3.rész

Sziasztok! Örülök a kommenteknek, és a rengeteg oldalmegjelenítésnek.:) Nagyon boldog vagyok, hogy ennyien olvassák a blogot, és ezért írok.:) Ebben a részben megtudhatjuk, hogy kinek is ment neki Viki. Sok személyen gondolkodtam, hogy ki legyen az, de szerintem jól döntöttem, hogy azt választottam, akit.:D Hosszabb lett szerintem, mint a többi rész, de remélem így is elolvassátok.
Jó olvasást, kommenteljetek és iratkozzatok fel!:)

-Elárulod a neved?-kérdezte mire az édes vigyorból átváltott szívdöglesztőre.
-Viki.-adtam választ kérdésére.
-Az én nevem.........

-.......Ross.

-Tudom.-vágtam rá egyből, de rájöttem, hogy nem kellett volna.
-Tényleg? Csak nem rajongó vagy?-kérdezte vigyorogva

-Nem. Egyáltalán nem vagyok rajongó. Sőt..-elakadtam a mondat közepén, mert nem biztos, hogy el kellene mondani, hogy utálom. Senkinek se esik jól ha a képébe vágják, hogy "Hé te ott, utállak!" .

-Sőt?-ezek szerint feltűnt neki, hogy itt nem akartam abbahagyni. Fenébe!

-Hát nem akartam elmondani, hogy kifejezetten utállak, de te akartad...-hadartam el gyorsan a mondatot, és igyekeztem nem a szemébe nézni. Végül vettem a bátorságot és felnéztem rá. Szemeiből sugárzott a csalódottság, de valahogy még mindig benne volt a boldogság. Hogy lehetséges ez? Istenem...Milyen szép szeme van. Mindjárt össze esek. Valaki kaparjon össze..Várj, mi? Mi ütött belém? Nem dőlhetek be az édes mosolynak, a szép szemeinek....az kisfiús, de mégis férfias arcának...a szőke hajának, ami kicsit a szemébe lóg...Ajj, jó ezeket most ki kell vernem a fejemből! Ő is ugyan olyan, amilyen Márk volt...Márk...Aki összetörte a szívem. Szemeim megteltek könnyel, ezért gyorsan elkaptam a tekintetem a fiúról. Remélem nem vette észre.

-Minden oké?..Csak mert..-kezdte el azt, amitől féltem, de nem engedtem neki befejezni mondandóját.

-Persze, minden oké. Mi baj lenne?!-szakítottam félbe, majd zavartan a padlót kezdtem el pásztázni, miközben a szoknyám alját piszkáltam.

-Oké, ha te mondod. Most viszont veszek neked egy turmixot!-nevetett fel, de én egyáltalán nem voltam vicces kedvemben.

-Nem kell, inkább haza megyek. Szia.-próbáltam lerázni, és nem érdekelt ha ezzel megbántom. Ki tudja, hogy Ő hány lányt vert át, és bántotta meg őket...Ránéztem...Hiba volt...Szemében már csak csalódottság volt. Rosszul éreztem magam, hogy miattam lett szomorú. Istenem, miért foglalkoztat ez engem? Inkább hagynom kellene a picsába. Igen, ezt fogom tenni.

Nem vártam meg válaszát, vagy hogy elköszönjön, csak elindultam az otthonom felé. Sétáltam és gondolkoztam. Miért volt csalódott?...Pont miattam...Nem értem...Na mindegy, inkább hagyom az egészet.

Otthon, amikor beléptem a házba, beszélgetést hallottam. Furcsállottam, mivel tudtommal csak ketten élünk itt apuval. Bementem a nappaliba, és ahogy gondoltam, onnan jöttek a zajok. Amikor megláttam, hogy apa kivel beszélget..pontosabban kikkel, leesett az állam. Az R5 a mi nappalinkban. Hogyan? Miért? És hol van Ross?

Csak úgy bombáztam magamat a kérdésekkel, gondolatban. Csak álltam a nappaliban, a lábaim földbe gyökereztek. Apa észrevett. Na neee... Tuti csak össze-vissza habogtam volna a banda előtt.

-Szia Viki. Ők itt az R5. Én ugye a Hollywood Records igazgatója vagyok. Most a banda új klippjét beszéljük át, hogy ők mire gondoltak. Csatlakozol?-ez a sok információ sok volt nekem egyszerre. Igazgató? Ráadásul a Hollywood Recordsnál? Ezért olyan gazdag!

-Szia! Vagyis Sziasztok!-intettem mosolyogva a többieknek is.-Várjunk csak..-gondolkodtam hangosan, mire a többiek felnéztek. Ó a fenébe, ez nem igaz.-Öömm...Apa, akkor most te rendezed a klippjüket?-kérdeztem kissé remegő hangon.

-Hát..általában ez nem az én dolgom, de most kivételesen igen, én rendezem.-mosolygott, mire nekem mosolyognom kellett. Hirtelen úgy éreztem, hogy szívembe melegség költözött, a gyomromba a pillangók életre keltek. Ez azt jelenti, hogy sokat fogom látni Őt.

-És ez a dolog meddig fog tartani?-tettem fel a számomra hiperszuper fontos kérdést, de ezt próbáltam leplezni.

-A srácok aláírtak egy éves szerződést. Szóval egy évig én fogom rendezni a klippjeiket, és a menedzserük leszek. Szóval nagyon sokszor fogjátok egymást látni. Ugye nem baj?-csak ráztam a fejemet, miszerint nem baj. Sőt...Igazából sose örültem még semminek se ennyire. Legszívesebben sikoltozva ugrálnék, mint egy 14 éves. Nyugi Viki. Felnőtt nő vagy, moderáld magad. Jézusom. Mi van velem? Megint?...Hiszen Ross egy rosszfiú, aki csak átverne és kihasználna. Az édes mosoly és a jó külső csak egy álca. Nem szabad belezúgnom. A további agyalás helyett inkább leültem a többiekhez, és figyelmesen hallgattam, hogy mire jutottak a klippel kapcsolatban. Ahogy elképzeltem, fantasztikus.

-Mi lenne ha egy tónál lenne, és csak hülyéskednénk, este a tábortűznél sztorikat mesélnénk vagy ilyesmi?-erre mindenki felkapta a fejét, mivel eddig csöndben ültem.- És lenne ott pár kamerás, aki felveszi. Szerintem jó anyagot lehetne összehozni.-folytattam tovább, mire mindenki csak egyetértően bólintott.

-Ez egy király ötlet. Hogy jutott az eszedbe?-kérdezte Riker, a legidősebb tag.

-Végig ezen gondolkoztam. Mit gondoltál, miért vagyok ilyen csöndben?-nevettem fel, mire mindenki más is így tett.

-Hát, azt gondoltam, hogy félsz, mert ekkora világsztárok vannak a nappalidban.-válaszolt, mire még nagyobb nevetésbe törtünk ki.

-Persze, a világsztárok, akik még szerények is.-nem tudtam normálisan beszélni a röhögéstől. Hihetetlen, hogy alig pár órája ismerem őket, és mégis így felszabadultam a társaságukban. Még órákig beszélgettünk, baromkodtunk, és nevettünk.

-És...Ross hol van?-tettem fel  kérdést, ami már az első perctől kezdve foglalkoztatott. Éreztem, ahogy belepirulok a válaszba, és csak remélni tudtam, hogy nem vették észre.

-Úgy volt, hogy jön, de aztán felhívott, hogy valami jó nővel lesz randija, és hát elengedtük.-Rocky válaszolt. Bár ne tette volna. Egy lánnyal randizik. Bizonyára sokkal szebb nálam. Szívem összeszorult, hiszen lehet, hogy most is a lány kezét fogja, és csókolja meg. Istenem biztos jól csókol. Na jó, tényleg nem tudom, hogy mi van velem. Hiszen pár órája láttam először, és akkor is magamra öntöttem az innivalómat. És beszéltünk kb. 4 mondatot. És ráadásul rosszfiú. Szóval nem lehet szerelmes. Kizárt.

-Heeey, minden oké?-kérdezte Rydel, nyilván észrevette, hogy egy "kicsit" elszontyolodtam.

-Persze, minden rendben. Csak...nem érdekes.

-Ahha, persze. Tudod, én is lány vagyok, szóval észreveszem, ha valami nincs rendben egy barátnőmmel.

-Na jó..Elmondom. Ugye én ma költöztem ide. Dél körül értünk haza a reptérről, és utána elmentem körülnézni a városba. Aztán nekem jött valaki..Vagy én mentem neki..Mindegy. A turmixom az ölembe landolt, szörnyen dühös voltam az illetőre. És Ross volt az. És szerintem nagyon lehurrogtam. Oké, hogy tényleg nem bírom, de talán túlságosan bunkó voltam.-lehet, hogy nem a legjobb ötlet pont nekik elmondani, hogy mennyire nem bírom az öccsüket..Vagyis hát...nem tudom..A lényeg, hogy inkább ezt mondtam mint azt, hogy rohadtul zavar, hogy más lánnyal randizik.

-Huu, azt hittem, hogy valami szerelmi bánat. Most viszont megyünk, légy jó, puszi!-köszönt el Rydel. Egy "szia" kíséretében becsuktam az ajtót és felmentem a szobámba. Nahát, még mindig ugyan abban a szoknyában voltam, amit sikerült leöntenem. Úgy döntöttem, hogy lefürdök, hiszen már este 10 volt. Hihetetlen, hogy mennyire elment az idő. Amíg a kád megtelt vízzel (ugyan is kádam is volt meg zuhanyzóm is) , addig a kofferból-igen, lusta voltam kipakolni- kivettem a pizsimet, meg tiszta fehérneműt, és vittem be egy törölközőt. Amikor már a hab majdnem kifolyt a kádból, elzártam a csapot és befeküdtem a kádba. Iszonyatosan jó érzés volt, ahogy a forró víz érinti fáradt testemet. Hátradöntöttem a fejem és csak pihentem. Sajnos nem sokáig tudtam, mert csengettek, és apa nem volt otthon. Kénytelen voltam kiszállni a kádból, magamra tekertem a törölközőmet, és lefutottam a lépcsőn, egyenesen az ajtóhoz. Kinyitottam, de egy nem várt személy fogadott.

-Riker? Mit keresel itt? Itt felejtettél valamit?-döbbentem le, de ezt az érzést hamar átváltotta a zavartság. Ott álltam előtte egy szál törölközőbe. Szemeivel alaposan végig mért,majd beharapta alsó ajkát. Neki nincs barátnője?

-Neked is szia. Jól nézel ki. És igazából hozzád jöttem.-válaszolt kérdésemre, de a "jól nézel ki" mondatnál éreztem, ahogy arcomat elönti a pír.

-Bejössz?-hagytam figyelmen kívül a zavarba ejtő mondatát. Nem válaszolt, csak belépett az ajtón. Felmentünk a szobába, én egyből visszamentem a fürdőbe felöltözni. Mikor végeztem, láttam, hogy Riker az ablakos "falnál" áll.

-Tetszik mi?-szólaltam meg, mire a srác kicsit összerezzent. Nyilván azt hitte, hogy még öltözök.

Jesszus, a frászt hoztad rám-kapott egyik kezével mellkasához, majd folytatta.-egyébkén igen, nagyon tetszik. De nem ezért jöttem. Láttam, hogy amikor Rocky mondta, hogy Ross egy lánnyal van, akkor eléggé letörtél...elment a jókedved..folytassam?-én csak döbbenten néztem rá. Hát mindenki észrevette? Ez nem lehet igaz!

-Nagyon feltűnő volt?-kérdésemre csak rázta a fejét, nemleges választ adva.

-Na de akkor ezek szerint az volt a baj.

-Hát...nem is tudom..Mielőtt hazajöttem, találkoztam Rossal.

-Mi van?-döbbent le és álla a padlót súrolta.

-Hát az úgy volt, hogy elmentem körülnézni a városba és véletlenül egymásnak ütköztünk, én a földön kötöttem ki, a turmixom pedig az ölembe.-ahogy felelevenítettem az emlékeket mosolyra húzódott a szám.

-Óóó, azt hittem, hogy ismeritek egymást. Várj..akkor otthon rólad beszélt.

-Hogy...rólam..?-kérdeztem vissza dadogva, mert nem hittem a fülemnek.

-Igen...Hogy mennyire szép vagy, és hogy meg akar ismerni..Ja meg, hogy te olyan más vagy, hiszen nem ugrottál a nyakába, hogy "úristentevagyrosslynch" .-nevetett fel a mondat végére.

-Hát igen, nem éppen úgy reagáltam, ahogy a többi lány.-nevettem el magam én is.

-Tetszik neked?-erre a kérdésre még én se tudtam a választ...akkor meg hogy beszéljek róla?

-Nem tudom...Eddig utáltam, mert ő is olyan rosszfiúnak tűnik, mint...Márk volt..Aki 2 éve összetörte a szívem. Nem akarok újra ugyanabba a hibába esni. Viszont amikor belenéztem a szemébe...azt hittem, hogy elolvadok.-mosolyodtam el, Riker pedig fetrengett a röhögéstől.-Nem vicces-vágtam hozzá egy párnát, mire elkezdett valamit habogni.

-"Azt hittem, hogy elolvadok"-ismételte el a mondatot, közbe pedig az arckifejezésemet is utánozta.

-Ha kiröhögsz, nem mesélem el.-zsaroltam meg, mire azonnal elhallgatott.-Azért ám. Na szóval a szemei..egyszerűen csodálatos..És ahogy rám mosolygott. Már attól éreztem a pillangókat a hasamba.

-Nahát, te belezúgtál az öcsémbe.-mosolygott mondandója közben. Lehet hogy igaza van?! Istenem persze hogy igaza van. De hogyan? Hiszen csak ma ismertem meg. Ha lehet egyáltalán annak nevezni...Alig pár mondatot beszéltünk.

-Lehet, hogy igazad van...De ha az eszemre hallgatok, akkor inkább nem zúgok bele még jobban, és elfelejtem. De ezeket kérlek ne mondd el senkinek se. Főleg ne Rossnak. Számíthatok rád?-féltem, hogy elmondja neki.. Nem akartam, hogy ez kitudódjon.

Nem válaszolt. Viszont hirtelen közeledni kezdett felém. Először féltem, hogy mit fog csinálni, de felesleges volt. Magához húzott, majd megölelt. Visszaöleltem, hiszen jó érzés, hogy ilyen rövid idő után, ilyen jó barátra leltem.
-Köszönöm.-suttogtam a fülébe, még mindig ölelkezve.
Elengedtük egymást, majd mosolygott. Ez olyan "rám mindig számíthatsz" mosoly volt, ha létezik ilyen egyáltalán.
-Na de megyek, mert a srácok úgy tudják, hogy boltba mentem.-nevetett fel majd köszönésképp egy puszit nyomott fejem búbjára.
-Rendben, szia.-köszöntem el, majd kiengedtem az ajtón. Visszasiettem a szobámba és leültem az asztalomhoz laptopozni kicsit. Felléptem twitterre, és láttam, hogy 5 új követőm van, a 127 mellett. Megnéztem, hogy kik azok. Nem lepődtem meg, amikor megláttam, hogy Ross, Riker, Rocky, Ratliff (egyébként őt Ellingtonnak hívják, és ő nem családtag, de úgy nem lenne az összes név R-rel kezdődő), és végül az egyetlen lány tag , Rydel. Én is bekövettem őket, és ki is léptem. Ránéztem az órára és tudatosult bennem, hogy már mindjárt éjfél van. Bebújtam az ágyba és azonnal el is aludtam. Nem gondolkoztam semmin, csak az alvásra koncentráltam. Már ha lehet rá koncentrálni.
*Reggel*
Reggel magamtól keltem..Pontosabban a finom illatokra. Hmm, talán palacsinta lehet. Felültem, kiszálltam az ágyból, majd lementem a konyhába. Apa sütött valamit. Ééés igen, palacsintát csinált..Imádom!
-Szia Viki, ugye szereted a palacsintát? Amerikai..
-Jó reggelt! Ki ne szeretné?-vágtam a kérdésre a választ. De komolyan, ki az az ember aki nem szereti a palacsintát?!
-Terveztél mára valamit?-érdeklődött a napom felől.
-Gondolkoztam, hogy lemegyek a strandra, de egyedül nem jó...Szóval még nincs programom. Miért?
-Áthívtam a bandát, hogy jobban megismerjétek egymást.-nagyon megörültem a hír hallatán, de próbáltam nem eszelősen mosolyogni.
-Rendben, akkor elmegyek a boltba nasikért. Te is itt leszel?
-Nem, én megyek dolgozni, de holnap szabad leszek, szóval akkor csinálhatunk valami közös programot.-kicsit bizonytalanul mondta a mondat utolsó részét, de egy biztató  mosolyt küldtem felé.
-Én benne vagyok.-mosolyogtam, még mindig.
-Jó, de most adok pénzt és menj el boltba.
-Rendben.-és már a kezembe is nyomott egy kis pénzt. El is indultam a boltba. Hamar odaértem, talán 10 perc lehetett. Megkerestem a nasi részleget és vettem chipset, popcornt és 2 zacskó csokis kekszet, mert azt imádom. Üdítőből is vettem jó sokat, biztos elég lesz. Beálltam a pénztárhoz, fizettem és elindultam hazafelé.
Otthon már nem volt senki, úgy látszik apa már le is lépett. Na mindegy, egyedül is el tudok készülni. Lepakoltam a konyhába, és felmentem a szobámba elkészülni. Felvettem egy elfogadhatóbb ruhát, elvégre nem jelenhetek meg előttük melegítőbe. Mikor kész lettem, megnéztem magam a tükörbe. Kivételesen meg voltam elégedve magammal, mert nem is volt olyan nagyon kiöltözős a ruhám, se pedig nagyon otthoni. Hirtelen meghallottam a csengőt. Haha, végszóra érkeztek.
Leszaladtam a lépcsőn, egyenesen az ajtóig.
-Sziasztok!-köszöntem széles mosollyal.
-Szia Viki!-köszöntek egyszerre. Miközben bejöttek, mindenkit megölelgettem. Ross maradt utoljára.
-Szia Ross.-köszöntem semleges hangnemben.
-Engem meg se ölelsz?-kérdezte, közben bevetette a kiskutyaszemeket.
-Na jó, gyere.-adtam be a derekam, de hiba volt. Éreztem ahogy egyik keze a derekamról lejjebb csúszik, a fenekemre és belemarkol.
-Te mit képzelsz magadról?-háborodtam fel, majd egy jó nagy pofont is kapott.
-Bocsi nem bírtam magammal.-mondta, nagyot sóhajtva majd rám kacsintott és elsétált mellettem. Ezt nem hiszem el. Hogy lehet ilyen? Haragudnom kéne rá, de nem tudok. Valamiért csak mosolygok az egészen. Mindegy, betudtam annak, hogy csak éhes vagyok és azért vagyok furcsa.
Amikor beléptem a nappaliba, mindenki vigyorogva nézett rám. Miért néz rám mindenki így?! Kérdésemre hamar választ is kaptam, de nem erre számítottam.
-Szia Miss jó seggű!-köszönt újra, Riker, természetesen még mindig vigyorogva. Szúrósan néztem Rossra, biztosan elmondta nekik. Azt még láttam, hogy szájával formázza a "bocsi" szót, de nem érdekelt.
-Legalább azt is elmondtad, hogy mekkora pofont kaptál?
-Igen, de szerintem látszik is.-mutatott arcára Ross. Egy elégedett mosoly hagyta el számat, majd tovább beszélgettünk. Rengeteg mindenről beszéltünk, de a fele értelmetlen volt. Hihetetlen, hogy alig pár napja ismerem őket, és így el tudom magam engedni magam, ha velük vagyok. Úgy érzem, hogy végre boldog lehetek.
-Nem nézünk valami filmet?-tette fel a kérdést Ratliff.
-De nézhetünk.-mondtam, és mindenki egyetértően bólintott.
-Nézhetnénk mondjuk....Horrort!-felelte Riker, majd rám mosolygott, és utána Rossra. De ez nem olyan sima mosoly volt, inkább huncut. Kinyírom ezt az embert!
-Riker kijönnél segíteni a nasikkal?
-Én nem igazán........-nem hagytam, hogy befejezze a mondatot, megfogtam a karját és a konyha felé húztam.
-Ez mégis mi volt? Mi volt az a "huncut" mosoly?-rajzoltam nyuszifüleket a levegőbe.
-Háááát...tudod a horrorfilmeken általában a lányok félnek, és ezt kihasználhatnád. Ross mellé fogsz ülni, és látni fogja rajtad, hogy félsz, és átkarol...És mindenki boldog lesz. Főleg Te és Ő.
-Ez nem olyan rossz ötlet..De én nem vagyok olyan, aki fosik egy horrorfilmen!
-Te tudod..Csak egy ötlet volt...De akkor is horrort nézünk.
-Legyen...-egyeztem bele, de nem fogok látványosan félni, már csak azért se. Összeszedtük a kajákat és az üdítőket, és visszamentünk a nappaliba. Bekapcsoltuk a filmet, és nézni kezdtük. Nagyon erőlködtem, hogy ne látszódjon rajtam, hogy valójában mennyire félek, hiszen Ross mellett ültem. Nem sokáig sikerült, mert volt egy nagyon rémisztő rész. Annyira megijedtem, hogy szinte Ross ölébe ugrottam. Hurrá.
-Én, csak...Ne haragudj.-vissza akartam ülni eredeti helyemre, de nem engedte.
-Nem gond, most már itt maradsz!-istenem, hogy lehet ilyen édes? Nem vitatkoztam, ott maradtam az ölébe. Hihetetlenül jó érzés volt. Éreztem a szívdobogását, ahogy felgyorsult. Akkor lehet, hogy Ő is úgy érez, mint én? Milyen finom illata van. Na jó, inkább a filmre koncentrálok. Ez egy ideig ment is, de észrevettem, hogy bámul engem. Nagyon zavaró volt.
-Mit nézel annyira? Ennyire érdekes vagyok?-végül megkérdeztem.
-Gyönyörű vagy.-válaszolt lágy hangon, én meg azt hittem, hogy ott helyben elolvadok. Éreztem, ahogy elpirulok, de sötét van, nem biztos, hogy észrevette.- És tudod...-folytatta-... édes vagy, amikor elpirulsz.-fenébe, észrevette. Nem törődtem vele, inkább tovább figyeltem a filmet. A szemhéjam egyre nehezebb lett, úgy éreztem, hogy mindjárt elalszok. Nem is erőltettem az ébren maradást, inkább lecsuktam szemeimet, és már csak sötétséget láttam.
Hirtelen arra ébredek, hogy valaki felkap az ölébe, és sétálni kezd velem. Felnéztem az erős karok gazdájára, Ross volt az. Kezeimet átkulcsoltam nyakán és rámosolyogtam. Észrevette, hogy fent vagyok, és Ő is csak mosolygott. Felvitt a szobámba, lefektetett az ágyba, gondosan betakargatott és indult volna kifelé, de nem engedtem neki.
-Ross. Ne menj el.-sikerült időben elkapnom kezét.
-Rendben...Maradok.-már majdnem befeküdt az ágyba, de végül felállt. Nem értettem, hogy most mit akar de hamar rájöttem. Levetkőzött, egészen boxerig és csak utána feküdt be mellém. Hozzá bújtam, és átöleltem. Felnéztem Rá, és csak mosolygott. Végül Ő is átkarolta vállam, közelebb húzott magához.-Szép álmokat Baba!-mondta,majd egy puszit nyomott fejem búbjára. Nem válaszoltam rá, csak mosolyogtam, és szorosan megöleltem. Így aludtunk el,  ölelve egymást. Hihetetlen. Még sose éreztem ehhez hasonlót. Szeretem.