Jó olvasást!:)
Alig várom a holnapi grillezést. Jézusom! Nem is tudom, hogy pontosan hol laknak. Mindegy, majd reggel felhívom Rikert. Ezek voltak az utolsó gondolataim, majd elnyomott az álom.
*Reggel*
Fel kéne hívnom Rikert, ugyanis fogalmam sincs, hogy hol laknak. Vajon fent lehet már? Mindegy, max felkeltem. Kezembe vettem a telefont, és tárcsázni kezdtem a számát.
-Szia Viki!-szólt a telefonba Rocky.
-Szia! Miért te vetted fel a telefont?-kérdeztem lepődötten.
-Köszi, ez rendes volt. Amúgy Riker épp nem tudom, hol van, de a telefonját itt hagyta.-adott magyarázatot kérdésemre.
-Bocsi, csak meglepődtem. Figyelj, le tudnád diktálni a címeteket?
-Persze.-le is diktálta, én pedig egy cetlire írtam le.
-Köszi, akkor délre ott leszek szia!-ezzel bontottam is a vonalat. Nem is laknak olyan messze. Kíváncsi vagyok a házukra, biztos nagyon szép.
A további agyalás helyett, inkább felöltöztem.
Egy farmersortot vettem fel, egy fekete trikót és a derekamra kötöttem egy inget. Nem akartam szoknyába menni, végül is csak grillezni fogunk. Táskámba elraktam minden fontosnak tűnő dolgot. Lementem a konyhába valami kaja után kutatni. Apa már nem volt otthon, biztos dolgozik. De ha már reggel lelépett, akkor előbb haza jön. Na mindegy. Kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle a tejet. Elővettem egy tálat és beleöntöttem egy adag zabpelyhet és rá a tejet. Nem volt kedvem sütögetni, és ez a legegyszerűbb reggeli. Hamar be is vágtam az egészet, és elmosogattam. Utána felmentem az emeletre, a fürdőszobámba, fogat és arcot is mostam, utána egy enyhe sminket is tettem arcomra.
-Jó leszek így.-állapítottam meg a tükör előtt. Ránéztem az órára, ami 11:17-et mutatott. Ideje lenne elindulni. Így is tettem, leszaladtam a lépcsőn és már vettem is a cipőmet. Kiléptem a házból, gondosan bezártam az ajtót, amit vagy háromszor le is ellenőriztem. Végül sikerült elindulnom. Út közben a szebbnél szebb házakat csodáltam. Itt valahogy minden szebb. Jó, a mi házunk is hasonlított egy villához, de a többi is fantasztikus.
Megérkeztem a házukhoz. Kisebb, mint amire számítottam. Egy szintes, elől van egy kosár palánk, és egy garázs. a kert biztos hátul van. Bekopogtam az ajtón, majd tompa lépteket hallottam.
-Szia! Már vártunk téged, gyere be!-nyitott ajtót egy hölgy. Annyi idős lehet, mint apukám.
-Jó napot!-köszöntem illedelmesen, majd bementem a házba. Belülről sokkal nagyobb, mint kívülről. Nagyon szép.
-Nyugodtam tegezz. Annyira nem vagyok még öreg...-erre mindketten felnevettünk. Rendes nőnek tűnik. Biztos a srácok anyja.-A többiek a kertben vannak, nekem el kell mennem, de érezd magad otthon.
-Köszönöm.-és már ki is mentem az udvarra. Nem volt túl nagy, de kicsi se. Olyan pont jó méretű volt. Középen volt egy medence, körülötte, le volt betonozva. De alapba az egész udvar füves volt, kevés fával.
-Sziasztok.-köszöntem miután felmértem a terepet.
-Szia!-köszöntek kórusban, majd sorba álltak egy-egy ölelésért.
-Szia, engem szerintem még nem ismersz. Ryland vagyok. Én nem vagyok bandatag, de a srácok öccse vagyok.-mosolygott rám, az eddig ismeretlen fiú.
-Örülök, hogy megismerhetlek. Viki vagyok.-mutatkoztam be mosolyogva.
-Tudom, nagyon sokat hallottam rólad, főleg Rosstól.-mutatott az említett személy felé, aki úgy ült az egyik széken, mintha nem is venne észre. Haragszik rám? Meglehet. Rylandnek már nem tudtam mit mondani, ezért rámosolyogtam, majd oda mentem Szöszimhez. Vagyis, hát nem az enyém...Sajnos...Mondjuk erről én tehetek...
-Szia Ross.-köszöntem neki, egy 1000 wattos mosoly kíséretében. Remélem, sikerül helyre raknom a hibáimat. Rám nézett, majd a telefonját kezdte el buzerálni. Még csak nem is köszönt. Ennyire haragudna?-Figyelj, én sajnálom...-folytattam tovább, hátha figyelni fog.-...Sajnálom, hogy bunkó voltam veled, csak....
-Tudom.-szakított félbe. Hogy érti azt, hogy tudja? Mit tud? Remélem se Riker, se Rydel nem mondott neki semmit. Inkább nem válaszoltam, megérintettem vállát, és rámosolyogtam.
-Naaaa szent a béke?-jött oda Ratliff. Szóval az egész család tud a "drámánkról"? Szuper, mondhatom...
-Igen.-válaszolt vigyorogva Ross. Ezen csak mosolyogni tudtam. Tényleg örül neki, hogy nem vagyunk rosszban. Lehet, hogy igaza volt Rydelnek...Talán szeret. De nem tudom, hogy engedjek-e érzéseimnek, vagy inkább csak a barátja legyek. Semmiben sem vagyok biztos...Hirtelen csend állt be, és mindenki engem nézett. Miért néznek? Nagyon zavaró.
-Mi az?
-Ja, semmi...-válaszolt Riker.
-Inkább együnk!-folytatta Rocky. Na végre egy jó ötlet, mert lassan kilyukad a gyomrom. Legalább 6 fajta hús volt a grillsütőben, aminek nagyon örültem. Persze a fiúk előre engedtek, és egy "kicsit" csodálkoztak, hogy ennyit eszek.
-Végre egy olyan lány, aki szeret enni...Rydelen kívül.-mondta Ross, mire mindenki felnevetett, engem is beleértve. Mikor mindenki szedett magának kaját, leültünk a hatalmas asztalhoz. Ross persze mellém ült, hova máshova. Senki nem szólt senkihez, csak az evést lehetett hallani (már ha annak lehet valamilyen hangja) és néha-néha egy "hmm" megszólalást, miszerint finom az étel.
-Ez isteni volt srácok.-dicsértem meg az ételt, majd mindenki szája egy elégedett vigyorra húzódott. Miután mindenki végzett, bevittük a tányérokat és leraktuk a mosogatóba.
-Ne segítsek elmosogatni?-kérdeztem, de igazából semmi kedvem nem volt mosogatni, csak udvariasságból kérdeztem.
-Nem, majd később bepakolunk a mosogatógépbe.-nem értettem, hogy miért nem pakoltuk be egyből oda a szennyes edényeket. Na mindegy, nem az én dolgom. Visszamentem a kertbe, ahol a fiúk már fürdőnaciban voltak. Még jó, hogy hoztam fürdőruhát, mert gondolom azt akarják, hogy én is belemenjek. Azt tudni kell rólam, hogy ha megyek valahová, minden feleslegesnek tűnő szart magammal viszek, hátha kell. És láss csodát, most a fürdő ruha kell is.
-Van fürdőruhád?-kérdezte tőlem Ryland, akit még csak ma ismertem meg.
-Igen, hoztam. Hol tudok átöltözni?
-Fürdő..bemész, egyenesen, és a második ajtó jobbra.-megköszöntem az eligazítást, és elindultam arra felé. Meg is találtam, csoda, hogy nem tévesztettem el az ajtót. Igyekeztem gyorsan átöltözni, hogy még véletlenül se lássanak semmit, ha esetleg benyitna valaki.
-Ejj!-szaladt ki Riker száján, amikor visszatértem a kertbe. Ross egy kicsit szúrósan nézett rá. Na jó, igazából ha a szemeivel ölni tudna, akkor Riker már 6-szor meghalt volna. Már megint féltékeny, biztos...
Nem törődtem vele, inkább csak nevettem Riker reakcióján. Ez után mindenki beleugrott a medencébe. Sose értettem, hogy valaki hogyan tud csak így beleugrani a hideg vízbe.
-Nem hideg?-kérdeztem a fiúktól, hiszen én már attól is fázom, ahogy rájuk nézek. Nem válaszoltak, csak összenéztek, majd ravaszul mosolyogni kezdtek. Ez nem jelent jót. Ross kijött a vízből, odasétált hozzám. Egyik kezével végig simított arcomon. Tudtam, hogy mire készül, de az érintésével mindent elfeledtetett. Hirtelen a hideg kezeit derekam körül éreztem, és már csak annyit tudok, hogy a vízben vagyok. Na fasza, jól kihasználta az alkalmat.
-Ez nem volt fair!-kiabáltam rá, és próbáltam komoly lenni, de nem bírtam ki röhögés nélkül.
-Viszont vicces volt.
-Én nem nevetek.-vágtam vissza egyből.Ez mondjuk hazugság volt, mert még mindig röhögtem. Ő meg csak megrázta a fejét és halkan felnevetett.
Az egész délutánt a medencében töltöttük. Sose éreztem még ennyire jól magam. Most érzem igazán, hogy boldog vagyok. Rossnak is adtam egy esélyt. Nem tudom, hogy elmondjam-e neki az érzéseimet, vagy inkább ne, mert felesleges lenne. Teljesen bizonytalan vagyok ebben a témában.
Délután 5 körül már csak Ő és én voltunk a medencénél. Örülök, hogy nem voltam vele bunkó, mert rájöttem, hogy teljesen más, mint ahogy képzeltem. Nagyon aranyos srác.
-Hát úgy látszik ketten maradtunk.-ült ki mellém a medence szélére. Talán kicsit túl közel. Feje egyre közeledett az enyémhez, lenézett számra, majd újra a szemembe. Meg akar csókolni? Mindennél jobban kívántam azt a csókot. Azonban, amikor már csak pár centi választott el minket, belelöktem a vízbe.
-Most visszakaptad.-mondtam neki röhögve.
Megérkeztem a házukhoz. Kisebb, mint amire számítottam. Egy szintes, elől van egy kosár palánk, és egy garázs. a kert biztos hátul van. Bekopogtam az ajtón, majd tompa lépteket hallottam.
-Szia! Már vártunk téged, gyere be!-nyitott ajtót egy hölgy. Annyi idős lehet, mint apukám.
-Jó napot!-köszöntem illedelmesen, majd bementem a házba. Belülről sokkal nagyobb, mint kívülről. Nagyon szép.
-Nyugodtam tegezz. Annyira nem vagyok még öreg...-erre mindketten felnevettünk. Rendes nőnek tűnik. Biztos a srácok anyja.-A többiek a kertben vannak, nekem el kell mennem, de érezd magad otthon.
-Köszönöm.-és már ki is mentem az udvarra. Nem volt túl nagy, de kicsi se. Olyan pont jó méretű volt. Középen volt egy medence, körülötte, le volt betonozva. De alapba az egész udvar füves volt, kevés fával.
-Sziasztok.-köszöntem miután felmértem a terepet.
-Szia!-köszöntek kórusban, majd sorba álltak egy-egy ölelésért.
-Szia, engem szerintem még nem ismersz. Ryland vagyok. Én nem vagyok bandatag, de a srácok öccse vagyok.-mosolygott rám, az eddig ismeretlen fiú.
-Örülök, hogy megismerhetlek. Viki vagyok.-mutatkoztam be mosolyogva.
-Tudom, nagyon sokat hallottam rólad, főleg Rosstól.-mutatott az említett személy felé, aki úgy ült az egyik széken, mintha nem is venne észre. Haragszik rám? Meglehet. Rylandnek már nem tudtam mit mondani, ezért rámosolyogtam, majd oda mentem Szöszimhez. Vagyis, hát nem az enyém...Sajnos...Mondjuk erről én tehetek...
-Szia Ross.-köszöntem neki, egy 1000 wattos mosoly kíséretében. Remélem, sikerül helyre raknom a hibáimat. Rám nézett, majd a telefonját kezdte el buzerálni. Még csak nem is köszönt. Ennyire haragudna?-Figyelj, én sajnálom...-folytattam tovább, hátha figyelni fog.-...Sajnálom, hogy bunkó voltam veled, csak....
-Tudom.-szakított félbe. Hogy érti azt, hogy tudja? Mit tud? Remélem se Riker, se Rydel nem mondott neki semmit. Inkább nem válaszoltam, megérintettem vállát, és rámosolyogtam.
-Naaaa szent a béke?-jött oda Ratliff. Szóval az egész család tud a "drámánkról"? Szuper, mondhatom...
-Igen.-válaszolt vigyorogva Ross. Ezen csak mosolyogni tudtam. Tényleg örül neki, hogy nem vagyunk rosszban. Lehet, hogy igaza volt Rydelnek...Talán szeret. De nem tudom, hogy engedjek-e érzéseimnek, vagy inkább csak a barátja legyek. Semmiben sem vagyok biztos...Hirtelen csend állt be, és mindenki engem nézett. Miért néznek? Nagyon zavaró.
-Mi az?
-Ja, semmi...-válaszolt Riker.
-Inkább együnk!-folytatta Rocky. Na végre egy jó ötlet, mert lassan kilyukad a gyomrom. Legalább 6 fajta hús volt a grillsütőben, aminek nagyon örültem. Persze a fiúk előre engedtek, és egy "kicsit" csodálkoztak, hogy ennyit eszek.
-Végre egy olyan lány, aki szeret enni...Rydelen kívül.-mondta Ross, mire mindenki felnevetett, engem is beleértve. Mikor mindenki szedett magának kaját, leültünk a hatalmas asztalhoz. Ross persze mellém ült, hova máshova. Senki nem szólt senkihez, csak az evést lehetett hallani (már ha annak lehet valamilyen hangja) és néha-néha egy "hmm" megszólalást, miszerint finom az étel.
-Ez isteni volt srácok.-dicsértem meg az ételt, majd mindenki szája egy elégedett vigyorra húzódott. Miután mindenki végzett, bevittük a tányérokat és leraktuk a mosogatóba.
-Ne segítsek elmosogatni?-kérdeztem, de igazából semmi kedvem nem volt mosogatni, csak udvariasságból kérdeztem.
-Nem, majd később bepakolunk a mosogatógépbe.-nem értettem, hogy miért nem pakoltuk be egyből oda a szennyes edényeket. Na mindegy, nem az én dolgom. Visszamentem a kertbe, ahol a fiúk már fürdőnaciban voltak. Még jó, hogy hoztam fürdőruhát, mert gondolom azt akarják, hogy én is belemenjek. Azt tudni kell rólam, hogy ha megyek valahová, minden feleslegesnek tűnő szart magammal viszek, hátha kell. És láss csodát, most a fürdő ruha kell is.
-Van fürdőruhád?-kérdezte tőlem Ryland, akit még csak ma ismertem meg.
-Igen, hoztam. Hol tudok átöltözni?
-Fürdő..bemész, egyenesen, és a második ajtó jobbra.-megköszöntem az eligazítást, és elindultam arra felé. Meg is találtam, csoda, hogy nem tévesztettem el az ajtót. Igyekeztem gyorsan átöltözni, hogy még véletlenül se lássanak semmit, ha esetleg benyitna valaki.
-Ejj!-szaladt ki Riker száján, amikor visszatértem a kertbe. Ross egy kicsit szúrósan nézett rá. Na jó, igazából ha a szemeivel ölni tudna, akkor Riker már 6-szor meghalt volna. Már megint féltékeny, biztos...
Nem törődtem vele, inkább csak nevettem Riker reakcióján. Ez után mindenki beleugrott a medencébe. Sose értettem, hogy valaki hogyan tud csak így beleugrani a hideg vízbe.
-Nem hideg?-kérdeztem a fiúktól, hiszen én már attól is fázom, ahogy rájuk nézek. Nem válaszoltak, csak összenéztek, majd ravaszul mosolyogni kezdtek. Ez nem jelent jót. Ross kijött a vízből, odasétált hozzám. Egyik kezével végig simított arcomon. Tudtam, hogy mire készül, de az érintésével mindent elfeledtetett. Hirtelen a hideg kezeit derekam körül éreztem, és már csak annyit tudok, hogy a vízben vagyok. Na fasza, jól kihasználta az alkalmat.
-Ez nem volt fair!-kiabáltam rá, és próbáltam komoly lenni, de nem bírtam ki röhögés nélkül.
-Viszont vicces volt.
-Én nem nevetek.-vágtam vissza egyből.Ez mondjuk hazugság volt, mert még mindig röhögtem. Ő meg csak megrázta a fejét és halkan felnevetett.
Az egész délutánt a medencében töltöttük. Sose éreztem még ennyire jól magam. Most érzem igazán, hogy boldog vagyok. Rossnak is adtam egy esélyt. Nem tudom, hogy elmondjam-e neki az érzéseimet, vagy inkább ne, mert felesleges lenne. Teljesen bizonytalan vagyok ebben a témában.
Délután 5 körül már csak Ő és én voltunk a medencénél. Örülök, hogy nem voltam vele bunkó, mert rájöttem, hogy teljesen más, mint ahogy képzeltem. Nagyon aranyos srác.
-Hát úgy látszik ketten maradtunk.-ült ki mellém a medence szélére. Talán kicsit túl közel. Feje egyre közeledett az enyémhez, lenézett számra, majd újra a szemembe. Meg akar csókolni? Mindennél jobban kívántam azt a csókot. Azonban, amikor már csak pár centi választott el minket, belelöktem a vízbe.
-Most visszakaptad.-mondtam neki röhögve.
Amikor feljött a víz alól látszott rajta, hogy nem erre számított. Viszont amikor meglátta, mosolygós arcomat, ő is elmosolyodott. Húú, akkor nem haragudott meg. Már egy pillanatra azt hittem, hogy ezért is megsértődik.
-Ez sunyi húzás volt, hiszen most már tudod, hogy...-elakadt a szava, mintha félne kimondani valamit.-Mindegy...-folytatta, habár nem ezt vártam.
-Igen, mindegy.-vágtam hozzá zavartan, majd bementem a házba. Szemeim megteltek könnyel, magam sem tudom, miért. De most komolyan, miért sírok?...Még véletlenül se azért, mert azt vártam, hogy azt mondja, szeret...Áhh, dehogy! Csak remélni tudom, hogy senki nem lát meg. Hihetetlen, hogy fél perc alatt hogy meg tud változni az ember hangulata. Éppen mentem volna be a fürdőbe, mikor valaki csuklómon ragadott és visszarántott.
-Most mi a baj?-kérdezte Ross miután felnéztem rá.
-Semmi.-hazudtam a szemébe, de biztos, hogy észrevette a könnyes szemeimet.
-Nem hiszem el...figyelj, nem tudom, hogy mit mondtam, de sajnálom!
-Hagyjuk jó?-nem akartam erről beszélgetni. Nem is tudtam volna mit mondani.
-De ne hagyjuk! Mindig ezt mondod, pedig meg kéne beszélnünk!-szinte már kiabált, ami kicsit megrémisztett.
-Mi értelme lenne?-kiabáltam, most már én is.
-Mi folyik itt?-lépett közbe Riker. Nagyon hálás vagyok neki, amiért közbe szólt. Nem lett volna lelki erőm Rossal vitázni.
-Semmi.-köpte oda flegmán Ross, majd beviharzott egy szobába (gondolom a sajátjába).
-Minden oké?-nézett rám aggódóan Riker.
-Persze...-neki is hazudtam. Nem szeretek ilyenkor a bajaimról beszélni.
-Na gyere, most szépen elmondod, hogy mi történt.-megfogta a kezem, és a szobájába vezetett, majd leültetett az ágyra. A helység tele volt gitárral, ha nem tudnám, hogy zenész, akkor is megmondanám a szobája alapján.-Szóval, hallgatlak!
-M-majdnem...megcsókolt..-kezdtem bele dadogva. Féltem, hogy mit fog szólni.
-De hát az jó, nem?-gondolom furcsállta, hogy akkor mi volt ez a balhé..
-De én belelöktem a vízbe és ezért nem történt meg..és aztán azt hittem, hogy azt mondja, hogy szeret de nem..csak annyit mondott, hogy "mindegy" és szarul esett...Bevallom, azt vártam, hogy elmondja azt amit érez..
-Ááá..így már világos...Beszéljétek meg a dolgot. Ha le akart smárolni akkor tuti szeret!-kacsintott rám Riker. Imádom ezt a srácot, mindig fel tud vidítani.
-Igazad van! Megyek és beszélek vele!-fel is álltam a helyemről és elindultam Ross szobája felé. Az ajtónál megtorpantam, elbizonytalanodtam. Kopogjak vagy ne? Még át se gondoltam, de a kezem önálló életet élt, és bekopogtam. Hallottam, ahogy azt mondja "gyere" , és ezután kinyitottam az ajtót.
-Szia..-köszöntem, miközben lehajtottam a fejem.
-Szia! Viki, én sajnálom...Nem akartam veled kiabálni.
-Nem..Én sajnálom...Csak tudod...amit a medencénél mondtál...-nem tudtam tovább mondani. Hogyan mondjam el neki? Ha azt mondom, hogy nem arra számítottam, és rosszul esett a majdnem csókunk után, akkor egyből levágja, hogy mi van...
-Mi van vele?-kérdezte úgy, mintha nem tudná, hogy miről beszélek.
-Azt hittem mást fogsz mondani...
-Én...Nem tudom.-nem tudja? Mit nem lehet ezen tudni? Ha szeret mondja el, ha nem akkor meg hagyjon békén! Ennyi!
-Gondoltam.-ki akartam menni a szobából, de visszarántott.
-Ne menj, várj!
-Mégis miért? Semmi értelme nincs, maradnom!-hangosabban beszéltem a kelleténél, de most ez érdekelt legkevésbé. Nem szólt egy szót se, csak lehajtotta fejét.-Ma azt hittem, hogy más vagy, de tévedtem. Ugyan olyan vagy, mint a többi sztár. El vagy szállva magadtól, azt hiszed, hogy mindent és mindenkit megkaphatsz! Semmi okom nincs maradni!-folytattam még mindig kiabálva.
-De, a rohadt életbe, én szeretlek!-vágott közbe szintén kiabálva. Szeret. Tényleg szeret!- Érted? Szeretlek...Már az óta, amióta leöntöttelek.-folytatta, de ezúttal, már lágy hangon. Fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Váratlanul ért az infó, de kimondhatatlanul boldog voltam. Azt hiszem, én is elmondom neki...
-Én is szeretlek..-vallottam be bizonytalanul. Már én is lenyugodtam, hiszen végre kimondta. Erre vártam egész nap. Felnéztem rá, arcáról sütött a boldogság, szemei csillogtak a vágytól. Közeledni kezdett, hozzám arcomat két keze közé fogta és megcsókolt. Nyelve bejutásért könyörgött, amit meg is kapott. Lágyan csókolt, benne volt minden érzése.
-Ez sunyi húzás volt, hiszen most már tudod, hogy...-elakadt a szava, mintha félne kimondani valamit.-Mindegy...-folytatta, habár nem ezt vártam.
-Igen, mindegy.-vágtam hozzá zavartan, majd bementem a házba. Szemeim megteltek könnyel, magam sem tudom, miért. De most komolyan, miért sírok?...Még véletlenül se azért, mert azt vártam, hogy azt mondja, szeret...Áhh, dehogy! Csak remélni tudom, hogy senki nem lát meg. Hihetetlen, hogy fél perc alatt hogy meg tud változni az ember hangulata. Éppen mentem volna be a fürdőbe, mikor valaki csuklómon ragadott és visszarántott.
-Most mi a baj?-kérdezte Ross miután felnéztem rá.
-Semmi.-hazudtam a szemébe, de biztos, hogy észrevette a könnyes szemeimet.
-Nem hiszem el...figyelj, nem tudom, hogy mit mondtam, de sajnálom!
-Hagyjuk jó?-nem akartam erről beszélgetni. Nem is tudtam volna mit mondani.
-De ne hagyjuk! Mindig ezt mondod, pedig meg kéne beszélnünk!-szinte már kiabált, ami kicsit megrémisztett.
-Mi értelme lenne?-kiabáltam, most már én is.
-Mi folyik itt?-lépett közbe Riker. Nagyon hálás vagyok neki, amiért közbe szólt. Nem lett volna lelki erőm Rossal vitázni.
-Semmi.-köpte oda flegmán Ross, majd beviharzott egy szobába (gondolom a sajátjába).
-Minden oké?-nézett rám aggódóan Riker.
-Persze...-neki is hazudtam. Nem szeretek ilyenkor a bajaimról beszélni.
-Na gyere, most szépen elmondod, hogy mi történt.-megfogta a kezem, és a szobájába vezetett, majd leültetett az ágyra. A helység tele volt gitárral, ha nem tudnám, hogy zenész, akkor is megmondanám a szobája alapján.-Szóval, hallgatlak!
-M-majdnem...megcsókolt..-kezdtem bele dadogva. Féltem, hogy mit fog szólni.
-De hát az jó, nem?-gondolom furcsállta, hogy akkor mi volt ez a balhé..
-De én belelöktem a vízbe és ezért nem történt meg..és aztán azt hittem, hogy azt mondja, hogy szeret de nem..csak annyit mondott, hogy "mindegy" és szarul esett...Bevallom, azt vártam, hogy elmondja azt amit érez..
-Ááá..így már világos...Beszéljétek meg a dolgot. Ha le akart smárolni akkor tuti szeret!-kacsintott rám Riker. Imádom ezt a srácot, mindig fel tud vidítani.
-Igazad van! Megyek és beszélek vele!-fel is álltam a helyemről és elindultam Ross szobája felé. Az ajtónál megtorpantam, elbizonytalanodtam. Kopogjak vagy ne? Még át se gondoltam, de a kezem önálló életet élt, és bekopogtam. Hallottam, ahogy azt mondja "gyere" , és ezután kinyitottam az ajtót.
-Szia..-köszöntem, miközben lehajtottam a fejem.
-Szia! Viki, én sajnálom...Nem akartam veled kiabálni.
-Nem..Én sajnálom...Csak tudod...amit a medencénél mondtál...-nem tudtam tovább mondani. Hogyan mondjam el neki? Ha azt mondom, hogy nem arra számítottam, és rosszul esett a majdnem csókunk után, akkor egyből levágja, hogy mi van...
-Mi van vele?-kérdezte úgy, mintha nem tudná, hogy miről beszélek.
-Azt hittem mást fogsz mondani...
-Én...Nem tudom.-nem tudja? Mit nem lehet ezen tudni? Ha szeret mondja el, ha nem akkor meg hagyjon békén! Ennyi!
-Gondoltam.-ki akartam menni a szobából, de visszarántott.
-Ne menj, várj!
-Mégis miért? Semmi értelme nincs, maradnom!-hangosabban beszéltem a kelleténél, de most ez érdekelt legkevésbé. Nem szólt egy szót se, csak lehajtotta fejét.-Ma azt hittem, hogy más vagy, de tévedtem. Ugyan olyan vagy, mint a többi sztár. El vagy szállva magadtól, azt hiszed, hogy mindent és mindenkit megkaphatsz! Semmi okom nincs maradni!-folytattam még mindig kiabálva.
-De, a rohadt életbe, én szeretlek!-vágott közbe szintén kiabálva. Szeret. Tényleg szeret!- Érted? Szeretlek...Már az óta, amióta leöntöttelek.-folytatta, de ezúttal, már lágy hangon. Fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Váratlanul ért az infó, de kimondhatatlanul boldog voltam. Azt hiszem, én is elmondom neki...
-Én is szeretlek..-vallottam be bizonytalanul. Már én is lenyugodtam, hiszen végre kimondta. Erre vártam egész nap. Felnéztem rá, arcáról sütött a boldogság, szemei csillogtak a vágytól. Közeledni kezdett, hozzám arcomat két keze közé fogta és megcsókolt. Nyelve bejutásért könyörgött, amit meg is kapott. Lágyan csókolt, benne volt minden érzése.
Kezei már derekamon pihentek, így még közelebb húzott magához. Ajkai falták enyémet, éreztem, hogy már régóta vár erre. Először meglepődtem, de hamar visszacsókoltam. A levegőhiány sajnos szétválasztott minket, de még mindig szorosan álltunk egymás előtt. Homlokát enyémnek támasztotta és a szemembe nézett.
-Szeretlek.-suttogta alig hallhatóan.
-Én is szeretlek.-én is suttogva mondtam, mintha nem mernénk hangosan kimondani. Megfogta kezem, ujjainkat összekulcsolta és így mentünk ki a szobából a nappaliba.
-Huuha,meg se merem kérdezni, hogy mi történt...-kezdett bele Rocky, de inkább elhallgatott, mert Ross bevetette "gyilkolós" tekintetét.
-Hülyék...-mosolyogva megforgattam a szemem, majd lehuppantam a kanapéra, és Ross is így tett.
-Rossz helyen ülsz.-szólított meg Szöszim. Olyan jó ezt mondani. Viszont nem értettem, hogy mire gondol.
-Mi?-kérdeztem értetlenül, de nem válaszolt, csak az ölébe húzott. Igaza van, itt sokkal jobb.
-Na így már tökéletes.-rám mosolygott, én pedig nyomtam egy gyors puszit szájára.
-Ha ezt fogjátok csinálni, inkább menjetek szobára!-kiáltott a kanapé másik feléről Rocky.
-Haha, megint nagyon vicces voltál. Ja mégse..-szegényt kicsit leoltottam, de nem baj, többet nem is szólt be.
Amikor mindenki csöndbe maradt, én is próbáltam koncentrálni a filmre, ami a tv-ben ment. Nem tudom, hogy mi a címe, de egész jó. Habár a végét nem nagyon értettem, gondolom van második része is. Na mindegy.
-Itt alszol?-kérdezte Ross, ezzel kizökkentve gondolkodásomból.
-Miért, hány óra?-kérdeztem vissza lepődötten.
-Este 9. Jól elment az idő...
-Jézusom! Jó..Írok apunak és itt alszok. De most inkább elmegyek fürödni.
-Rendben.-válaszolt mosolyogva, majd közelebb húzott magához, és kínzó lassúsággal megcsókolt. Egyik keze, derekamról a fenekemre csúsztak és belemarkolt. Ez miatt halkan felsóhajtottam, mire Ő elmosolyodott. Gondolom élvezi, hogy ezt váltja ki belőlem. Végül elengedett, én pedig azonnal a fürdőbe szaladtam. Gyorsan letusoltam, és vettem volna fel a tiszta fehérneműmet, amikor rájöttem, hogy a pizsamámat otthon hagytam. Magamra tekertem a törülközőmet és Ross szobája felé indultam, de út közbe sikeresen neki mentem az említett személynek.
-Hééé, nem kéne így mászkálnod, akárki megláthat...És tudtommal ez a látvány csak nekem van megengedve.
-Igen, tudom csak nem hoztam pizsamát. Adnál egy pólót?-kérdeztem fülig pirulva, mert semmi más nem volt rajtam a törülközőn kívül.
-Persze.-mondta egy perverz vigyorral a száján. Igen, ez jellemző... -Ez jó lesz?-dobott a kezembe egy fekete rövid ujjú felsőt.
-Tökéletes.-mondtam, majd köszönetképp egy cuppanós puszit adtam arcára. Visszamentem a fürdőbe, felöltöztem és rájöttem, hogy ez a póló hatalmas. Majdnem a térdemig ért. Nem baj, nadrágom úgy se volt, szóval jobb is, hogy ilyen nagy. Amint kiléptem az ajtón beleütköztem Rikerbe. Úgy látszik ez a védjegyem lesz.
-Látom dúl a love.-mondta széles vigyorral a képén.-Amúgy jól áll a pólója.
-Köszönöm.-köszöntem meg már én is vigyorogva, majd elindultam Ross szobája felé.
-Védekezzetek legalább!-kiáltott még utánam. Megforgattam a szemeim, felé fordultam majd kiöltöttem rá a nyelvem. Azzal még várni fogunk, nem akarom ilyen könnyen adni magam. Kinyitottam a szoba ajtaját, ahol Ross a telefonját nyomkodta, de amint meglátott eldobta magától és rám figyelt. Alaposan végigmért tekintetével, majd alsó ajkát beharapta.
-Asszem neked adom ezt a pólót. Jól nézel ki benne...Főleg nadrág nélkül.-igazából nekem is megtetszett ez a póló, szóval örültem, hogy ezt mondja...Aztán mondandója második felénél hozta a formáját. Nem is vártam tőle mást. Befeküdtem mellé az ágyba és fejemet mellkasára hajtottam.
-Te tényleg alvással akarod tölteni az estét?-miért Ő mivel? Ja, persze tudom. Na arra még várhat.
-Tudom, mire gondolsz de arra még várnod kell.
-Rendben. Ahogy te szeretnéd.-mondta majd adott egy puszit fejem búbjára. Átöleltem, szorosan odabújtam hozzá, és lehunytam a szemem. Nem lehetett levakarni a mosolyt a számról, annyira boldog voltam.
-Aludj jól Baby!-mi ez a becenév? Nem mintha baj lenne, csak szokatlan..
-Baby?!-kérdeztem csodálkozva.
-Nem tetszik?-kérdezte, majd lebiggyesztette a száját.
-Nem ezt mondtam...
-Akkor jó!-mondta, és most nyakamra adott egy puszit. Isteni érzés volt, nem tagadom. Lecsuktam szemeim, és most nem gondolkoztam, hogy mit kéne csinálni. Ross velem van, és szeret, és most csak ez számít. Boldog vagyok.
-Szeretlek.-suttogta alig hallhatóan.
-Én is szeretlek.-én is suttogva mondtam, mintha nem mernénk hangosan kimondani. Megfogta kezem, ujjainkat összekulcsolta és így mentünk ki a szobából a nappaliba.
-Huuha,meg se merem kérdezni, hogy mi történt...-kezdett bele Rocky, de inkább elhallgatott, mert Ross bevetette "gyilkolós" tekintetét.
-Hülyék...-mosolyogva megforgattam a szemem, majd lehuppantam a kanapéra, és Ross is így tett.
-Rossz helyen ülsz.-szólított meg Szöszim. Olyan jó ezt mondani. Viszont nem értettem, hogy mire gondol.
-Mi?-kérdeztem értetlenül, de nem válaszolt, csak az ölébe húzott. Igaza van, itt sokkal jobb.
-Na így már tökéletes.-rám mosolygott, én pedig nyomtam egy gyors puszit szájára.
-Ha ezt fogjátok csinálni, inkább menjetek szobára!-kiáltott a kanapé másik feléről Rocky.
-Haha, megint nagyon vicces voltál. Ja mégse..-szegényt kicsit leoltottam, de nem baj, többet nem is szólt be.
Amikor mindenki csöndbe maradt, én is próbáltam koncentrálni a filmre, ami a tv-ben ment. Nem tudom, hogy mi a címe, de egész jó. Habár a végét nem nagyon értettem, gondolom van második része is. Na mindegy.
-Itt alszol?-kérdezte Ross, ezzel kizökkentve gondolkodásomból.
-Miért, hány óra?-kérdeztem vissza lepődötten.
-Este 9. Jól elment az idő...
-Jézusom! Jó..Írok apunak és itt alszok. De most inkább elmegyek fürödni.
-Rendben.-válaszolt mosolyogva, majd közelebb húzott magához, és kínzó lassúsággal megcsókolt. Egyik keze, derekamról a fenekemre csúsztak és belemarkolt. Ez miatt halkan felsóhajtottam, mire Ő elmosolyodott. Gondolom élvezi, hogy ezt váltja ki belőlem. Végül elengedett, én pedig azonnal a fürdőbe szaladtam. Gyorsan letusoltam, és vettem volna fel a tiszta fehérneműmet, amikor rájöttem, hogy a pizsamámat otthon hagytam. Magamra tekertem a törülközőmet és Ross szobája felé indultam, de út közbe sikeresen neki mentem az említett személynek.
-Hééé, nem kéne így mászkálnod, akárki megláthat...És tudtommal ez a látvány csak nekem van megengedve.
-Igen, tudom csak nem hoztam pizsamát. Adnál egy pólót?-kérdeztem fülig pirulva, mert semmi más nem volt rajtam a törülközőn kívül.
-Persze.-mondta egy perverz vigyorral a száján. Igen, ez jellemző... -Ez jó lesz?-dobott a kezembe egy fekete rövid ujjú felsőt.
-Tökéletes.-mondtam, majd köszönetképp egy cuppanós puszit adtam arcára. Visszamentem a fürdőbe, felöltöztem és rájöttem, hogy ez a póló hatalmas. Majdnem a térdemig ért. Nem baj, nadrágom úgy se volt, szóval jobb is, hogy ilyen nagy. Amint kiléptem az ajtón beleütköztem Rikerbe. Úgy látszik ez a védjegyem lesz.
-Látom dúl a love.-mondta széles vigyorral a képén.-Amúgy jól áll a pólója.
-Köszönöm.-köszöntem meg már én is vigyorogva, majd elindultam Ross szobája felé.
-Védekezzetek legalább!-kiáltott még utánam. Megforgattam a szemeim, felé fordultam majd kiöltöttem rá a nyelvem. Azzal még várni fogunk, nem akarom ilyen könnyen adni magam. Kinyitottam a szoba ajtaját, ahol Ross a telefonját nyomkodta, de amint meglátott eldobta magától és rám figyelt. Alaposan végigmért tekintetével, majd alsó ajkát beharapta.
-Asszem neked adom ezt a pólót. Jól nézel ki benne...Főleg nadrág nélkül.-igazából nekem is megtetszett ez a póló, szóval örültem, hogy ezt mondja...Aztán mondandója második felénél hozta a formáját. Nem is vártam tőle mást. Befeküdtem mellé az ágyba és fejemet mellkasára hajtottam.
-Te tényleg alvással akarod tölteni az estét?-miért Ő mivel? Ja, persze tudom. Na arra még várhat.
-Tudom, mire gondolsz de arra még várnod kell.
-Rendben. Ahogy te szeretnéd.-mondta majd adott egy puszit fejem búbjára. Átöleltem, szorosan odabújtam hozzá, és lehunytam a szemem. Nem lehetett levakarni a mosolyt a számról, annyira boldog voltam.
-Aludj jól Baby!-mi ez a becenév? Nem mintha baj lenne, csak szokatlan..
-Baby?!-kérdeztem csodálkozva.
-Nem tetszik?-kérdezte, majd lebiggyesztette a száját.
-Nem ezt mondtam...
-Akkor jó!-mondta, és most nyakamra adott egy puszit. Isteni érzés volt, nem tagadom. Lecsuktam szemeim, és most nem gondolkoztam, hogy mit kéne csinálni. Ross velem van, és szeret, és most csak ez számít. Boldog vagyok.
Imádom a blogodat!:) Mikor hozod a kövi részt?❤
VálaszTörlésKöszi!:)❤ Holnapra fent lesz, ígérem, csak nagyon el vagyok havazva...:)
Törlés