5.rész

Sziasztok! Sok pozitív visszajelzést kaptam, aminek nagyon örülök.:) Ennek a résznek a felét Ross szemszögéből írtam, így több mindent megtudtok vele kapcsolatban.:) Nem is akarok regényeket írni, remélem nektek is tetszeni fog:) Jó olvasást!:) Ja és iratkozzatok fel, és komizzatok!!:)
Jól betakaróztam (hiába volt meleg) és lecsuktam szemeim. Egész végig csak Rossra gondoltam. Na meg Loganre. Remélem jó barátok leszünk. Hiszen Magyarországon az utóbbi néhány évben egy barátom se volt. De nem is agyaltam tovább, inkább hagytam, hogy elaludjak.

*Ross szemszöge*

Amióta megismertem Vikit, teljesen más vagyok. Furcsa érzést érzek a gyomromba, amikor a közelben van, magaménak akarom tudni. Lehet, hogy őrült vagyok, de azt hiszem beleszerettem. Hihetetlen, hiszen csak pár napja ismerem. Csodás volt mellette aludni, de reggel inkább leléptem, mert végül is az apjával dolgozunk együtt. Nem akarom, hogy balhé legyen. Forgatáson is csak rá tudtam gondolni. Apropó, forgatás. Nagyon furcsán viselkedett. Mintha kerülne, vagy ilyesmi. Mi baja lehet? Hiszen este még együtt aludtunk...Nem értem  nőket. Mindegy, úgy döntöttem, hogy inkább Hannával foglalkozok. Igazából egyáltalán nem tetszik, főleg a személyisége. Hosszú távon elviselhetetlen. Talán egy kicsit féltékennyé akartam tenni Vikit. Na jó, igazából ez volt a célom. Nem tudom, hogy sikerült-e, de hamar el is ment. Elég zaklatottnak tűnt..Remélem nem miattam. Azt nem bírnám elviselni. Riker kérdezgetett forgatás után, hogy miért csinálom ezt Vikivel. Tudom, hogy a bátyám, de semmi köze nincs ahhoz, hogy mit miért csinálok. Viszont ha ilyeneket kérdezget, akkor talán sikerült féltékennyé tennem Vikit, ami azt jelenti, hogy talán érez valamit irántam. Talán van nála esélyem. El kéne mennem hozzá...Beszélnem kell vele..Áh majd inkább holnap, már elég késő van. Elköszöntünk mindenkitől, majd a srácokkal hazamentünk. Mindenki elment a szobájába, csak Riker és én mentünk a nappaliba. Bekapcsoltuk a tv-t és bámulni kezdtük. Megmondom őszintén, nem nagyon érdekelt a film.

-Riker...Én azt hiszem, szeretem Vikit..-törtem meg a csendet.

-Akkor jó lenne, ha nem játszanál az érzéseivel.-válaszolt idegesen. Valahogy nem ezt a reakciót vártam volna. Na mindegy.

-Woow..Nem erre számítottam. Mégis mit jelentsen ez?

-Tudod, ez alatt a pár nap alatt nagyon jóba lettem vele, és nem szeretném, ha átvernéd. Az öcsém vagy, és persze örülök, hogy szerelmes vagy, de Ő meg a barátom, és féltem. Remélem megérted. És Viki...-elhallgatott, mintha nem mondhatna el valamit. Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok.

-Mi van vele?

-A lelkemre kötötte, hogy ne mondjam ezt el senkinek, mert ez neki bonyolult, de szeret téged.

-Komolyan mondod?-istenem...Szeret? Ez...ez fantasztikus! Életembe nem voltam még ennyire boldog. Óó, bárcsak itt lenne most. De várjunk csak...-Várj...Hogy érted azt, hogy bonyolult neki?

-Először nem igazán bírt téged..és most enyhén fogalmaztam, de aztán ahogy jobban megismert, beléd szeretett. És ez azért bonyolult, mert tudja, hogy milyen vagy, és fél, hogy csak kihasználod vagy átvered.-magyarázta Riker.

-Tudja, hogy...milyen vagyok?!-honnan tudhatná? Hiszen csak pár napja ismer, és nem értem mire gondol.

-Minden lánnyal kikezdesz...És lássuk be, ez igaz. Hiszen amikor először találkoztunk vele, akkor te nem voltál ott egy randi miatt, vagy mi.

-Jajj istenem....El se mentem arra a randira, pont miatta. Aznap találkoztam vele először, és tudtam, hogy kell nekem. És lehet, hogy ilyen voltam, de vele komolyan gondolom a dolgokat. Ő más...Nem olyan mint a többi lány.-Erre már nem tudott mit mondani, csak bámulta tovább a képernyőt. Végül én is annyiban hagytam a dolgot és elmentem fürödni, fogat mostam és bebújtam az ágyba. Az agyam legalább 1 óráig kattogott, természetesen Vikin. Szeret...Kimondhatatlanul boldog vagyok. Be kell neki bizonyítanom, hogy én tényleg szeretem Őt, és nem verném át. Sose voltam még ennyire szerelmes. Igen, mert az vagyok. Szeretem.

*Reggel*

Kivételesen most nem undorral álltam neki a napnak. Boldog voltam, hiszen megtudtam, hogy életem szerelme ugyan úgy szeret engem, mint én Őt. Gyorsan kikászálódtam az ágyból, és elvégeztem a szokásos reggeli tevékenységeket: reggeli, fogmosás, még le is zuhanyoztam, majd felvettem egy elfogadható ruhát. Este eldöntöttem, hogy ma elmegyek Vikihez. Muszáj vele beszélnem, nem akarom, minél későbbre hagyni, mert akkor már lehet, hogy késő lenne. Ránéztem az órára és egy "kicsit" ledöbbentem. Már délután 1 óra van. Pedig azt hittem, hogy sikerült 8 órakor felkelnem. Hát ez nem jött be. 

-Elmentem Vikihez, majd jövök.-kiáltottam a srácoknak, majd egy "oké" hangzott el kórusban. Próbáltam minél gyorsabban lépkedni, szinte már futottam. Nem is tudtam, hogy mit mondjak neki...Nem akarom túl nyálasra se, de bunkó paraszt se akarok lenni. Mindegy, majd valahogy csak elmondom. Mire odaértem a házhoz délután 1:43 volt. Odaléptem a ház ajtajához és kopogtam, pontosabban csak akartam volna, mert abban a szent pillanatban kinyílt az ajtó. Viki állt előttem, kicsit rémülten. Mindig csinos, de most még különösen az volt. 

-Én..épp most akartam kopogni..-kezdtem bele dadogva, de nem válaszolt.-De...ööm...Bocsi, készülsz valahová?

-Igen. Egy barátommal találkozom és késésben vagyok.-milyen barátjával? Ez nem lehet igaz...Tuti valami "jó pasi" ahogy a lányok mondanák. Na jó, azt hiszem, hogy rám jött valami féltékenységi roham. 

-Milyen...barátoddal?...

-Semmi közöd hozzá!-vágta hozzám idegesen. Most mi a baja? Ha szeret, akkor miért viselkedik így? Nem értem a nőket, bonyolult teremtések.-Menj inkább Hannácskához.-folytatta tovább.

-Óóó..Tudod...Nekem nem tetszik Hanna. Sőt, igazából elviselhetetlen, egy ribanc.-szóval ezért ilyen. Lehet, hogy rosszul esett neki, hogy az este után Hannával voltam? Igen, biztosan ez lesz a baja.-Ne haragudj, csak....Mindegy.-meg akartam neki, mondani, hogy csak féltékennyé akartam tenni, de inkább nem. Hiszen egy fiúval találkozik, biztosan túl van rajtam. 

-Ahogy mondod. Mindegy! De mondtam már, hogy késésben vagyok, szia.-le akar rázni. Biztos vagyok benne. De nem adom fel. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet. Követni fogom Vikit, hogy kivel találkozik. Lehet, hogy most azt gondoljátok, hogy egy beteg állat vagyok de nem tehetek róla. Szörnyen féltékeny vagyok, hogy valaki mással találkozgat. Mikor már eltűnt az utcából utána indultam, de óvatosan, nehogy észre vegyen. A strandra ment, a vízi mentősöknek kitett bódéhoz. Miért megy oda? Kérdésemre hamar választ is kaptam: ott állt egy magas, sötét hajú hapsi. Talán 1-2 évvel lehet idősebb Vikinél. Öleléssel köszöntek..Mi?! Ezt nem hiszem el...Nagyon erőlködtem, hogy ne menjek oda a baromhoz és beverjek neki egyet. Mondjuk senki nem értette volna a reakciómat, hiszen Rikerön kívül senki sem tudja, hogy mit érzek. És Viki nem az enyém (sajnos), szóval nem tehetem meg. Úgy döntöttem, hogy inkább nem nézem őket, mert egyre csak nőtt bennem a düh és persze a féltékenységem is fokozódott. Velem kéne randiznia, nem pedig ezzel az alakkal. Inkább haza megyek...

*Viki szemszöge*

Este átgondoltam mindent. Jobb lesz nekem Ross nélkül. Szeretem, de csak összetörné a szívem. Hiszen nem is vagyunk együtt, de már most megbántott. Ezért bunkóztam vele az ajtónkban. Nem akarom, hogy az életem részese legyen...Épp elég az, hogy apu miatt látom. De mindegy, inkább a Logannel való találkámra koncentrálok. Kicsit csinosabb ruhát vettem fel, a szokásosnál. Most az egyszer meg vagyok elégedve magammal. Nagyon nehezen tudtam elindulni, mert Ross utamat állta, de végül sikerült leráznom. Hamar oda is értem a megbeszélt helyre, ahol Logan már várt.

-Szia Logan.-köszöntem mosolyogva. Ez a mosoly most őszinte volt, hiszen örülök, hogy újra találkozunk.

-Szia!-mondta, majd magához húzott és megölelt. Először meglepődtem, hiszen még csak egy napja ismerem, de hamar visszaöleltem.
-Ééés mit terveztél mára?-kezdtem el kíváncsiskodni miután kibújtam ölelő karjai közül.
-Miket láttál eddig a városban?
-A vidámparkban voltam...És ennyi.-nevettem fel az utolsó mondatnál. Mondjuk ez szerintem normális, hiszen alig egy hete költöztem ide.
-Húú az jó hely, de van jobb is. Jó..akkor megnézzük a Walk of Fame "csillagrendszerét", tudod ahol a sztárok csillagjai vannak a járdába, és elmegyünk Beverly Hillsbe, mert ott rengeteg minden van.
-Ez meddig fog tartani? Csak mert 7-kor Rydellel találkozok....-lehet, hogy nem kellett volna elmondanom, hogy az R5 egyik tagjával találkozom, és igazából a többi taggal is jó viszonyban vagyok. Ross persze kivétel...Ő bonyolult.
-Rydel? Az R5-os Rydel?-hát igen, hamar rájött.
-Igen...Miért?
-Nagy rajongójuk vagyok. Te honnan ismered őket?-elmondjam, vagy ne? Ááh elmondom, egyszer úgy is elmondtam volna.
-Apukám a Hollywood Records igazgatója és ő forgatja a klippjeiket. És nagyon jóba lettem velük, különösen Rikerrel...Rossal annyira nem.-nem akartam elmondani neki a teljes igazságot, hogy halálosan belezúgtam, de megbántott, és biztos, hogy még egy párszor megcsinálja.
-Pedig belőled kinézném, hogy először Rossal "haverkodsz" össze.-mutatott nyuszifüleket a levegőbe.
-Nem bírom a stílusát.-vágtam rá egyszerűen.
-Pedig minden lány érte van oda. És tuti lenne nála esélyed, mert...-nem bírom ezt hallgatni.
-Hanyagoljuk ezt a témát.-vágtam közbe, mert nincs kedvem még vele is Rossról beszélni.-Inkább induljunk el.-nem válaszolt, csak mutatta az utat, hogy merre kell menni. A kocsijához mentünk, beültünk és elindultunk ahhoz a csillagos micsodához. Egész úton beszélgettünk, egészen addig, amíg megszólalt a kedvenc számom a rádióban, R5-Pass Me By. Utoljára akkor hallottam, amikor anya vitt ki a reptérre. Most is max hangerőre tekertem és hangosan énekelni kezdtem.
-Like damn, you could be the one that could mess me up......-azt vettem észre, hogy Logan is csatlakozik. Az egész számot végig énekeltük.
-Hát ez jó volt!-nevettem fel, és ő is így tett.
-Igen, habár egyikünknek sincs jó hangja.-mondta még mindig nevetve.
-Ebben igazad van.
-Ahogy minden másban is.-rám kacsintott és folytatta.-Na de megérkeztünk, figyelj hátha találsz parkolót.-így is tettem, és pár perc múlva meg is találtam a tökéletes helyet. Leparkoltunk, majd kiszálltunk és beszívtam a friss levegőt. Megvártam még Logan is kiszáll, hiszen én nem ismerem Los Angelest és semmi kedvem eltévedni. Végül átmentünk az úttesten, talán 10 percig sétálhattunk és már ott is voltunk. Nagyon szép volt ez a csillagos út. Rengeteg híresség csillagját láttuk, azt hittem, hogy kevesebb lesz. A kedvenc színészeim csillagával még képet is csináltam. Fél óráig nézegettük a ezeket, aztán körülnéztünk arra felé. Nagyon éhes voltam már, ezért hálás voltam Logannek, amikor egy étterem felé vettük az irányt. Csirkefalatokat kértem, erdei gyümölcsös öntettel és rizzsel, Logan pedig csak egy sima rántott halat, sült krumplival.
-Örülök, hogy bejöttünk ide, már nagyon éhes voltam.-törtem meg a csendet, miközben vártunk az ételükre.
-Szólhattál volna, és akkor előbb bejöttünk volna.
-De csak nemrég lettem ilyen éhes..Na jó igazából ha tehetném, egész nap csak ennék.-erre a mondatra mindkettőnkből kitört a nevetés, de abba kellett hagyni, mivel kihozták az ételt.
-Hmm, ez nagyon finom.-mondtam teli szájjal. Mit ne mondjak, elég gusztusos lehet, hogy egy nő teli szájjal próbál beszélni. Ő nem válaszolt, nyilván nem akarta azt csinálni, amit én.
Nagyon hamar elpusztítottuk mindketten a rendelt ételünket, Logan fizetett, mert nálam nem volt pénz, majd elindultunk a kocsihoz.
-Jó..4:15 van, szóval még van egy csomó időnk. Akkor elmegyünk Beverly Hillsbe.-vázolta fel a további programot. Válaszom egy bólintás volt, és beültem a kocsiba. Nem kellett sokat autókázni, hála isten és ott is voltunk.
-Igazából ez egy városrész. De a legklasszabb a világon.-mosolyodott el mondandója közben.
-Elhiszem.-nem tudtam mást mondani, mert csak bámultam. Tényleg csodálatos városrész. Habár nagyobbnak képzeltem, de így is fantasztikus. Végig néztünk minden utcát és házat. Rengeteg minden van itt, nem is értem, hogy eddig miért nem látogattam el ide. Talán lefoglalt Ross és az érzéseim helyrerakása.
1 órát voltunk itt, és indultunk vissza a kocsihoz. Még csak most tűnt fel, hogy Logannek egy gyönyörű BMW X5-ös autója van, az álomkocsim. Ráadásul fekete, belül krémszínű bőrüléssel. Imádom.
A hazafele vezető út csendesen telt, de nem nevezném kínos csöndnek, inkább megnyugtató. Ő az útra koncentrált, én pedig nézegettem ki az ablakon, és csodáltam Los Angeles utcáit. Gyönyörű város, nem bántam meg, hogy ide költöztem. Ráadásul 2 hónap múlva kezdődik az egyetem. Bevallom, már nagyon várom, de azért furcsa lesz újra korán kelni. Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy már otthon vagyunk. Viszonylag hamar hazaértünk...Na jó igazából 45 perc volt kb...
-Köszönöm ezt a napot, nagyon jól éreztem magam. És már nagyjából ismerem a várost is.-mosolyogtam Loganre.
-Örülök, hogy eljöttél.
-Én is...Viszont most megyek, mert hamarosan találkozok Rydellel. Majd hívlak valamikor, szia.-elköszöntem, majd egy puszit nyomtam arcára. Kiszálltam a kocsiból, és be is mentem a házba, ugyanis szinte az ajtó előtt állt meg. Gyorsan a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Lezuhanyoztam, gondoltam felveszek egy csinosabb szoknyát, de semmiképp nem feszülőset. Kifésültem hajam, raktam arcomra egy kis sminket, de nem vittem túlzásba. Esküszöm olyan vagyok, mint aki valami randira készül, pedig szó sincs róla. Már csak egy fiú hiányozna az életemből, persze.....
Mikor elkészültem, elindultam de most nem kiabáltam bele az óriási lakásba, hiszen apa megint nincs otthon. Nagyon sokat dolgozik....
Odaértem a megbeszélt helyre, azaz a strand bejáratához, de sehol sem láttam Rydelt. Oké, hogy ő is lány, de én se szoktam elkésni sehonnan. Már legalább 10 perce várok, amikor 2 kar fonódott a derekamra. Összerezzentem, hiszen nagyon megijedtem. Megfordultam és egy nem várt személlyel találtam szemben magam.
-Ross. Te mit keresel itt? Rydellel lenne találkozóm.-mondtam neki flegmán, hátha sikerül elérnem, hogy elmenjen.
-Neked is szia! El kell mondanom valamit...
-Ross, nem vagyok rád kíváncsi! Menj Hannácskához, biztos hiányol.-szakítottam félbe mondandóját. Lehet, hogy kicsit övön aluli volt, hogy megint Hannával jövök, de nem érdekelt.
-Istenem, befejeznéd már a bunkózást? A többiekkel rendes vagy, velem meg egyszer flegmázol, egyszer meg mellettem alszol. Rohadtul nem értelek.-szinte már kiabált, amitől ismét összerezzentem. Nem szoktam meg tőle ezt.
-Jó tök mindegy, hagyjuk!
-Viki ne hagyjuk, mert én......-próbálta befejezni, de valaki közbeszólt.
-Sziasztok!-köszönt vigyorogva Rydel.-Ááá szóval Ross is jön moziba.
-Szia, nem, Ő nem jön!-vágtam rá egyből, mert nem akartam, hogy egész végig az Ő fejét keljen néznem. Ránéztem Rossra és láttam a csalódottságot az arcán. Nagyon nem szeretem, ha valaki miattam szomorú, vagy ilyesmi. Ne törődj vele Viki. Megbántott, szóval így kvittek vagytok.
-Rendben, akkor gyere Viki, különben lekéssük a mozit.-parancsolt rám Rydel, majd el is indult. Nem válaszoltam, csak követtem. Utoljára, még hátranéztem Rossra, aki a falba verte az öklét. Miért csinálja ezt? Nem is tudom, hogy miért nem akartam, hogy elmondja amit akar. Igazság szerint, még érdekelt is volna, főleg, hogy most így viseli az egész dolgot. Mindegy, talán jobb lesz így mindkettőnknek.
-Na meg is érkeztünk. Voltál már itt?-zökkentett ki gondolkozásomból Rydel.
-Ömm, nem...Még soha.-válaszoltam kissé zavartan.
-Mondjuk nem csodálkozom, hiszen nem rég vagy csak itt. Figyelj, én megveszem a jegyeket, te addig a kajákat intézd el!-engedelmeskedtem parancsának és beálltam a sorba. Vettem két nagy popcornt és két közepes kólát. Remélem elég lesz...Lehet, hogy még kéne vennem valami gumicukrot. Áhh, nem, max kijövök majd érte. Közben Rydel megvette a jegyeket, valami csajos filmet nézünk.
-Ennyi kaja elég lesz?
-Nem biztos.-válaszolt röhögve, majd folytatta.-Szerintem ez már a reklámok alatt el fog fogyni.-erre ár nekem is nevetnem kell. Végre társat leltem az evés művészetében.
-Szerintem is, de nem baj. Inkább menjünk be a terembe.-adtam javaslatot, és el is indultunk a 3-as terem felé. Itt sokkal szebb volt a moziterem, mint Magyarországon. Jó, mondjuk itt minden szebb, és modernebb, de nem vártam mást.
Le is ültünk a helyünkre, ami szerencsére az utolsó sorban volt. Szeretek utolsó sorban ülni, mert itt senki nem rugdalja szét az ülésem. Elindult a film, pontosabban csak a reklámok. Rydelnek nem volt igaza, a popcornnak csak a fele fogyott el, szóval a filmre is marad. Megmondom őszintén, nem nagyon volt kedvem eljönni, de nem akartam megbántani Rydelt. És igazából jobb tevékenység, mint otthon ülni és sajnáltatni magam. No meg persze, így jobban megismerem Rydelt. Nem is figyeltem a filmre, inkább csak ilyen hülyeségeken agyaltam, de annyira belemerültem, hogy észre se vettem, hogy vége van a másfél órás mozinak.
-Nekem nagyon tetszett. Te mit gondolsz?-nem akartam neki azt mondani, hogy egyáltalán nem figyeltem a filmre, ezért inkább kitaláltam valamit.
-Szerintem is jó volt. Máskor is eljöhetünk mozizni.-próbáltam nem a filmről beszélni, nehogy rájöjjön, hogy nem érdekelt az egész.
-Rendben...Te figyelj...Mi volt ez a balhé Rossal?-ezt nem hiszem el. Szóval hallott belőle részleteket. A fenébe!
-Milyen balhé? Nem volt semmi balhé, nem tudom, miről beszélsz.-válaszoltam idegesen.
-Ahha persze. Ezt próbáld meg másnak beetetni! Hallottam is egy részét, és mindketten eléggé feldúltnak látszottatok. Ja meg ne hidd azt, hogy Ross nem szokott nekem mesélni. Miért vagy vele ilyen?
-Rydel....Ez bonyolult.-nem akartam neki elmondani az igazságot. Elég ha Riker tudja a családjából.
-Semmi sem bonyolult Viki. Ross nagyon igyekszik, hogy megkedveld, de te ezt észre sem veszed.-vágta hozzám, kicsit hangosabban a kelleténél.
-Nem halad jó úton...Ha nem Hannácska seggébe lett volna forgatáson, akkor minden rendben lenne.-csúszott ki a számon, az amivel most valószínűleg elárultam magam.
-Egyáltalán nem kedveli Hannát. Várj...Neked tetszik Ross?-most erre mit mondjak? Már nem hazudhatok neki...
-Hát...
-Szóval igen, úristen! Ez fantasztikus!-vágott közbe.
-Miért olyan fantasztikus? Esélyem sincs nála, és nem is vagyunk együtt, de már megbántott.-tényleg nem értem, hogy miért olyan jó ez. Senkinek se jó, ha mindig csak megbántják.
-Ezt nem mondhatnám el....De Rossnak is tetszel...És akkor még enyhén fogalmaztam. Igazából teljesen beléd zúgott.-ez most lesokkolt. Szeret? Akkor lehet, hogy ezt akarta elmondani...Én meg nem hagytam neki. Mekkora hülye vagyok! Megint...
-M-mi?-dadogtam össze-vissza. Nem tudtam mást kinyögni, nagyon meglepődtem.
-Jól hallottad. Szeret téged, és szarul esik neki, hogy így viselkedsz vele. Adj neki egy esélyt...-nem tudom mit mondjak. Ross az öccse, még jó, hogy az ő pártján áll. De talán igaza van, lehet, hogy túl bunkó vagyok vele.
-Talán igazad van...
-Nem talán, biztos!-vágta rá nevetve. Hát ez jellemző. Viszont most tényleg igaza van.
-Na jó, inkább menjünk haza.-egyetértően bólintott, és elindultunk. Nem kellett olyan sokat sétálni, és már otthon is voltunk. Pontosabban csak én, rá még egy fél órás séta várt. Elköszöntem tőle egy öleléssel, és bementem a lakásba. Hangokat hallottam, apa biztos itthon van már.
-Szia apa!-kiabáltam bele a semmibe.
-Szia! Jól érezted magad?-jött ki a nappaliból apa.
-Igen, Logannel találkoztam, utána pedig Rydellel. Jó volt.-mosolyogtam rá.
-Ennek örülök...Na meg annak is, hogy ilyen jól kijössz a bandával.-fogalmam sincs, hogy erre mit mondjak, inkább csak mosolyogtam.
-Na én felmegyek, fürdök meg ilyenek és alszok, mert hulla vagyok.-mondtam egy ásítás közepette.
-Rendben, jó éjszakát.
-Neked is!-felmentem a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Összeszedtem a fürdéshez való kellékeket, meg a pizsamámat, és már indultam a saját fürdőszobám felé, amikor megszólalt a telefonom. Riker az. El is húztam a zöld ikont, és a fülemhez tettem a telefont.
-Szia Riker.-köszöntem bele kissé álmos hangon.
-Látom te se vagy toppon. Na mindegy, holnap átjössz grillezni?-kérdezte köszönés nélkül.
-Igen, szívesen. Hányra menjek?
-Legyen mondjuk dél...és ha lehet éhesen gyere.-nevetett fel mondandója közben.
-Rendben, viszont én fürödni készültem, szóval szia!-nem vártam meg a választ, egyből bontottam a vonalat. Újra elindultam a fürdő felé, és most sikeresen be is értem. Levettem ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Isteni érzés volt, ahogy a forró vízcseppek végigszántanak testemen. Nagyon sokáig áztattam magam, de nem érdekelt.
Miután már fél órája álltam a zuhany alatt, úgy gondoltam, hogy elég lesz. Elzártam a csapot, megtörölköztem és felvettem pizsamámat. Egyből az ágyam felé vettem az irányt, rá is ugrottam majd betakargattam magam. Alig várom a holnapi grillezést. Jézusom! Nem is tudom, hogy pontosan hol laknak. Mindegy, majd reggel felhívom Rikert. Ezek voltak az utolsó gondolataim, majd elnyomott az álom.