2.rész

Sziasztok!:) Nagyok örülök a sok oldalmegjelenítésnek, viszont arra szeretnélek kérni titeket, hogy ha tetszik akkor írjatok kommentet!! Ha nem írtok, akkor nem tudom, hogy tetszik-e nektek az,amit csinálok...
A fejlécet szeretném megköszönni Lázár Orsinak, szerintem nagyon jó lett!:)
Na de a lényegre térve. Itt van a második rész, ez most rövidebb lett, mint az előző, de remélem így is tetszeni fog:) Jó olvasást, ne felejtsétek a komikat!;)
Ja és a végéért nem ér megölni!!:D

-Na most már indulj, mert lekésed a gépet!-utasított vigyorogva,mire nekem is mosolyognom kellett. Még utoljára megöleltem, és elindultam. Felszálltam a gépre, ami 10 perc múlva el is indult. Most láttam utoljára Budapestet. Legalábbis egy jó darabig. Készülj Los Angeles, jövök!

Az út szörnyen hosszú volt, még repülővel is. Ráadásul a mellettem ülő öreg bácsika elaludt és az én vállamat használta párnának. Ez még nem lett volna akkora baj, ha nem horkol és nem az én vállamra folyatja a nyálát..Fujj..Persze hiába próbáltam felkelteni, mindig csak horkantott egyet és tovább folyatta a nyálát az én vállamra. "Csodásan" telt az út mondhatom. Hálát adtam az istennek amikor végre leszálltunk. Elmentem megkeresni a csomagomat, ami megint egy vicces történet, mert egy öreg néni szentül állította, hogy az ő csomagját készülöm elvinni. Persze nem neki volt igaza, de hát ezt egy házsártos nénikének mondhatja az ember...Végül megmutattam neki a nevet, ami rá volt írva és lenyugodott hála isten..
Apukám már kint várt a parkolóban. Furcsa lesz újra látni.
Szia kincsem!-köszönt apa, mire én a "kincsem" szó miatt kicsit csúnyán néztem rá.
Szia apa...Tudod nem vagyok már 5 éves, hogy így hívj.-próbáltam komolyan mondani, de nem ment, mert a mondat végére elröhögtem magam, mire apa is. Hiányzott. Valamiért mindig is jobban kijöttem vele, mint anyuval.
-Na mehetünk?-kicsit késve ugyan, de bólintottam neki és megfogott két bőröndöt.
A hazafele vezető utat viszonylag csendben töltöttük. Mondjuk nem csodálom, nagyon régen beszéltünk és nem tudtunk mit mondani egymásnak. Sajnos ez nem az a "kellemes csend" volt, inkább kínos csend..
Csak nézegettem kifelé az ablakon, csodáltam Los Angeles utcáit. Hmm..Mától itt fogok lakni. Ettől a gondolattól mosolyra húzódott a szám, hiszen mindenki arról áradozik, hogy milyen jó hely ez.
-Min mosolyogsz?-kérdezte apa, nyilván észrevette előbbi reakciómat.
-Semmi különös, csak örülök, hogy itt fogok lakni.-adtam egyszerű választ, mire semmit nem mondott, csak mosolygott.
Hirtelen megálltunk egy hatalmas háznál. Ház?! Inkább villa. Ennyire jól keresne az apukám? Sose kérdeztem, hogy mit dolgozik, mert amikor kicsi voltam, nem is érdekelt, nagyobb koromba meg sose került szóba. De ahogy elnézem, elég jó munkahelye van. Ahogy beléptünk a házba, az állam valahol a padlót súrolta. Belül még szebb volt mint kívül. Egy hatalmas nappali fogadott egy fehér bőr kanapéval, egy dohányzóasztallal és egy plazma tv-vel. Az egész tér ablakos volt, nagyon tetszett ez a modern stílus. A konyha amerikai stílusú volt, mellesleg az is elég tágas volt. Tele volt mindenféle modern kütyükkel.
-A te szobád az emeleten van, jobbra.-zökkentett ki ámuldozásomból. Vettem az adást, ezért nagy nehezen az összes cuccomat felcipeltem a lépcsőn. A szobám valami hihetetlen, Egyik oldalon az egész fal ablakos, a vele szembe lévőn pedig volt egy ajtó ami a fürdőbe vezetett. Saját fürdőszobám van. Úristen! Az óriási franciaágyam a szoba közepén van, előtte a falon egy elég méretes tv. Az ablakos oldalon egy íróasztal van és egy laptop. Nahát, még saját laptopot is kaptam. Már most imádom ezt a helyet.
Már legalább egy órája fekszek az ágyamon (ami nagyon kényelmesnek bizonyult) és csodálom a szobámat, és a szép kilátást, mikor úgy döntök, hogy ideje szétnézni a városban. Gyorsan lezuhanyoztam, mivel nem akartam, hogy "öregbácsinyál" szagom legyen és kerestem valami hordható ruhát. Végül egy virágos szoknya és egy farmer dzseki mellett döntöttem. Világbajnok futókat megszégyenítő gyorsasággal száguldottam le a lépcsőn, magamra kaptam fehér converse cipőmet, raktam el egy kis pénzt, és már indulásra kész voltam.
-Elmentem körülnézni a városba, majd jövök.-kiabáltam bele a hatalmas házba, és rájöttem, hogy jó akusztikája van.
-Rendben, ne maradj olyan sokáig!-hallottam meg a választ, és már kint is voltam az ajtón. Arcom megcsapta a meleg, de még is friss los angelesi levegő. Nem sokat időztem így, indultam is arra amerre sok ember indult, hiszen ott tuti lesz valami. Csordaszellem plíííz. Nem tévedtem, egyből beértem egy olyan helyre, amit nálunk belvárosak lehetne nevezni. Megláttam egy turmixos bárt. Imádom a turmixokat. Főleg az epreset, hmmmm. Oda is mentem a bárhor, megvettem az előbb említett löttyöt és sétáltam tovább. Hát elég helyes pasik mászkálnak itt az utcán. Csak mondanám. Nem sokáig tudtam a nyálam csorgatni a los angelesi fiúkra, mert hirtelen valaki nekem jött, a betonon kötöttem ki, a turmixom pedig az ölembe. Gratulálok Viki, nem is te lennél.-Nézz már a lábad elé!-próbáltam valami értelmeset angolul kinyögni. Asszem sikerült, hiszen felső fokú vizsgám van.-Veszel nekem egy turmixot!-háborogtam, de az illetőre még mindig nem néztem rá.
-Ne haragudj, és igen veszek neked egy turmixot..meg egy új szoknyát.-próbálta menteni a menthetőt, ám én még mindig durci voltam.

-Nem kell kössz, a szoknyát megoldom.-eközben felnéztem az illetőre aki nekem jött, és nem hittem a szememnek. Miért pont Ő? Nem futhattam volna bele mondjuk, mit tudjam én...Ian Somerhalderbe?! Nem, az túl szép lett volna.
Ömm...Minden oké?-kérdezte tőlem, mire nekem csak akkor esett le, hogy még mindig bámulom.-Had segítsek!-nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.
-Köszi, megoldom egyedül is.-próbáltam kicsit bunkó lenni, de ő még mindig mosolygott.
-Elárulod a neved?-kérdezte mire az édes vigyorból átváltott szívdöglesztőre.
-Viki.-adtam választ kérdésére.
-Az én nevem.........