott, szóval így kvittek vagytok.
-Rendben, akkor gyere Viki, különben lekéssük a mozit.-parancsolt rám Rydel, majd el is indult. Nem válaszoltam, csak követtem. Utoljára, még hátranéztem Rossra, aki a falba verte az öklét. Miért csinálja ezt? Nem is tudom, hogy miért nem akartam, hogy elmondja amit akar. Igazság szerint, még érdekelt is volna, főleg, hogy most így viseli az egész dolgot. Mindegy, talán jobb lesz így mindkettőnknek.
-Na meg is érkeztünk. Voltál már itt?-zökkentett ki gondolkozásomból Rydel.
-Ömm, nem...Még soha.-válaszoltam kissé zavartan.
-Mondjuk nem csodálkozom, hiszen nem rég vagy csak itt. Figyelj, én megveszem a jegyeket, te addig a kajákat intézd el!-engedelmeskedtem parancsának és beálltam a sorba. Vettem két nagy popcornt és két közepes kólát. Remélem elég lesz...Lehet, hogy még kéne vennem valami gumicukrot. Áhh, nem, max kijövök majd érte. Közben Rydel megvette a jegyeket, valami csajos filmet nézünk.
-Ennyi kaja elég lesz?
-Nem biztos.-válaszolt röhögve, majd folytatta.-Szerintem ez már a reklámok alatt el fog fogyni.-erre ár nekem is nevetnem kell. Végre társat leltem az evés művészetében.
-Szerintem is, de nem baj. Inkább menjünk be a terembe.-adtam javaslatot, és el is indultunk a 3-as terem felé. Itt sokkal szebb volt a moziterem, mint Magyarországon. Jó, mondjuk itt minden szebb, és modernebb, de nem vártam mást.
Le is ültünk a helyünkre, ami szerencsére az utolsó sorban volt. Szeretek utolsó sorban ülni, mert itt senki nem rugdalja szét az ülésem. Elindult a film, pontosabban csak a reklámok. Rydelnek nem volt igaza, a popcornnak csak a fele fogyott el, szóval a filmre is marad. Megmondom őszintén, nem nagyon volt kedvem eljönni, de nem akartam megbántani Rydelt. És igazából jobb tevékenység, mint otthon ülni és sajnáltatni magam. No meg persze, így jobban megismerem Rydelt. Nem is figyeltem a filmre, inkább csak ilyen hülyeségeken agyaltam, de annyira belemerültem, hogy észre se vettem, hogy vége van a másfél órás mozinak.
-Nekem nagyon tetszett. Te mit gondolsz?-nem akartam neki azt mondani, hogy egyáltalán nem figyeltem a filmre, ezért inkább kitaláltam valamit.
-Szerintem is jó volt. Máskor is eljöhetünk mozizni.-próbáltam nem a filmről beszélni, nehogy rájöjjön, hogy nem érdekelt az egész.
-Rendben...Te figyelj...Mi volt ez a balhé Rossal?-ezt nem hiszem el. Szóval hallott belőle részleteket. A fenébe!
-Milyen balhé? Nem volt semmi balhé, nem tudom, miről beszélsz.-válaszoltam idegesen.
-Ahha persze. Ezt próbáld meg másnak beetetni! Hallottam is egy részét, és mindketten eléggé feldúltnak látszottatok. Ja meg ne hidd azt, hogy Ross nem szokott nekem mesélni. Miért vagy vele ilyen?
-Rydel....Ez bonyolult.-nem akartam neki elmondani az igazságot. Elég ha Riker tudja a családjából.
-Semmi sem bonyolult Viki. Ross nagyon igyekszik, hogy megkedveld, de te ezt észre sem veszed.-vágta hozzám, kicsit hangosabban a kelleténél.
-Nem halad jó úton...Ha nem Hannácska seggébe lett volna forgatáson, akkor minden rendben lenne.-csúszott ki a számon, az amivel most valószínűleg elárultam magam.
-Egyáltalán nem kedveli Hannát. Várj...Neked tetszik Ross?-most erre mit mondjak? Már nem hazudhatok neki...
-Hát...
-Szóval igen, úristen! Ez fantasztikus!-vágott közbe.
-Miért olyan fantasztikus? Esélyem sincs nála, és nem is vagyunk együtt, de már megbántott.-tényleg nem értem, hogy miért olyan jó ez. Senkinek se jó, ha mindig csak megbántják.
-Ezt nem mondhatnám el....De Rossnak is tetszel...És akkor még enyhén fogalmaztam. Igazából teljesen beléd zúgott.-ez most lesokkolt. Szeret? Akkor lehet, hogy ezt akarta elmondani...Én meg nem hagytam neki. Mekkora hülye vagyok! Megint...
-M-mi?-dadogtam össze-vissza. Nem tudtam mást kinyögni, nagyon meglepődtem.
-Jól hallottad. Szeret téged, és szarul esik neki, hogy így viselkedsz vele. Adj neki egy esélyt...-nem tudom mit mondjak. Ross az öccse, még jó, hogy az ő pártján áll. De talán igaza van, lehet, hogy túl bunkó vagyok vele.
-Talán igazad van...
-Nem talán, biztos!-vágta rá nevetve. Hát ez jellemző. Viszont most tényleg igaza van.
-Na jó, inkább menjünk haza.-egyetértően bólintott, és elindultunk. Nem kellett olyan sokat sétálni, és már otthon is voltunk. Pontosabban csak én, rá még egy fél órás séta várt. Elköszöntem tőle egy öleléssel, és bementem a lakásba. Hangokat hallottam, apa biztos itthon van már.
-Szia apa!-kiabáltam bele a semmibe.
-Szia! Jól érezted magad?-jött ki a nappaliból apa.
-Igen, Logannel találkoztam, utána pedig Rydellel. Jó volt.-mosolyogtam rá.
-Ennek örülök...Na meg annak is, hogy ilyen jól kijössz a bandával.-fogalmam sincs, hogy erre mit mondjak, inkább csak mosolyogtam.
-Na én felmegyek, fürdök meg ilyenek és alszok, mert hulla vagyok.-mondtam egy ásítás közepette.
-Rendben, jó éjszakát.
-Neked is!-felmentem a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Összeszedtem a fürdéshez való kellékeket, meg a pizsamámat, és már indultam a saját fürdőszobám felé, amikor megszólalt a telefonom. Riker az. El is húztam a zöld ikont, és a fülemhez tettem a telefont.
-Szia Riker.-köszöntem bele kissé álmos hangon.
-Látom te se vagy toppon. Na mindegy, holnap átjössz grillezni?-kérdezte köszönés nélkül.
-Igen, szívesen. Hányra menjek?
-Legyen mondjuk dél...és ha lehet éhesen gyere.-nevetett fel mondandója közben.
-Rendben, viszont én fürödni készültem, szóval szia!-nem vártam meg a választ, egyből bontottam a vonalat. Újra elindultam a fürdő felé, és most sikeresen be is értem. Levettem ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Isteni érzés volt, ahogy a forró vízcseppek végigszántanak testemen. Nagyon sokáig áztattam magam, de nem érdekelt.
Miután már fél órája álltam a zuhany alatt, úgy gondoltam, hogy elég lesz. Elzártam a csapot, megtörölköztem és felvettem pizsamámat. Egyből az ágyam felé vettem az irányt, rá is ugrottam majd betakargattam magam. Alig várom a holnapi grillezést. Jézusom! Nem is tudom, hogy pontosan hol laknak. Mindegy, majd reggel felhívom Rikert. Ezek voltak az utolsó gondolataim, majd elnyomott az álom.

6.rész

Sziasztok! Most nem tudok nagyon mit mondani, csak annyit teszek hozzá, hogy örülnék ha többet kommentelnétek és pipálnátok. Ha tetszik iratkozzatok fel!:) Ja és köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést, nagyon örülök neki.:)
Jó olvasást!:) 

 Alig várom a holnapi grillezést. Jézusom! Nem is tudom, hogy pontosan hol laknak. Mindegy, majd reggel felhívom Rikert. Ezek voltak az utolsó gondolataim, majd elnyomott az álom.

*Reggel*
Fel kéne hívnom Rikert, ugyanis fogalmam sincs, hogy hol laknak. Vajon fent lehet már? Mindegy, max felkeltem. Kezembe vettem a telefont, és tárcsázni kezdtem a számát.
-Szia Viki!-szólt a telefonba Rocky.
-Szia! Miért te vetted fel a telefont?-kérdeztem lepődötten.
-Köszi, ez rendes volt. Amúgy Riker épp nem tudom, hol van, de a telefonját itt hagyta.-adott magyarázatot kérdésemre.
-Bocsi, csak meglepődtem. Figyelj, le tudnád diktálni a címeteket?
-Persze.-le is diktálta, én pedig egy cetlire írtam le.
-Köszi, akkor délre ott leszek szia!-ezzel bontottam is a vonalat. Nem is laknak olyan messze. Kíváncsi vagyok a házukra, biztos nagyon szép.
A további agyalás helyett, inkább felöltöztem. 

Egy farmersortot vettem fel, egy fekete trikót és a derekamra kötöttem egy inget. Nem akartam szoknyába menni, végül is csak grillezni fogunk.  Táskámba elraktam minden fontosnak tűnő dolgot. Lementem a konyhába valami kaja után kutatni. Apa már nem volt otthon, biztos dolgozik. De ha már reggel lelépett, akkor előbb haza jön. Na mindegy. Kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle a tejet. Elővettem egy tálat és beleöntöttem egy adag zabpelyhet és rá a tejet. Nem volt kedvem sütögetni, és ez a legegyszerűbb reggeli. Hamar be is vágtam az egészet, és elmosogattam. Utána felmentem az emeletre, a fürdőszobámba, fogat és arcot is mostam, utána egy enyhe sminket is tettem arcomra. 

-Jó leszek így.-állapítottam meg a tükör előtt. Ránéztem az órára, ami 11:17-et mutatott. Ideje lenne elindulni. Így is tettem, leszaladtam a lépcsőn és már vettem is a cipőmet. Kiléptem a házból, gondosan bezártam az ajtót, amit vagy háromszor le is ellenőriztem. Végül sikerült elindulnom. Út közben a szebbnél szebb házakat csodáltam. Itt valahogy minden szebb. Jó, a mi házunk is hasonlított egy villához, de a többi is fantasztikus.
Megérkeztem a házukhoz. Kisebb, mint amire számítottam. Egy szintes, elől van egy kosár palánk, és egy garázs. a kert biztos hátul van. Bekopogtam az ajtón, majd tompa lépteket hallottam.
-Szia! Már vártunk téged, gyere be!-nyitott ajtót egy hölgy. Annyi idős lehet, mint apukám.
-Jó napot!-köszöntem illedelmesen, majd bementem a házba. Belülről sokkal nagyobb, mint kívülről. Nagyon szép.
-Nyugodtam tegezz. Annyira nem vagyok még öreg...-erre mindketten felnevettünk. Rendes nőnek tűnik. Biztos a srácok anyja.-A többiek a kertben vannak, nekem el kell mennem, de érezd magad otthon.
-Köszönöm.-és már ki is mentem az udvarra. Nem volt túl nagy, de kicsi se. Olyan pont jó méretű volt. Középen volt egy medence, körülötte, le volt betonozva. De alapba az egész udvar füves volt, kevés fával.
-Sziasztok.-köszöntem miután felmértem a terepet.
-Szia!-köszöntek kórusban, majd sorba álltak egy-egy ölelésért.
-Szia, engem szerintem még nem ismersz. Ryland vagyok. Én nem vagyok bandatag, de a srácok öccse vagyok.-mosolygott rám, az eddig ismeretlen fiú.
-Örülök, hogy megismerhetlek. Viki vagyok.-mutatkoztam be mosolyogva.
-Tudom, nagyon sokat hallottam rólad, főleg Rosstól.-mutatott az említett személy felé, aki úgy ült az egyik széken, mintha nem is venne észre. Haragszik rám? Meglehet. Rylandnek már nem tudtam mit mondani, ezért rámosolyogtam, majd oda mentem Szöszimhez. Vagyis, hát nem az enyém...Sajnos...Mondjuk erről én tehetek...
-Szia Ross.-köszöntem neki, egy 1000 wattos mosoly kíséretében. Remélem, sikerül helyre raknom a hibáimat. Rám nézett, majd a telefonját kezdte el buzerálni. Még csak nem is köszönt. Ennyire haragudna?-Figyelj, én sajnálom...-folytattam tovább, hátha figyelni fog.-...Sajnálom, hogy bunkó voltam veled, csak....
-Tudom.-szakított félbe. Hogy érti azt, hogy tudja? Mit tud? Remélem se Riker, se Rydel nem mondott neki semmit. Inkább nem válaszoltam, megérintettem vállát, és rámosolyogtam.
-Naaaa szent a béke?-jött oda Ratliff. Szóval az egész család tud a "drámánkról"? Szuper, mondhatom...
-Igen.-válaszolt vigyorogva Ross. Ezen csak mosolyogni tudtam. Tényleg örül neki, hogy nem vagyunk rosszban. Lehet, hogy igaza volt Rydelnek...Talán szeret. De nem tudom, hogy engedjek-e érzéseimnek, vagy inkább csak a barátja legyek. Semmiben sem vagyok biztos...Hirtelen csend állt be, és mindenki engem nézett. Miért néznek? Nagyon zavaró.
-Mi az?
-Ja, semmi...-válaszolt Riker.
-Inkább együnk!-folytatta Rocky. Na végre egy jó ötlet, mert lassan kilyukad a gyomrom. Legalább 6 fajta hús volt a grillsütőben, aminek nagyon örültem. Persze a fiúk előre engedtek, és egy "kicsit" csodálkoztak, hogy ennyit eszek.
-Végre egy olyan lány, aki szeret enni...Rydelen kívül.-mondta Ross, mire mindenki felnevetett, engem is beleértve. Mikor mindenki szedett magának kaját, leültünk a hatalmas asztalhoz. Ross persze mellém ült, hova máshova. Senki nem szólt senkihez, csak az evést lehetett hallani (már ha annak lehet valamilyen hangja) és néha-néha egy "hmm" megszólalást, miszerint finom az étel.
-Ez isteni volt srácok.-dicsértem meg az ételt, majd mindenki szája egy elégedett vigyorra húzódott. Miután mindenki végzett, bevittük a tányérokat és leraktuk a mosogatóba.
-Ne segítsek elmosogatni?-kérdeztem, de igazából semmi kedvem nem volt mosogatni, csak udvariasságból kérdeztem.
-Nem, majd később bepakolunk a mosogatógépbe.-nem értettem, hogy miért nem pakoltuk be egyből oda a szennyes edényeket. Na mindegy, nem az én dolgom. Visszamentem a kertbe, ahol a fiúk már fürdőnaciban voltak. Még jó, hogy hoztam fürdőruhát, mert gondolom azt akarják, hogy én is belemenjek. Azt tudni kell rólam, hogy ha megyek valahová, minden feleslegesnek tűnő szart magammal viszek, hátha kell. És láss csodát, most a fürdő ruha kell is.
-Van fürdőruhád?-kérdezte tőlem Ryland, akit még csak ma ismertem meg.
-Igen, hoztam. Hol tudok átöltözni?
-Fürdő..bemész, egyenesen, és a második ajtó jobbra.-megköszöntem az eligazítást, és elindultam arra felé. Meg is találtam, csoda, hogy nem tévesztettem el az ajtót. Igyekeztem gyorsan átöltözni, hogy még véletlenül se lássanak semmit, ha esetleg benyitna valaki.
-Ejj!-szaladt ki Riker száján, amikor visszatértem a kertbe. Ross egy kicsit szúrósan nézett rá. Na jó, igazából ha a szemeivel ölni tudna, akkor Riker már 6-szor meghalt volna. Már megint féltékeny, biztos...
Nem törődtem vele, inkább csak nevettem Riker reakcióján. Ez után mindenki beleugrott a medencébe. Sose értettem, hogy valaki hogyan tud csak így beleugrani a hideg vízbe.
-Nem hideg?-kérdeztem a fiúktól, hiszen én már attól is fázom, ahogy rájuk nézek. Nem válaszoltak, csak összenéztek, majd ravaszul mosolyogni kezdtek. Ez nem jelent jót. Ross kijött a vízből, odasétált hozzám. Egyik kezével végig simított arcomon. Tudtam, hogy mire készül, de az érintésével mindent elfeledtetett. Hirtelen a hideg kezeit derekam körül éreztem, és már csak annyit tudok, hogy a vízben vagyok. Na fasza, jól kihasználta az alkalmat.
-Ez nem volt fair!-kiabáltam rá, és próbáltam komoly lenni, de nem bírtam ki röhögés nélkül.
-Viszont vicces volt.
-Én nem nevetek.-vágtam vissza egyből.Ez mondjuk hazugság volt, mert még mindig röhögtem. Ő meg csak megrázta a fejét és halkan felnevetett.
Az egész délutánt a medencében töltöttük. Sose éreztem még ennyire jól magam. Most érzem igazán, hogy boldog vagyok. Rossnak is adtam egy esélyt. Nem tudom, hogy elmondjam-e neki az érzéseimet, vagy inkább ne, mert felesleges lenne. Teljesen bizonytalan vagyok ebben a témában.
Délután 5 körül már csak Ő és én voltunk a medencénél. Örülök, hogy nem voltam vele bunkó, mert rájöttem, hogy teljesen más, mint ahogy képzeltem. Nagyon aranyos srác.
-Hát úgy látszik ketten maradtunk.-ült ki mellém a medence szélére. Talán kicsit túl közel. Feje egyre közeledett az enyémhez, lenézett számra, majd újra a szemembe. Meg akar csókolni? Mindennél jobban kívántam azt a csókot. Azonban, amikor már csak pár centi választott el minket, belelöktem a vízbe.
-Most visszakaptad.-mondtam neki röhögve.

Amikor feljött a víz alól látszott rajta, hogy nem erre számított. Viszont amikor meglátta, mosolygós arcomat, ő is elmosolyodott. Húú, akkor nem haragudott meg. Már egy pillanatra azt hittem, hogy ezért is megsértődik.
-Ez sunyi húzás volt, hiszen most már tudod, hogy...-elakadt a szava, mintha félne kimondani valamit.-Mindegy...-folytatta, habár nem ezt vártam.
-Igen, mindegy.-vágtam hozzá zavartan, majd bementem a házba. Szemeim megteltek könnyel, magam sem tudom, miért. De most komolyan, miért sírok?...Még véletlenül se azért, mert azt vártam, hogy azt mondja, szeret...Áhh, dehogy! Csak remélni tudom, hogy senki nem lát meg. Hihetetlen, hogy fél perc alatt hogy meg tud változni az ember hangulata. Éppen mentem volna be a fürdőbe, mikor valaki csuklómon ragadott és visszarántott.
-Most mi a baj?-kérdezte Ross miután felnéztem rá.
-Semmi.-hazudtam a szemébe, de biztos, hogy észrevette a könnyes szemeimet.
-Nem hiszem el...figyelj, nem tudom, hogy mit mondtam, de sajnálom!
-Hagyjuk jó?-nem akartam erről beszélgetni. Nem is tudtam volna mit mondani.
-De ne hagyjuk! Mindig ezt mondod, pedig meg kéne beszélnünk!-szinte már kiabált, ami kicsit megrémisztett.
-Mi értelme lenne?-kiabáltam, most már én is.
-Mi folyik itt?-lépett közbe Riker. Nagyon hálás vagyok neki, amiért közbe szólt. Nem lett volna lelki erőm Rossal vitázni.
-Semmi.-köpte oda flegmán Ross, majd beviharzott egy szobába (gondolom a sajátjába).
-Minden oké?-nézett rám aggódóan Riker.
-Persze...-neki is hazudtam. Nem szeretek ilyenkor a bajaimról beszélni.
-Na gyere, most szépen elmondod, hogy mi történt.-megfogta a kezem, és a szobájába vezetett, majd leültetett az ágyra. A helység tele volt gitárral, ha nem tudnám, hogy zenész, akkor is megmondanám a szobája alapján.-Szóval, hallgatlak!
-M-majdnem...megcsókolt..-kezdtem bele dadogva. Féltem, hogy mit fog szólni.
-De hát az jó, nem?-gondolom furcsállta, hogy akkor mi volt ez a balhé..
-De én belelöktem a vízbe és ezért nem történt meg..és aztán azt hittem, hogy azt mondja, hogy szeret de nem..csak annyit mondott, hogy "mindegy" és szarul esett...Bevallom, azt vártam, hogy elmondja azt amit érez..
-Ááá..így már világos...Beszéljétek meg a dolgot. Ha le akart smárolni akkor tuti szeret!-kacsintott rám Riker. Imádom ezt a srácot, mindig fel tud vidítani.
-Igazad van! Megyek és beszélek vele!-fel is álltam a helyemről és elindultam Ross szobája felé. Az ajtónál megtorpantam, elbizonytalanodtam. Kopogjak vagy ne? Még át se gondoltam, de a kezem önálló életet élt, és bekopogtam. Hallottam, ahogy azt mondja "gyere" , és ezután kinyitottam az ajtót.
-Szia..-köszöntem, miközben lehajtottam a fejem.
-Szia! Viki, én sajnálom...Nem akartam veled kiabálni.
-Nem..Én sajnálom...Csak tudod...amit a medencénél mondtál...-nem tudtam tovább mondani. Hogyan mondjam el neki? Ha azt mondom, hogy nem arra számítottam, és rosszul esett a majdnem csókunk után, akkor egyből levágja, hogy mi van...
-Mi van vele?-kérdezte úgy, mintha nem tudná, hogy miről beszélek.
-Azt hittem mást fogsz mondani...
-Én...Nem tudom.-nem tudja? Mit nem lehet ezen tudni? Ha szeret mondja el, ha nem akkor meg hagyjon békén! Ennyi!
-Gondoltam.-ki akartam menni a szobából, de visszarántott.
-Ne menj, várj!
-Mégis miért? Semmi értelme nincs, maradnom!-hangosabban beszéltem a kelleténél, de most ez érdekelt legkevésbé. Nem szólt egy szót se, csak lehajtotta  fejét.-Ma azt hittem, hogy más vagy, de tévedtem. Ugyan olyan vagy, mint a többi sztár. El vagy szállva magadtól, azt hiszed, hogy mindent és mindenkit megkaphatsz! Semmi okom nincs maradni!-folytattam még mindig kiabálva.
-De, a rohadt életbe, én szeretlek!-vágott közbe szintén kiabálva. Szeret. Tényleg szeret!- Érted? Szeretlek...Már az óta, amióta leöntöttelek.-folytatta, de ezúttal, már lágy hangon. Fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Váratlanul ért az infó, de kimondhatatlanul boldog voltam. Azt hiszem, én is elmondom neki...
-Én is szeretlek..-vallottam be bizonytalanul. Már én is lenyugodtam, hiszen végre kimondta. Erre vártam egész nap. Felnéztem rá, arcáról sütött a boldogság, szemei csillogtak a vágytól. Közeledni kezdett, hozzám arcomat két keze közé fogta és megcsókolt. Nyelve bejutásért könyörgött, amit meg is kapott. Lágyan csókolt, benne volt minden érzése.

Kezei már derekamon pihentek, így még közelebb húzott magához. Ajkai falták enyémet, éreztem, hogy már régóta vár erre. Először meglepődtem, de hamar visszacsókoltam. A levegőhiány sajnos szétválasztott minket, de még mindig szorosan álltunk egymás előtt. Homlokát enyémnek támasztotta és a szemembe nézett.
-Szeretlek.-suttogta alig hallhatóan.
-Én is szeretlek.-én is suttogva mondtam, mintha nem mernénk hangosan kimondani. Megfogta kezem, ujjainkat összekulcsolta és így mentünk ki a szobából a nappaliba.
-Huuha,meg se merem kérdezni, hogy mi történt...-kezdett bele Rocky, de inkább elhallgatott, mert Ross bevetette "gyilkolós" tekintetét.
-Hülyék...-mosolyogva megforgattam a szemem, majd lehuppantam a kanapéra, és Ross is így tett.
-Rossz helyen ülsz.-szólított meg Szöszim. Olyan jó ezt mondani. Viszont nem értettem, hogy mire gondol.
-Mi?-kérdeztem értetlenül, de nem válaszolt, csak az ölébe húzott. Igaza van, itt sokkal jobb.
-Na így már tökéletes.-rám mosolygott, én pedig nyomtam egy gyors puszit szájára.
-Ha ezt fogjátok csinálni, inkább menjetek szobára!-kiáltott a kanapé másik feléről Rocky.
-Haha, megint nagyon vicces voltál. Ja mégse..-szegényt kicsit leoltottam, de nem baj, többet nem is szólt be.
Amikor mindenki csöndbe maradt, én is próbáltam koncentrálni a filmre, ami a tv-ben ment. Nem tudom, hogy mi a címe, de egész jó. Habár a végét nem nagyon értettem, gondolom van második része is. Na mindegy.
-Itt alszol?-kérdezte Ross, ezzel kizökkentve gondolkodásomból.
-Miért, hány óra?-kérdeztem vissza lepődötten.
-Este 9. Jól elment az idő...
-Jézusom! Jó..Írok apunak és itt alszok. De most inkább elmegyek fürödni.
-Rendben.-válaszolt mosolyogva, majd közelebb húzott magához, és kínzó lassúsággal megcsókolt. Egyik keze, derekamról a fenekemre csúsztak és belemarkolt. Ez miatt halkan felsóhajtottam, mire Ő elmosolyodott. Gondolom élvezi, hogy ezt váltja ki belőlem. Végül elengedett, én pedig azonnal a fürdőbe szaladtam. Gyorsan letusoltam, és vettem volna fel a tiszta fehérneműmet, amikor rájöttem, hogy a pizsamámat otthon hagytam. Magamra tekertem a törülközőmet és Ross szobája felé indultam, de út közbe sikeresen neki mentem az említett személynek.
-Hééé, nem kéne így mászkálnod, akárki megláthat...És tudtommal ez a látvány csak nekem van megengedve.
-Igen, tudom csak nem hoztam pizsamát. Adnál egy pólót?-kérdeztem fülig pirulva, mert semmi más nem volt rajtam a törülközőn kívül.
-Persze.-mondta egy perverz vigyorral a száján. Igen, ez jellemző... -Ez jó lesz?-dobott a kezembe egy fekete rövid ujjú felsőt.
-Tökéletes.-mondtam, majd köszönetképp egy cuppanós puszit adtam arcára. Visszamentem a fürdőbe, felöltöztem és rájöttem, hogy ez a póló hatalmas. Majdnem a térdemig ért. Nem baj, nadrágom úgy se volt, szóval jobb is, hogy ilyen nagy. Amint kiléptem az ajtón beleütköztem Rikerbe. Úgy látszik ez a védjegyem lesz.
-Látom dúl a love.-mondta széles vigyorral a képén.-Amúgy jól áll a pólója.
-Köszönöm.-köszöntem meg már én is vigyorogva, majd elindultam Ross szobája felé.
-Védekezzetek legalább!-kiáltott még utánam. Megforgattam a szemeim, felé fordultam majd kiöltöttem rá a nyelvem. Azzal még várni fogunk, nem akarom ilyen könnyen adni magam. Kinyitottam a szoba ajtaját, ahol Ross a telefonját nyomkodta, de amint meglátott eldobta magától és rám figyelt. Alaposan végigmért tekintetével, majd alsó ajkát beharapta.
-Asszem neked adom ezt a pólót. Jól nézel ki benne...Főleg nadrág nélkül.-igazából nekem is megtetszett ez a póló, szóval örültem, hogy ezt mondja...Aztán mondandója második felénél hozta a formáját. Nem is vártam tőle mást. Befeküdtem mellé az ágyba és fejemet mellkasára hajtottam.
-Te tényleg alvással akarod tölteni az estét?-miért Ő mivel? Ja, persze tudom. Na arra még várhat.
-Tudom, mire gondolsz de arra még várnod kell.
-Rendben. Ahogy te szeretnéd.-mondta majd adott egy puszit fejem búbjára. Átöleltem, szorosan odabújtam hozzá, és lehunytam a szemem. Nem lehetett levakarni a mosolyt a számról, annyira boldog voltam.
-Aludj jól Baby!-mi ez a becenév? Nem mintha baj lenne, csak szokatlan..
-Baby?!-kérdeztem csodálkozva.
-Nem tetszik?-kérdezte, majd lebiggyesztette a száját.
-Nem ezt mondtam...
-Akkor jó!-mondta, és most nyakamra adott egy puszit. Isteni érzés volt, nem tagadom. Lecsuktam szemeim, és most nem gondolkoztam, hogy mit kéne csinálni. Ross velem van, és szeret, és most csak ez számít. Boldog vagyok. 

4.rész

Sziasztok! Próbálok valami rendszerességet kialakítani, hogy mikor hozom a részeket...több, kevesebb sikerrel.:D Nagyon örülök a sok oldalmegjelenítésnek, de tényleg, nagyon boldog vagyok!:)Megjelenik egy új szereplő, akit egy barátomról mintáztam, és a lelkemre kötötte, hogy ezt írjam ide.:D Sokat agyaltam ezen a részen, de végül kész lett. Ne feledjetek el komizni, és iratkozzatok fel!:)

Remélem tetszeni fog, jó olvasást!:)

-Szép álmokat Baba!-mondta,majd egy puszit nyomott fejem búbjára. Nem válaszoltam rá, csak mosolyogtam, és szorosan megöleltem. Így aludtunk el, szorosan ölelve egymást. Hihetetlen. Még sose éreztem ehhez hasonlót. Szeretem.

*Reggel*

Reggel hunyorogva nyitom ki a szemem, rájöttem, hogy este nem húztam be a függönyt. Este..Jézusom! Vele aludtam. De..Akkor hol van most? Itt hagyott. Hát persze. Úgy tudtam! Nem is tudom, hogy miért gondoltam, hogy szeret, pedig azt hittem. Este úgy viselkedett, mintha érezne irántam valamit. De ezek szerint tévedtem.. Hiszen én csak egy átlagos lány vagyok. Semmi különleges nincs bennem. Persze most anya és apa mást állítanának, de nekik kötelező azt mondani, hogy szép vagyok és különleges. Hiszen a szüleim. Várjunk csak! Ma apuval leszek egész nap. Bevallom, már várom, hiszen amíg Magyarországon voltam, nem sokat voltunk együtt. Fogalmam sincs, hogy mit tervezett, de remélem nem múzeumba akar vinni. Ott halálra unnám magam. Valami izgit akarok csinálni, legalább addig se gondolnék a Szöszire. Habár magamat ismerve minden második gondolatom róla fog szólni. Lehet, hogy el kéne mondanom apunak. Úgy talán könnyebb lenne. Áhh nem, úgy se értené, hiszen ez olyan lány dolog. Na jó, ki kellene kelnem az ágyból. Biztos kész van már a reggeli. Fel is keltem és lementem a konyhába, ahol apu már sürgölődött.

-Jó reggelt!-köszöntem kissé kómás hangon.

-Neked is! Na szóval..Úgy volt, hogy ma szabad vagyok-kezdett bele, de nem hangzik valami jól- de a srácoknak csak ma jó a klippforgatás. Deee én lebeszéltem velük, hogy csak délután 3-tól kezdünk forgatni. Szóval én arra gondoltam, hogy elviszlek a vidámparkba, gondolom még nem voltál ott.

-Ööm, rendben. Úgy is valami izgiset akartam csinálni. És hiába vagyok 18, még mindig imádom a vidámparkokat.-feleltem vigyorogva, akár egy 5 éves.

-Na ennek örülök. Ja és Riker volt itt korábban. Téged keresett, de nem akartalak felkelteni, ahogy ő se. Azt üzeni, hogy feltétlenül el kell jönnöd a forgatásra. És itt hagyta neked a telefonszámát.-nézett kicsit rosszallóan, majd folytatta-Esetleg...Van valami köztetek?-a kérdés hallatán hangos nevetésbe törtem ki. Jó persze helyes meg aranyos, de nem tekintettem rá ÚGY.

-Dehogy is! Csak nagyon jó barátom lett. Mindent elmondhatok neki.

-Tudod...nekem is mindent elmondhatsz. Lehet, hogy azt gondolod, hogy nem érteném a lány gondjaidat, de azért egy próbát megérne.-nagyon jól esett az, amit mondott. Elmondom neki. Igen...Egyszer úgy is megtudná.

-Hát..akkor most elmondok valamit..de nagyon hülyén érzem magam emiatt.-kezdtem bele kicsit zavartan.

-Mondd csak!

-Huu..tudod amikor elmentem körülnézni a városba, találkoztam Rossal. Vagyis először nem tudtam, hogy Ő az. Nekem jött, én pedig elestem. De én ugye nem nagyon bírtam Őt. De aztán jobban megismertem..És sikeresen belezúgtam. Tegnap este itt aludt, velem, de ne aggódj nem történt semmi.-erre a mondatra elmosolyodott.- És reggel már nem volt mellettem..És most szörnyen érzem magam. Nem tudom, hogy miért gondoltam, hogy szerethet engem. Hiszen Ő híres...És rosszfiús..-végül elhallgattam és vártam apa reakcióját.

-Örülök, hogy elmondtad. Emiatt ne aggódj...Lehet, hogy Ő is ugyan ezt gondolja mint te. Lehet, hogy fél, hogy te csak barátként tekintesz rá...-furcsa volt ezt hallani tőle. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó tanácsokat tud adni.

-Köszönöm!-mondtam neki, majd megöleltem.-Tudod, kicsit fura volt ezeket pont neked elmondani. Ilyeneket a barátokkal szoktam megbeszélni...De mivel a bandán kívül egy sincs...

-Ne aggódj, majd lesznek. Na de edd meg a reggelit és készülj el. Mindjárt indulunk.-mutatott a pulton lévő tányérra. Úgy tettem, ahogy mondta, és negyed óra alatt végeztem is az evéssel, fogmosással, és az öltözéssel is.

-Indulhatunk.-vigyorogtam felé, mire felállt a kanapéról és már indultunk is. Az egész utat végig beszéltük. Nagyon hiányzott már. Fél óra múlva oda is értünk a vidámparkba.

-Uuuu na végre!-kiáltottam fel, mire apa elnevette magát. Gondolom szokatlan neki, hogy egy felnőtt nő (ha nevezhetem magam annak) így örül, a vidámparknak. Kiszálltunk a kocsiból és sietős tempóba indultunk a bejárat felé. 

Már szinte mindenre felültünk, kivéve az óriás hullámvasútra.

-Naaa kérlek ülj fel velem. Egyedül nem olyan jó..-vetettem be a "kölyökkutya" nézésemet, ami általában hatásos volt.

-Rendben..-sóhajtott egy nagyot.-Nem lehet nemet mondani a kék szemeidnek.

-Tudooom.-mosolyogtam, majd beálltunk a hullámvasút sorjába. Elég hosszú volt. Végül sorra kerültünk, és beültünk a "kocsinkba".

-Óóó hogy miért nem lehet már kiszállni?!-panaszkodott apa, mire egy szemforgatás volt a válaszom. Elindultunk, végre! A hullámvasút elindult felfele. Ott volt a legnagyobb lejtő és én teljes erőmből kapaszkodtam, ahogy apa is. 

-ÁÁáááááááááááá!-hallatszott mindenki szájából a kiáltás, amikor megindult a legnagyobb lejtőn a hullámvasút.

Pár perc múlva megállt a játék, így ki kellett szállni. Nagyon jól éreztem magamat apuval. Nem is gondoltam Rossra egész nap. Eddig..Pedig már azt hittem, hogy kibírják a gondolataim nélküle. Mondjuk nem tudom, hogy hogyan gondoltam, hiszen forgatásra is megyek, és Ő is ott lesz...Nyilván.

*Délután*
Odaértünk a forgatás helyére. Egy tó mellett volt. Hát igen az én ötletem volt. Képzeletben adtam magamnak egy vállveregetést és megkerestem a többieket.
-Viki! Szia.-kiabált rám Riker.
-Szia Riker!- mondtam komoran, és egyből levágta, hogy valami nem stimmel.
-Na mi ez a nagy búskomorság? Már megint az öcsém csinált valamit? Beszéljek az idióta fejével?-erre csak elmosolyodtam, majd megráztam a fejem.-Na de tényleg, mi van?
-Igazából csak annyi, hogy tegnap este nagyon jó volt. Mellettem aludt, de reggel nem volt ott...És sehol nem találtam már. Nem tudom, hogy miért hittem azt, hogy szeret..-többet nem bírtam mondani, csak sírtam és átöleltem Rikert.
-Shhh, nyugi! Nem éri meg miatta sírni. Beszélek a fejével.
-Ne, kérlek. Már csak az kéne, hogy megtudja, hogy szeretem. Igazából túl kéne tennem magam rajta.-kérleltem szipogva.
-Nem ígérem, hogy nem beszélek vele...
Erre már nem tudtam semmit mondani, csak szorosabban öleltem. Örülök, hogy mindig számíthatok rá.
-Na megyek mert már várnak rám. Megleszel egyedül?
-Persze, menj csak.-erőltettem mosolyt az arcomra, ő is elmosolyodott, majd sarkon fordult és odament a testvéreihez.
Csak meg leszek valahogy. Vagy nem. Na nem baj, max kerülök mindenkit, hogy ne vegyék észre, hogy nincs minden rendben.
Kezdtem egész jól lenni, de aztán megláttam Rosst. Egy lánnyal volt. Hosszú barna haj, barna szem, szép arc..És még vékony is.
Biztos a barátnője. Remek, így már tuti semmi esélyem nála. Ráadásul egész forgatás alatt vele volt..Átkarolta, megfogta a kezét...Sőt, még a nyakláncát is neki adta. Lehet, hogy ez nem olyan nagy szám, de engem mégis zavart. Főleg, hogy nem is volt megadva, hogy ezt kell csinálnia. Azt csinálta mindenki, amit akart. Ez is az én ötletem volt...Na jó én nem bírom nézni kettőjük turbékolását, inkább elmegyek. Szóltam apának, hogy elmentem, mert "nem érzem jól magam". Persze elhitte és elengedett. Végül a strandon kötöttem ki. Már a nap is ment le, az ég pirosas, narancssárgás színben pompázott. Leültem egy fából készült valamire, ami eredetileg a vízi mentősöknek volt odatéve.
Sokáig csak ültem és bambultam, de ebből a telefonom csörgése kizökkentett. Riker volt az. Nem volt kedvem felvenni, de addig hívogatott volna, amíg fel nem veszem.
-Mit akarsz?-kérdeztem "kissé" flegmán, de nem érdekelt, senkihez nem volt kedvem.
-Nahát, ez aztán a fogadtatás. Hol vagy? Miért mentél el?-bombázott meg egyből kérdéseivel.
-Ne aggódj, nem vesztem el. Nem volt kedvem nézni, ahogy Ross és a barna hajú csaj enyelegnek.
-Jajj biztos Hannára gondolsz. Csak úgy megjegyzem, hogy egy utolsó ribanc. Rossnak valószínűleg elmezavara volt. Majd rákérdezek nála és hívlak.
-Na látod ezzel feldobtad a napomat!-nevettem bele a telefonba.
-Jééé végre nevetsz! Na de most megyek, majd hívlak, szia!
-Szia.-köszöntem el, majd bontottam a vonalat. Szóval elmezavar..Hmm..Jó is lenne. Biztos halálosan beleszeretett Hannába, vagy hogy hívják. Mint én belé. Még most sem értem, hogy hogyan történt.
-Hali!-köszönt egy ismeretlen hang, mire én összerezzentem.
-Jézusom, a frászt hoztad rám!-szidtam le, miközben a mellkasomra tettem egyik kezem. Ránéztem a srácra. Barna haj, zöld szem, izmos testalkat.

-Bocsi, nem akartalak megijeszteni! Leülhetek? Nyugi, nem vagyok egy perverz állat, aki meg akar erőszakolni.

-Látod, ezt jó tudni. Persze, leülhetsz.-feleltem mosolyogva.
-Amúgy Logan vagyok. Nem láttalak még erre. Pedig minden nap erre sétálok.
-Viki vagyok. Pár napja költöztem ide apukámhoz. Minden nap gyedül sétálgatsz?-faggatóztam, hiszen tényleg kíváncsi voltam.
-Nem...Barátnőmmel szoktam erre sétálgatni, de most valami családi ügy miatt lemondta. De igazából megértem.-szóval van barátnője. Gondolhattam volna, hiszen tényleg jól néz ki. De nem zavar, hiszen én mást szeretek, és nem akarok tőle semmit...-És te miért ülsz itt egyedül?
-Ez bonyolult...De erről nem szeretnék beszélni, ha nem baj.
-Nem, dehogy is, majd elmondod ha akarod...-elakadt mondandójába és láttam,hogy gondolkozik valamin.-Nincs kedved holnap találkozni ugyan itt? Mondjuk 2-kor?-tette fel a kérdést teljes magabiztossággal.
-Ööm.. Rendben, benne vagyok.
-Akkor jó, viszont én most megyek. Örülök, hogy megismertelek, szia.-köszönt el, egy édes mosoly kíséretében.
-Szia.-viszonoztam a mosolyt és néztem, ahogy elmegy. Remélem végre találtam egy jó barátot. Rikerön kívül. Tényleg felhívom, hátha beszélt már Rossal. Bepötyögtem a számát, és már hívtam is. A harmadik csöngésre fel is vette.
-Szia!-köszönt vidáman.
-Szia. Beszéltél Vele?
-Igen..Beszéltem.-mondata közbe elnevette magát.
-Mi olyan vicces?
-Hát, tudod...csak féltékennyé akart tenni téged.
-Mi? Ugye csak szórakozol?
-Ilyennel nem viccelődnék. Reggel pedig azért hagyott ott, mert nem akarta, hogy apád meglássa...
-Basszus, milyen hülye vagyok...
-Dehogy is..Csak szerelmes.
-Ez igaz...Beszélnem kell Vele. Muszáj..Vagyis..Nem. Ez a féltékennyé tévős dolog sikeres volt, de nekem nagyon nem jött be.
-Elhiszem..De majd később beszélünk, szia.-már le akarta tenni, de én még mesélni akartam.
-Képzeld találkoztam egy fiúval a parton. Logan a neve és nagyon kedves.-áradoztam neki új barátomról. Már ha pár perces ismertséget barátságnak lehet nevezni.-Holnap találkozom is vele.
-Várj..Akkor mi van Rossal?
-Nyugi..Logannek van barátője, és amúgy se úgy tekintek rá...És tudod, hogy mennyire szeretem Rosst. De ezt majd később megbeszéljük, haza megyek, szia!-köszöntem el,majd bontottam a vonalat. Ross csak féltékennyé akart tenni? Szóval van rá esély, hogy szeret...Talán..Haragszom rá, mert rosszul esett, amikor azzal a lánnyal volt, de hülyén is érzem magam, hiszen miattam csinálta. Ezt nem hiszem el. Olyan hülye vagyok.
Végül elindultam haza, viszonylag hamar meg is érkeztem. Senki nem volt otthon. Apa biztos későn jön haza, mint mindig.
Felmentem a szobámba, előkerestem a pizsamámat meg egy tiszta fehérneműt és elmentem fürödni. Most nem áztattam magam, mert fáradt voltam és aludni akartam. 10 perc után ki is jöttem a zuhany alól, megtörölköztem, felöltöztem és megcéloztam az ágyamat. Jól betakaróztam (hiába volt meleg) és lecsuktam szemeim. Egész végig csak Rossra gondoltam. Na meg Loganre. Remélem jó barátok leszünk. Hiszen Magyarországon az utóbbi néhány évben egy barátom se volt. De nem is agyaltam tovább, inkább hagytam, hogy elaludjak.

3.rész

Sziasztok! Örülök a kommenteknek, és a rengeteg oldalmegjelenítésnek.:) Nagyon boldog vagyok, hogy ennyien olvassák a blogot, és ezért írok.:) Ebben a részben megtudhatjuk, hogy kinek is ment neki Viki. Sok személyen gondolkodtam, hogy ki legyen az, de szerintem jól döntöttem, hogy azt választottam, akit.:D Hosszabb lett szerintem, mint a többi rész, de remélem így is elolvassátok.
Jó olvasást, kommenteljetek és iratkozzatok fel!:)

-Elárulod a neved?-kérdezte mire az édes vigyorból átváltott szívdöglesztőre.
-Viki.-adtam választ kérdésére.
-Az én nevem.........

-.......Ross.

-Tudom.-vágtam rá egyből, de rájöttem, hogy nem kellett volna.
-Tényleg? Csak nem rajongó vagy?-kérdezte vigyorogva

-Nem. Egyáltalán nem vagyok rajongó. Sőt..-elakadtam a mondat közepén, mert nem biztos, hogy el kellene mondani, hogy utálom. Senkinek se esik jól ha a képébe vágják, hogy "Hé te ott, utállak!" .

-Sőt?-ezek szerint feltűnt neki, hogy itt nem akartam abbahagyni. Fenébe!

-Hát nem akartam elmondani, hogy kifejezetten utállak, de te akartad...-hadartam el gyorsan a mondatot, és igyekeztem nem a szemébe nézni. Végül vettem a bátorságot és felnéztem rá. Szemeiből sugárzott a csalódottság, de valahogy még mindig benne volt a boldogság. Hogy lehetséges ez? Istenem...Milyen szép szeme van. Mindjárt össze esek. Valaki kaparjon össze..Várj, mi? Mi ütött belém? Nem dőlhetek be az édes mosolynak, a szép szemeinek....az kisfiús, de mégis férfias arcának...a szőke hajának, ami kicsit a szemébe lóg...Ajj, jó ezeket most ki kell vernem a fejemből! Ő is ugyan olyan, amilyen Márk volt...Márk...Aki összetörte a szívem. Szemeim megteltek könnyel, ezért gyorsan elkaptam a tekintetem a fiúról. Remélem nem vette észre.

-Minden oké?..Csak mert..-kezdte el azt, amitől féltem, de nem engedtem neki befejezni mondandóját.

-Persze, minden oké. Mi baj lenne?!-szakítottam félbe, majd zavartan a padlót kezdtem el pásztázni, miközben a szoknyám alját piszkáltam.

-Oké, ha te mondod. Most viszont veszek neked egy turmixot!-nevetett fel, de én egyáltalán nem voltam vicces kedvemben.

-Nem kell, inkább haza megyek. Szia.-próbáltam lerázni, és nem érdekelt ha ezzel megbántom. Ki tudja, hogy Ő hány lányt vert át, és bántotta meg őket...Ránéztem...Hiba volt...Szemében már csak csalódottság volt. Rosszul éreztem magam, hogy miattam lett szomorú. Istenem, miért foglalkoztat ez engem? Inkább hagynom kellene a picsába. Igen, ezt fogom tenni.

Nem vártam meg válaszát, vagy hogy elköszönjön, csak elindultam az otthonom felé. Sétáltam és gondolkoztam. Miért volt csalódott?...Pont miattam...Nem értem...Na mindegy, inkább hagyom az egészet.

Otthon, amikor beléptem a házba, beszélgetést hallottam. Furcsállottam, mivel tudtommal csak ketten élünk itt apuval. Bementem a nappaliba, és ahogy gondoltam, onnan jöttek a zajok. Amikor megláttam, hogy apa kivel beszélget..pontosabban kikkel, leesett az állam. Az R5 a mi nappalinkban. Hogyan? Miért? És hol van Ross?

Csak úgy bombáztam magamat a kérdésekkel, gondolatban. Csak álltam a nappaliban, a lábaim földbe gyökereztek. Apa észrevett. Na neee... Tuti csak össze-vissza habogtam volna a banda előtt.

-Szia Viki. Ők itt az R5. Én ugye a Hollywood Records igazgatója vagyok. Most a banda új klippjét beszéljük át, hogy ők mire gondoltak. Csatlakozol?-ez a sok információ sok volt nekem egyszerre. Igazgató? Ráadásul a Hollywood Recordsnál? Ezért olyan gazdag!

-Szia! Vagyis Sziasztok!-intettem mosolyogva a többieknek is.-Várjunk csak..-gondolkodtam hangosan, mire a többiek felnéztek. Ó a fenébe, ez nem igaz.-Öömm...Apa, akkor most te rendezed a klippjüket?-kérdeztem kissé remegő hangon.

-Hát..általában ez nem az én dolgom, de most kivételesen igen, én rendezem.-mosolygott, mire nekem mosolyognom kellett. Hirtelen úgy éreztem, hogy szívembe melegség költözött, a gyomromba a pillangók életre keltek. Ez azt jelenti, hogy sokat fogom látni Őt.

-És ez a dolog meddig fog tartani?-tettem fel a számomra hiperszuper fontos kérdést, de ezt próbáltam leplezni.

-A srácok aláírtak egy éves szerződést. Szóval egy évig én fogom rendezni a klippjeiket, és a menedzserük leszek. Szóval nagyon sokszor fogjátok egymást látni. Ugye nem baj?-csak ráztam a fejemet, miszerint nem baj. Sőt...Igazából sose örültem még semminek se ennyire. Legszívesebben sikoltozva ugrálnék, mint egy 14 éves. Nyugi Viki. Felnőtt nő vagy, moderáld magad. Jézusom. Mi van velem? Megint?...Hiszen Ross egy rosszfiú, aki csak átverne és kihasználna. Az édes mosoly és a jó külső csak egy álca. Nem szabad belezúgnom. A további agyalás helyett inkább leültem a többiekhez, és figyelmesen hallgattam, hogy mire jutottak a klippel kapcsolatban. Ahogy elképzeltem, fantasztikus.

-Mi lenne ha egy tónál lenne, és csak hülyéskednénk, este a tábortűznél sztorikat mesélnénk vagy ilyesmi?-erre mindenki felkapta a fejét, mivel eddig csöndben ültem.- És lenne ott pár kamerás, aki felveszi. Szerintem jó anyagot lehetne összehozni.-folytattam tovább, mire mindenki csak egyetértően bólintott.

-Ez egy király ötlet. Hogy jutott az eszedbe?-kérdezte Riker, a legidősebb tag.

-Végig ezen gondolkoztam. Mit gondoltál, miért vagyok ilyen csöndben?-nevettem fel, mire mindenki más is így tett.

-Hát, azt gondoltam, hogy félsz, mert ekkora világsztárok vannak a nappalidban.-válaszolt, mire még nagyobb nevetésbe törtünk ki.

-Persze, a világsztárok, akik még szerények is.-nem tudtam normálisan beszélni a röhögéstől. Hihetetlen, hogy alig pár órája ismerem őket, és mégis így felszabadultam a társaságukban. Még órákig beszélgettünk, baromkodtunk, és nevettünk.

-És...Ross hol van?-tettem fel  kérdést, ami már az első perctől kezdve foglalkoztatott. Éreztem, ahogy belepirulok a válaszba, és csak remélni tudtam, hogy nem vették észre.

-Úgy volt, hogy jön, de aztán felhívott, hogy valami jó nővel lesz randija, és hát elengedtük.-Rocky válaszolt. Bár ne tette volna. Egy lánnyal randizik. Bizonyára sokkal szebb nálam. Szívem összeszorult, hiszen lehet, hogy most is a lány kezét fogja, és csókolja meg. Istenem biztos jól csókol. Na jó, tényleg nem tudom, hogy mi van velem. Hiszen pár órája láttam először, és akkor is magamra öntöttem az innivalómat. És beszéltünk kb. 4 mondatot. És ráadásul rosszfiú. Szóval nem lehet szerelmes. Kizárt.

-Heeey, minden oké?-kérdezte Rydel, nyilván észrevette, hogy egy "kicsit" elszontyolodtam.

-Persze, minden rendben. Csak...nem érdekes.

-Ahha, persze. Tudod, én is lány vagyok, szóval észreveszem, ha valami nincs rendben egy barátnőmmel.

-Na jó..Elmondom. Ugye én ma költöztem ide. Dél körül értünk haza a reptérről, és utána elmentem körülnézni a városba. Aztán nekem jött valaki..Vagy én mentem neki..Mindegy. A turmixom az ölembe landolt, szörnyen dühös voltam az illetőre. És Ross volt az. És szerintem nagyon lehurrogtam. Oké, hogy tényleg nem bírom, de talán túlságosan bunkó voltam.-lehet, hogy nem a legjobb ötlet pont nekik elmondani, hogy mennyire nem bírom az öccsüket..Vagyis hát...nem tudom..A lényeg, hogy inkább ezt mondtam mint azt, hogy rohadtul zavar, hogy más lánnyal randizik.

-Huu, azt hittem, hogy valami szerelmi bánat. Most viszont megyünk, légy jó, puszi!-köszönt el Rydel. Egy "szia" kíséretében becsuktam az ajtót és felmentem a szobámba. Nahát, még mindig ugyan abban a szoknyában voltam, amit sikerült leöntenem. Úgy döntöttem, hogy lefürdök, hiszen már este 10 volt. Hihetetlen, hogy mennyire elment az idő. Amíg a kád megtelt vízzel (ugyan is kádam is volt meg zuhanyzóm is) , addig a kofferból-igen, lusta voltam kipakolni- kivettem a pizsimet, meg tiszta fehérneműt, és vittem be egy törölközőt. Amikor már a hab majdnem kifolyt a kádból, elzártam a csapot és befeküdtem a kádba. Iszonyatosan jó érzés volt, ahogy a forró víz érinti fáradt testemet. Hátradöntöttem a fejem és csak pihentem. Sajnos nem sokáig tudtam, mert csengettek, és apa nem volt otthon. Kénytelen voltam kiszállni a kádból, magamra tekertem a törölközőmet, és lefutottam a lépcsőn, egyenesen az ajtóhoz. Kinyitottam, de egy nem várt személy fogadott.

-Riker? Mit keresel itt? Itt felejtettél valamit?-döbbentem le, de ezt az érzést hamar átváltotta a zavartság. Ott álltam előtte egy szál törölközőbe. Szemeivel alaposan végig mért,majd beharapta alsó ajkát. Neki nincs barátnője?

-Neked is szia. Jól nézel ki. És igazából hozzád jöttem.-válaszolt kérdésemre, de a "jól nézel ki" mondatnál éreztem, ahogy arcomat elönti a pír.

-Bejössz?-hagytam figyelmen kívül a zavarba ejtő mondatát. Nem válaszolt, csak belépett az ajtón. Felmentünk a szobába, én egyből visszamentem a fürdőbe felöltözni. Mikor végeztem, láttam, hogy Riker az ablakos "falnál" áll.

-Tetszik mi?-szólaltam meg, mire a srác kicsit összerezzent. Nyilván azt hitte, hogy még öltözök.

Jesszus, a frászt hoztad rám-kapott egyik kezével mellkasához, majd folytatta.-egyébkén igen, nagyon tetszik. De nem ezért jöttem. Láttam, hogy amikor Rocky mondta, hogy Ross egy lánnyal van, akkor eléggé letörtél...elment a jókedved..folytassam?-én csak döbbenten néztem rá. Hát mindenki észrevette? Ez nem lehet igaz!

-Nagyon feltűnő volt?-kérdésemre csak rázta a fejét, nemleges választ adva.

-Na de akkor ezek szerint az volt a baj.

-Hát...nem is tudom..Mielőtt hazajöttem, találkoztam Rossal.

-Mi van?-döbbent le és álla a padlót súrolta.

-Hát az úgy volt, hogy elmentem körülnézni a városba és véletlenül egymásnak ütköztünk, én a földön kötöttem ki, a turmixom pedig az ölembe.-ahogy felelevenítettem az emlékeket mosolyra húzódott a szám.

-Óóó, azt hittem, hogy ismeritek egymást. Várj..akkor otthon rólad beszélt.

-Hogy...rólam..?-kérdeztem vissza dadogva, mert nem hittem a fülemnek.

-Igen...Hogy mennyire szép vagy, és hogy meg akar ismerni..Ja meg, hogy te olyan más vagy, hiszen nem ugrottál a nyakába, hogy "úristentevagyrosslynch" .-nevetett fel a mondat végére.

-Hát igen, nem éppen úgy reagáltam, ahogy a többi lány.-nevettem el magam én is.

-Tetszik neked?-erre a kérdésre még én se tudtam a választ...akkor meg hogy beszéljek róla?

-Nem tudom...Eddig utáltam, mert ő is olyan rosszfiúnak tűnik, mint...Márk volt..Aki 2 éve összetörte a szívem. Nem akarok újra ugyanabba a hibába esni. Viszont amikor belenéztem a szemébe...azt hittem, hogy elolvadok.-mosolyodtam el, Riker pedig fetrengett a röhögéstől.-Nem vicces-vágtam hozzá egy párnát, mire elkezdett valamit habogni.

-"Azt hittem, hogy elolvadok"-ismételte el a mondatot, közbe pedig az arckifejezésemet is utánozta.

-Ha kiröhögsz, nem mesélem el.-zsaroltam meg, mire azonnal elhallgatott.-Azért ám. Na szóval a szemei..egyszerűen csodálatos..És ahogy rám mosolygott. Már attól éreztem a pillangókat a hasamba.

-Nahát, te belezúgtál az öcsémbe.-mosolygott mondandója közben. Lehet hogy igaza van?! Istenem persze hogy igaza van. De hogyan? Hiszen csak ma ismertem meg. Ha lehet egyáltalán annak nevezni...Alig pár mondatot beszéltünk.

-Lehet, hogy igazad van...De ha az eszemre hallgatok, akkor inkább nem zúgok bele még jobban, és elfelejtem. De ezeket kérlek ne mondd el senkinek se. Főleg ne Rossnak. Számíthatok rád?-féltem, hogy elmondja neki.. Nem akartam, hogy ez kitudódjon.

Nem válaszolt. Viszont hirtelen közeledni kezdett felém. Először féltem, hogy mit fog csinálni, de felesleges volt. Magához húzott, majd megölelt. Visszaöleltem, hiszen jó érzés, hogy ilyen rövid idő után, ilyen jó barátra leltem.
-Köszönöm.-suttogtam a fülébe, még mindig ölelkezve.
Elengedtük egymást, majd mosolygott. Ez olyan "rám mindig számíthatsz" mosoly volt, ha létezik ilyen egyáltalán.
-Na de megyek, mert a srácok úgy tudják, hogy boltba mentem.-nevetett fel majd köszönésképp egy puszit nyomott fejem búbjára.
-Rendben, szia.-köszöntem el, majd kiengedtem az ajtón. Visszasiettem a szobámba és leültem az asztalomhoz laptopozni kicsit. Felléptem twitterre, és láttam, hogy 5 új követőm van, a 127 mellett. Megnéztem, hogy kik azok. Nem lepődtem meg, amikor megláttam, hogy Ross, Riker, Rocky, Ratliff (egyébként őt Ellingtonnak hívják, és ő nem családtag, de úgy nem lenne az összes név R-rel kezdődő), és végül az egyetlen lány tag , Rydel. Én is bekövettem őket, és ki is léptem. Ránéztem az órára és tudatosult bennem, hogy már mindjárt éjfél van. Bebújtam az ágyba és azonnal el is aludtam. Nem gondolkoztam semmin, csak az alvásra koncentráltam. Már ha lehet rá koncentrálni.
*Reggel*
Reggel magamtól keltem..Pontosabban a finom illatokra. Hmm, talán palacsinta lehet. Felültem, kiszálltam az ágyból, majd lementem a konyhába. Apa sütött valamit. Ééés igen, palacsintát csinált..Imádom!
-Szia Viki, ugye szereted a palacsintát? Amerikai..
-Jó reggelt! Ki ne szeretné?-vágtam a kérdésre a választ. De komolyan, ki az az ember aki nem szereti a palacsintát?!
-Terveztél mára valamit?-érdeklődött a napom felől.
-Gondolkoztam, hogy lemegyek a strandra, de egyedül nem jó...Szóval még nincs programom. Miért?
-Áthívtam a bandát, hogy jobban megismerjétek egymást.-nagyon megörültem a hír hallatán, de próbáltam nem eszelősen mosolyogni.
-Rendben, akkor elmegyek a boltba nasikért. Te is itt leszel?
-Nem, én megyek dolgozni, de holnap szabad leszek, szóval akkor csinálhatunk valami közös programot.-kicsit bizonytalanul mondta a mondat utolsó részét, de egy biztató  mosolyt küldtem felé.
-Én benne vagyok.-mosolyogtam, még mindig.
-Jó, de most adok pénzt és menj el boltba.
-Rendben.-és már a kezembe is nyomott egy kis pénzt. El is indultam a boltba. Hamar odaértem, talán 10 perc lehetett. Megkerestem a nasi részleget és vettem chipset, popcornt és 2 zacskó csokis kekszet, mert azt imádom. Üdítőből is vettem jó sokat, biztos elég lesz. Beálltam a pénztárhoz, fizettem és elindultam hazafelé.
Otthon már nem volt senki, úgy látszik apa már le is lépett. Na mindegy, egyedül is el tudok készülni. Lepakoltam a konyhába, és felmentem a szobámba elkészülni. Felvettem egy elfogadhatóbb ruhát, elvégre nem jelenhetek meg előttük melegítőbe. Mikor kész lettem, megnéztem magam a tükörbe. Kivételesen meg voltam elégedve magammal, mert nem is volt olyan nagyon kiöltözős a ruhám, se pedig nagyon otthoni. Hirtelen meghallottam a csengőt. Haha, végszóra érkeztek.
Leszaladtam a lépcsőn, egyenesen az ajtóig.
-Sziasztok!-köszöntem széles mosollyal.
-Szia Viki!-köszöntek egyszerre. Miközben bejöttek, mindenkit megölelgettem. Ross maradt utoljára.
-Szia Ross.-köszöntem semleges hangnemben.
-Engem meg se ölelsz?-kérdezte, közben bevetette a kiskutyaszemeket.
-Na jó, gyere.-adtam be a derekam, de hiba volt. Éreztem ahogy egyik keze a derekamról lejjebb csúszik, a fenekemre és belemarkol.
-Te mit képzelsz magadról?-háborodtam fel, majd egy jó nagy pofont is kapott.
-Bocsi nem bírtam magammal.-mondta, nagyot sóhajtva majd rám kacsintott és elsétált mellettem. Ezt nem hiszem el. Hogy lehet ilyen? Haragudnom kéne rá, de nem tudok. Valamiért csak mosolygok az egészen. Mindegy, betudtam annak, hogy csak éhes vagyok és azért vagyok furcsa.
Amikor beléptem a nappaliba, mindenki vigyorogva nézett rám. Miért néz rám mindenki így?! Kérdésemre hamar választ is kaptam, de nem erre számítottam.
-Szia Miss jó seggű!-köszönt újra, Riker, természetesen még mindig vigyorogva. Szúrósan néztem Rossra, biztosan elmondta nekik. Azt még láttam, hogy szájával formázza a "bocsi" szót, de nem érdekelt.
-Legalább azt is elmondtad, hogy mekkora pofont kaptál?
-Igen, de szerintem látszik is.-mutatott arcára Ross. Egy elégedett mosoly hagyta el számat, majd tovább beszélgettünk. Rengeteg mindenről beszéltünk, de a fele értelmetlen volt. Hihetetlen, hogy alig pár napja ismerem őket, és így el tudom magam engedni magam, ha velük vagyok. Úgy érzem, hogy végre boldog lehetek.
-Nem nézünk valami filmet?-tette fel a kérdést Ratliff.
-De nézhetünk.-mondtam, és mindenki egyetértően bólintott.
-Nézhetnénk mondjuk....Horrort!-felelte Riker, majd rám mosolygott, és utána Rossra. De ez nem olyan sima mosoly volt, inkább huncut. Kinyírom ezt az embert!
-Riker kijönnél segíteni a nasikkal?
-Én nem igazán........-nem hagytam, hogy befejezze a mondatot, megfogtam a karját és a konyha felé húztam.
-Ez mégis mi volt? Mi volt az a "huncut" mosoly?-rajzoltam nyuszifüleket a levegőbe.
-Háááát...tudod a horrorfilmeken általában a lányok félnek, és ezt kihasználhatnád. Ross mellé fogsz ülni, és látni fogja rajtad, hogy félsz, és átkarol...És mindenki boldog lesz. Főleg Te és Ő.
-Ez nem olyan rossz ötlet..De én nem vagyok olyan, aki fosik egy horrorfilmen!
-Te tudod..Csak egy ötlet volt...De akkor is horrort nézünk.
-Legyen...-egyeztem bele, de nem fogok látványosan félni, már csak azért se. Összeszedtük a kajákat és az üdítőket, és visszamentünk a nappaliba. Bekapcsoltuk a filmet, és nézni kezdtük. Nagyon erőlködtem, hogy ne látszódjon rajtam, hogy valójában mennyire félek, hiszen Ross mellett ültem. Nem sokáig sikerült, mert volt egy nagyon rémisztő rész. Annyira megijedtem, hogy szinte Ross ölébe ugrottam. Hurrá.
-Én, csak...Ne haragudj.-vissza akartam ülni eredeti helyemre, de nem engedte.
-Nem gond, most már itt maradsz!-istenem, hogy lehet ilyen édes? Nem vitatkoztam, ott maradtam az ölébe. Hihetetlenül jó érzés volt. Éreztem a szívdobogását, ahogy felgyorsult. Akkor lehet, hogy Ő is úgy érez, mint én? Milyen finom illata van. Na jó, inkább a filmre koncentrálok. Ez egy ideig ment is, de észrevettem, hogy bámul engem. Nagyon zavaró volt.
-Mit nézel annyira? Ennyire érdekes vagyok?-végül megkérdeztem.
-Gyönyörű vagy.-válaszolt lágy hangon, én meg azt hittem, hogy ott helyben elolvadok. Éreztem, ahogy elpirulok, de sötét van, nem biztos, hogy észrevette.- És tudod...-folytatta-... édes vagy, amikor elpirulsz.-fenébe, észrevette. Nem törődtem vele, inkább tovább figyeltem a filmet. A szemhéjam egyre nehezebb lett, úgy éreztem, hogy mindjárt elalszok. Nem is erőltettem az ébren maradást, inkább lecsuktam szemeimet, és már csak sötétséget láttam.
Hirtelen arra ébredek, hogy valaki felkap az ölébe, és sétálni kezd velem. Felnéztem az erős karok gazdájára, Ross volt az. Kezeimet átkulcsoltam nyakán és rámosolyogtam. Észrevette, hogy fent vagyok, és Ő is csak mosolygott. Felvitt a szobámba, lefektetett az ágyba, gondosan betakargatott és indult volna kifelé, de nem engedtem neki.
-Ross. Ne menj el.-sikerült időben elkapnom kezét.
-Rendben...Maradok.-már majdnem befeküdt az ágyba, de végül felállt. Nem értettem, hogy most mit akar de hamar rájöttem. Levetkőzött, egészen boxerig és csak utána feküdt be mellém. Hozzá bújtam, és átöleltem. Felnéztem Rá, és csak mosolygott. Végül Ő is átkarolta vállam, közelebb húzott magához.-Szép álmokat Baba!-mondta,majd egy puszit nyomott fejem búbjára. Nem válaszoltam rá, csak mosolyogtam, és szorosan megöleltem. Így aludtunk el,  ölelve egymást. Hihetetlen. Még sose éreztem ehhez hasonlót. Szeretem.