4.rész

Sziasztok! Próbálok valami rendszerességet kialakítani, hogy mikor hozom a részeket...több, kevesebb sikerrel.:D Nagyon örülök a sok oldalmegjelenítésnek, de tényleg, nagyon boldog vagyok!:)Megjelenik egy új szereplő, akit egy barátomról mintáztam, és a lelkemre kötötte, hogy ezt írjam ide.:D Sokat agyaltam ezen a részen, de végül kész lett. Ne feledjetek el komizni, és iratkozzatok fel!:)

Remélem tetszeni fog, jó olvasást!:)

-Szép álmokat Baba!-mondta,majd egy puszit nyomott fejem búbjára. Nem válaszoltam rá, csak mosolyogtam, és szorosan megöleltem. Így aludtunk el, szorosan ölelve egymást. Hihetetlen. Még sose éreztem ehhez hasonlót. Szeretem.

*Reggel*

Reggel hunyorogva nyitom ki a szemem, rájöttem, hogy este nem húztam be a függönyt. Este..Jézusom! Vele aludtam. De..Akkor hol van most? Itt hagyott. Hát persze. Úgy tudtam! Nem is tudom, hogy miért gondoltam, hogy szeret, pedig azt hittem. Este úgy viselkedett, mintha érezne irántam valamit. De ezek szerint tévedtem.. Hiszen én csak egy átlagos lány vagyok. Semmi különleges nincs bennem. Persze most anya és apa mást állítanának, de nekik kötelező azt mondani, hogy szép vagyok és különleges. Hiszen a szüleim. Várjunk csak! Ma apuval leszek egész nap. Bevallom, már várom, hiszen amíg Magyarországon voltam, nem sokat voltunk együtt. Fogalmam sincs, hogy mit tervezett, de remélem nem múzeumba akar vinni. Ott halálra unnám magam. Valami izgit akarok csinálni, legalább addig se gondolnék a Szöszire. Habár magamat ismerve minden második gondolatom róla fog szólni. Lehet, hogy el kéne mondanom apunak. Úgy talán könnyebb lenne. Áhh nem, úgy se értené, hiszen ez olyan lány dolog. Na jó, ki kellene kelnem az ágyból. Biztos kész van már a reggeli. Fel is keltem és lementem a konyhába, ahol apu már sürgölődött.

-Jó reggelt!-köszöntem kissé kómás hangon.

-Neked is! Na szóval..Úgy volt, hogy ma szabad vagyok-kezdett bele, de nem hangzik valami jól- de a srácoknak csak ma jó a klippforgatás. Deee én lebeszéltem velük, hogy csak délután 3-tól kezdünk forgatni. Szóval én arra gondoltam, hogy elviszlek a vidámparkba, gondolom még nem voltál ott.

-Ööm, rendben. Úgy is valami izgiset akartam csinálni. És hiába vagyok 18, még mindig imádom a vidámparkokat.-feleltem vigyorogva, akár egy 5 éves.

-Na ennek örülök. Ja és Riker volt itt korábban. Téged keresett, de nem akartalak felkelteni, ahogy ő se. Azt üzeni, hogy feltétlenül el kell jönnöd a forgatásra. És itt hagyta neked a telefonszámát.-nézett kicsit rosszallóan, majd folytatta-Esetleg...Van valami köztetek?-a kérdés hallatán hangos nevetésbe törtem ki. Jó persze helyes meg aranyos, de nem tekintettem rá ÚGY.

-Dehogy is! Csak nagyon jó barátom lett. Mindent elmondhatok neki.

-Tudod...nekem is mindent elmondhatsz. Lehet, hogy azt gondolod, hogy nem érteném a lány gondjaidat, de azért egy próbát megérne.-nagyon jól esett az, amit mondott. Elmondom neki. Igen...Egyszer úgy is megtudná.

-Hát..akkor most elmondok valamit..de nagyon hülyén érzem magam emiatt.-kezdtem bele kicsit zavartan.

-Mondd csak!

-Huu..tudod amikor elmentem körülnézni a városba, találkoztam Rossal. Vagyis először nem tudtam, hogy Ő az. Nekem jött, én pedig elestem. De én ugye nem nagyon bírtam Őt. De aztán jobban megismertem..És sikeresen belezúgtam. Tegnap este itt aludt, velem, de ne aggódj nem történt semmi.-erre a mondatra elmosolyodott.- És reggel már nem volt mellettem..És most szörnyen érzem magam. Nem tudom, hogy miért gondoltam, hogy szerethet engem. Hiszen Ő híres...És rosszfiús..-végül elhallgattam és vártam apa reakcióját.

-Örülök, hogy elmondtad. Emiatt ne aggódj...Lehet, hogy Ő is ugyan ezt gondolja mint te. Lehet, hogy fél, hogy te csak barátként tekintesz rá...-furcsa volt ezt hallani tőle. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó tanácsokat tud adni.

-Köszönöm!-mondtam neki, majd megöleltem.-Tudod, kicsit fura volt ezeket pont neked elmondani. Ilyeneket a barátokkal szoktam megbeszélni...De mivel a bandán kívül egy sincs...

-Ne aggódj, majd lesznek. Na de edd meg a reggelit és készülj el. Mindjárt indulunk.-mutatott a pulton lévő tányérra. Úgy tettem, ahogy mondta, és negyed óra alatt végeztem is az evéssel, fogmosással, és az öltözéssel is.

-Indulhatunk.-vigyorogtam felé, mire felállt a kanapéról és már indultunk is. Az egész utat végig beszéltük. Nagyon hiányzott már. Fél óra múlva oda is értünk a vidámparkba.

-Uuuu na végre!-kiáltottam fel, mire apa elnevette magát. Gondolom szokatlan neki, hogy egy felnőtt nő (ha nevezhetem magam annak) így örül, a vidámparknak. Kiszálltunk a kocsiból és sietős tempóba indultunk a bejárat felé. 

Már szinte mindenre felültünk, kivéve az óriás hullámvasútra.

-Naaa kérlek ülj fel velem. Egyedül nem olyan jó..-vetettem be a "kölyökkutya" nézésemet, ami általában hatásos volt.

-Rendben..-sóhajtott egy nagyot.-Nem lehet nemet mondani a kék szemeidnek.

-Tudooom.-mosolyogtam, majd beálltunk a hullámvasút sorjába. Elég hosszú volt. Végül sorra kerültünk, és beültünk a "kocsinkba".

-Óóó hogy miért nem lehet már kiszállni?!-panaszkodott apa, mire egy szemforgatás volt a válaszom. Elindultunk, végre! A hullámvasút elindult felfele. Ott volt a legnagyobb lejtő és én teljes erőmből kapaszkodtam, ahogy apa is. 

-ÁÁáááááááááááá!-hallatszott mindenki szájából a kiáltás, amikor megindult a legnagyobb lejtőn a hullámvasút.

Pár perc múlva megállt a játék, így ki kellett szállni. Nagyon jól éreztem magamat apuval. Nem is gondoltam Rossra egész nap. Eddig..Pedig már azt hittem, hogy kibírják a gondolataim nélküle. Mondjuk nem tudom, hogy hogyan gondoltam, hiszen forgatásra is megyek, és Ő is ott lesz...Nyilván.

*Délután*
Odaértünk a forgatás helyére. Egy tó mellett volt. Hát igen az én ötletem volt. Képzeletben adtam magamnak egy vállveregetést és megkerestem a többieket.
-Viki! Szia.-kiabált rám Riker.
-Szia Riker!- mondtam komoran, és egyből levágta, hogy valami nem stimmel.
-Na mi ez a nagy búskomorság? Már megint az öcsém csinált valamit? Beszéljek az idióta fejével?-erre csak elmosolyodtam, majd megráztam a fejem.-Na de tényleg, mi van?
-Igazából csak annyi, hogy tegnap este nagyon jó volt. Mellettem aludt, de reggel nem volt ott...És sehol nem találtam már. Nem tudom, hogy miért hittem azt, hogy szeret..-többet nem bírtam mondani, csak sírtam és átöleltem Rikert.
-Shhh, nyugi! Nem éri meg miatta sírni. Beszélek a fejével.
-Ne, kérlek. Már csak az kéne, hogy megtudja, hogy szeretem. Igazából túl kéne tennem magam rajta.-kérleltem szipogva.
-Nem ígérem, hogy nem beszélek vele...
Erre már nem tudtam semmit mondani, csak szorosabban öleltem. Örülök, hogy mindig számíthatok rá.
-Na megyek mert már várnak rám. Megleszel egyedül?
-Persze, menj csak.-erőltettem mosolyt az arcomra, ő is elmosolyodott, majd sarkon fordult és odament a testvéreihez.
Csak meg leszek valahogy. Vagy nem. Na nem baj, max kerülök mindenkit, hogy ne vegyék észre, hogy nincs minden rendben.
Kezdtem egész jól lenni, de aztán megláttam Rosst. Egy lánnyal volt. Hosszú barna haj, barna szem, szép arc..És még vékony is.
Biztos a barátnője. Remek, így már tuti semmi esélyem nála. Ráadásul egész forgatás alatt vele volt..Átkarolta, megfogta a kezét...Sőt, még a nyakláncát is neki adta. Lehet, hogy ez nem olyan nagy szám, de engem mégis zavart. Főleg, hogy nem is volt megadva, hogy ezt kell csinálnia. Azt csinálta mindenki, amit akart. Ez is az én ötletem volt...Na jó én nem bírom nézni kettőjük turbékolását, inkább elmegyek. Szóltam apának, hogy elmentem, mert "nem érzem jól magam". Persze elhitte és elengedett. Végül a strandon kötöttem ki. Már a nap is ment le, az ég pirosas, narancssárgás színben pompázott. Leültem egy fából készült valamire, ami eredetileg a vízi mentősöknek volt odatéve.
Sokáig csak ültem és bambultam, de ebből a telefonom csörgése kizökkentett. Riker volt az. Nem volt kedvem felvenni, de addig hívogatott volna, amíg fel nem veszem.
-Mit akarsz?-kérdeztem "kissé" flegmán, de nem érdekelt, senkihez nem volt kedvem.
-Nahát, ez aztán a fogadtatás. Hol vagy? Miért mentél el?-bombázott meg egyből kérdéseivel.
-Ne aggódj, nem vesztem el. Nem volt kedvem nézni, ahogy Ross és a barna hajú csaj enyelegnek.
-Jajj biztos Hannára gondolsz. Csak úgy megjegyzem, hogy egy utolsó ribanc. Rossnak valószínűleg elmezavara volt. Majd rákérdezek nála és hívlak.
-Na látod ezzel feldobtad a napomat!-nevettem bele a telefonba.
-Jééé végre nevetsz! Na de most megyek, majd hívlak, szia!
-Szia.-köszöntem el, majd bontottam a vonalat. Szóval elmezavar..Hmm..Jó is lenne. Biztos halálosan beleszeretett Hannába, vagy hogy hívják. Mint én belé. Még most sem értem, hogy hogyan történt.
-Hali!-köszönt egy ismeretlen hang, mire én összerezzentem.
-Jézusom, a frászt hoztad rám!-szidtam le, miközben a mellkasomra tettem egyik kezem. Ránéztem a srácra. Barna haj, zöld szem, izmos testalkat.

-Bocsi, nem akartalak megijeszteni! Leülhetek? Nyugi, nem vagyok egy perverz állat, aki meg akar erőszakolni.

-Látod, ezt jó tudni. Persze, leülhetsz.-feleltem mosolyogva.
-Amúgy Logan vagyok. Nem láttalak még erre. Pedig minden nap erre sétálok.
-Viki vagyok. Pár napja költöztem ide apukámhoz. Minden nap gyedül sétálgatsz?-faggatóztam, hiszen tényleg kíváncsi voltam.
-Nem...Barátnőmmel szoktam erre sétálgatni, de most valami családi ügy miatt lemondta. De igazából megértem.-szóval van barátnője. Gondolhattam volna, hiszen tényleg jól néz ki. De nem zavar, hiszen én mást szeretek, és nem akarok tőle semmit...-És te miért ülsz itt egyedül?
-Ez bonyolult...De erről nem szeretnék beszélni, ha nem baj.
-Nem, dehogy is, majd elmondod ha akarod...-elakadt mondandójába és láttam,hogy gondolkozik valamin.-Nincs kedved holnap találkozni ugyan itt? Mondjuk 2-kor?-tette fel a kérdést teljes magabiztossággal.
-Ööm.. Rendben, benne vagyok.
-Akkor jó, viszont én most megyek. Örülök, hogy megismertelek, szia.-köszönt el, egy édes mosoly kíséretében.
-Szia.-viszonoztam a mosolyt és néztem, ahogy elmegy. Remélem végre találtam egy jó barátot. Rikerön kívül. Tényleg felhívom, hátha beszélt már Rossal. Bepötyögtem a számát, és már hívtam is. A harmadik csöngésre fel is vette.
-Szia!-köszönt vidáman.
-Szia. Beszéltél Vele?
-Igen..Beszéltem.-mondata közbe elnevette magát.
-Mi olyan vicces?
-Hát, tudod...csak féltékennyé akart tenni téged.
-Mi? Ugye csak szórakozol?
-Ilyennel nem viccelődnék. Reggel pedig azért hagyott ott, mert nem akarta, hogy apád meglássa...
-Basszus, milyen hülye vagyok...
-Dehogy is..Csak szerelmes.
-Ez igaz...Beszélnem kell Vele. Muszáj..Vagyis..Nem. Ez a féltékennyé tévős dolog sikeres volt, de nekem nagyon nem jött be.
-Elhiszem..De majd később beszélünk, szia.-már le akarta tenni, de én még mesélni akartam.
-Képzeld találkoztam egy fiúval a parton. Logan a neve és nagyon kedves.-áradoztam neki új barátomról. Már ha pár perces ismertséget barátságnak lehet nevezni.-Holnap találkozom is vele.
-Várj..Akkor mi van Rossal?
-Nyugi..Logannek van barátője, és amúgy se úgy tekintek rá...És tudod, hogy mennyire szeretem Rosst. De ezt majd később megbeszéljük, haza megyek, szia!-köszöntem el,majd bontottam a vonalat. Ross csak féltékennyé akart tenni? Szóval van rá esély, hogy szeret...Talán..Haragszom rá, mert rosszul esett, amikor azzal a lánnyal volt, de hülyén is érzem magam, hiszen miattam csinálta. Ezt nem hiszem el. Olyan hülye vagyok.
Végül elindultam haza, viszonylag hamar meg is érkeztem. Senki nem volt otthon. Apa biztos későn jön haza, mint mindig.
Felmentem a szobámba, előkerestem a pizsamámat meg egy tiszta fehérneműt és elmentem fürödni. Most nem áztattam magam, mert fáradt voltam és aludni akartam. 10 perc után ki is jöttem a zuhany alól, megtörölköztem, felöltöztem és megcéloztam az ágyamat. Jól betakaróztam (hiába volt meleg) és lecsuktam szemeim. Egész végig csak Rossra gondoltam. Na meg Loganre. Remélem jó barátok leszünk. Hiszen Magyarországon az utóbbi néhány évben egy barátom se volt. De nem is agyaltam tovább, inkább hagytam, hogy elaludjak.